"nyomtatott betűkké változik"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 9. (815.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Toronyból, csont nélkül
MÁRTON EVELIN
Beszélgetés Csabai László íróval
Csabai László
Gogolra várva (részlet)
Ferencz Imre
Ferencz Imre versei
GÜNTER KUNERT
Az írásról. Feljegyzések II.
Monostori Tibor
Monostori Tibor versei
Gerber Erika
Gerber Erika rövidprózái
Alex Văsieș
Alex Văsieș versei
Szijj Márton
Cherry Flavoured Apocalypse
Farkas Arnold Levente
a szó, a hiba
Horváth Adél
Horváth Adél versei
PÉCSI GYÖRGYI
Migráns, posztmigráns kor-irodalom
Balázs Imre József
Ég, varjakkal
Bálint Tamás
Máj hagymalekvárral – részlet –
Lakatos Aliz
Folyamatok és tendenciák az erdélyi magyar nyelvhasználatban
Murányi Sándor Olivér
Medveorr a fenyőtörzsből
Szántai János
Hej, Verkóczi, megsiratlak, valahányszor búcsúztatlak!
Bartha Réka
Online alámerülés női mélységekben
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Aspektuslátás (1)
Biró Mónika-Anita
Líra pintyekről és más tollasokról
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Letekinteni az ég pincéiből
Jakabffy Tamás
Terényi tárcasorozata az Utunkban és a Helikonban
HORVÁTH BENJI
Mint akit rajtakaptak az emlékezésen
 
MÁRTON EVELIN
Beszélgetés Csabai László íróval
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 9. (815.) SZÁM – MÁJUS 10.

– Életrajzi adatai szerint történelem–német szakos tanár és könyvtáros, Nyíregyházán él, alkot. Hogyan lett az említett „ötvözetből” író – hogyan kezdődött, van-e megfogható pillanata annak, hogy amit ír, az már szépirodalom, amely szélesebb közönség elé kívánkozik?

 

A diplomáimat már az írói terveimnek megfelelően gyűjtöttem be. Elvégeztem a történelem szakot, mert az íráshoz az egyik legfőbb forrás a történelem. Elvégeztem a német szakot, mert egy írónak mindenképpen kell legalább egy idegen nyelvet beszélnie. Az anyanyelvét is csak úgy ismerheti meg, ha van mihez hasonlítania. A könyvtár szakot pedig azért végeztem el, mert a könyvtári munka illeszkedik legjobban az írói ténykedéshez. Tehát nem az ötvözetből jött létre az író, hanem az író hozta létre az ötvözetet. Bár talán inkább kölcsönhatásról lehet szó. Egyébként édesanyám azt akarta, hogy jogász legyek. Lenne haszna, ha így alakultak volna a dolgok: most nem kéne a nyomozós könyveim írásakor állandóan tanácsot kérni a bűntetőjogban járatos barátomtól.

 

– 2006-ban A hiéna reggelije címmel jelent meg első elbeszéléskötete, amely 10 történetet tartalmaz, amelyekben (legalábbis az én olvasatomban) már a későbbi kötetek csírái is felbukkannak, körvonalazódik Nyárliget, épülnek utcái és terei, hősei időnként villamoson utaznak, rémmesék és váratlan fordulatok borzongatnak, fura, beteljesületlen vagy félreértett szerelmek szorongatják a hősök és persze az olvasó szívét, megjelenik a bokortanyák világa, az elnyomottak és elnyomók, a mindenkori „nép” és hatalom bonyolult viszonyrendszere, és a későbbiekben egyre cizelláltabb, mélyebb és sűrűbb „Csabai László-féle humor”. Visszatekintve erre az első kötetre, mit gondol – a próza, prózaírás olyan, mint mondjuk az építészet? Az első megtervezett ház még határozatlanabb stílusjegyeket mutat – aztán ahogy haladunk előre, egyre markánsabbá lesz mindaz, amit a tervező mutatni/mondani akar?

 

Igen. Ez a válaszom a kérdésre. És a kezdő megállapítással is egyetértek. Ezt a könyvemet egyébként nem szoktam reklámozni. Elkövettem benne két hibát. A novellák gyakran túlírtak. És túl nagy szerepe van a fantasztikumnak. A megoldás gyakran deus ex machina. Ami viszont összeköti a későbbi kötetekkel, hogy a sztorin van a hangsúly. És az elbeszélések alapötletét ma is jónak tartom. A túlírás pedig szinte minden kezdő író hibája. És utána csináltam egy nagy fordulatot: igyekszem egy nagyon puritán írásmódot kialakítani. Melyben azért van egy-egy nyelvi fellobbanás. A fantasztikumot pedig igyekszem kerülni, bár mindig csábít, hogy írjak valami elképesztőt. De hozzám nem a sci-fi, hanem a Gogol-féle fantasztikum áll közel. Meg a vámpírok. De az utóbbi időben valóságos vámpírdömping van a filmgyártásban és az irodalomban. Ezért most mellőzöm a vérszívó barátaimat.

 

– Mennyire meghatározó a (földrajzi-kulturális) hely/közeg, ahová születtünk, ahol élünk? Már A hiéna reggelijének egyik fő helyszíne az elképzelt, de nagyon is valós jegyeket mutató Nyárliget vagy a bokortanyák sajátos világa – és minden későbbi kötete, beleértve ebbe Szindbád, a nyomozó történeteit, vagy a Száraz évszak, A vidék lelke duo- és triovelláit, valahogy ide kanyarodik vissza, vagy innen indul el – a Nyírségből.

 

Ez a szülőföldem. És a mostani lakhelyem is. De nem a lokálpatrióta szívem miatt írok sokat róla, hanem mert ezt ismerem. Legalábbis tizenhat éves koromban, amikor komolyabban kezdtem a prózaírással foglalkozni (addig ugyanis költő akartam lenni) azt gondoltam, hogy ismerem. De immár egyre inkább csak a hiányosságaimat érzem. Pedig az én városomnak nincs gazdag történelmi múltja. Ez jó is. Mert átlátható. Egyébként mindegy, milyen társadalmi, természeti, nyelvi környezetből jött egy író, minden élmény, tapasztalat és körülmény alkalmas arra, hogy irodalommá váljon.

 

– Szindbád, a detektív Bagdadban tölti gyermekévei egy részét, aztán a horthysta rendőrség kötelékében tevékenykedik Nyárligeten, majd a távoli Szibériába/Burjátföldre kerül fogolyként, ahol a szintén képzelt – de nagyon is valós alapokra épülő Pervijplan városában lesz nyomozó, majd innen újra Nyárligetre kerül a „trilógia” harmadik részében – egy új politikai és társadalmi rendszerbe, amely mégis, kísértetiesen hasonlít az előzőre, legalábbis a mindennapi emberek szempontjából. Lebilincselő ötvözete a detektívregénynek, kriminek és „hagyományos” szépirodalmi műveknek Szindbád, a nyomozó története – hogyan indult, hogyan épült az ő sztorija ?

                       

Egy novellámból nőtt ki az egész. Az alapötlet az volt, hogy egy álmos kisvárosi környezetben történjen valami szokatlan. Vagyis egy gyilkosság. És ezzel természetesen megjelent a nyomozó alakja is. Egy irodalmi esten felolvastam. Tetszett a közönségnek, és a helyi irodalmi lap igényt támasztott rá. De közben már elküldtem a Kalligramnak, akik elfogadták közlésre. Hogy ne ússzon el egyik megjelenési lehetőség sem, írtam egy újabb nyomozós novellát. Majd még egyet. Hamarosan egy kötetre valót. És az első kötet után jött a következő… A negyedik hamarosan megjelenik. Inspektor Szindbád a címe.

 

– A történetek egyes szereplők által is kapcsolódnak egymáshoz, a legmarkánsabb karakter Schiffer Árpád, alias Szindbád, a nyomozó, akinek ragadványneve is sok kérdést felvet (milyen magyar és világirodalmi mintákra épül, kötődik-e például Krúdy Szindbádjához?). Titokzatos figura, bonyolult szerelmi élettel és kapcsolatokkal, akinek minden körülmények között sikerül megőriznie a tisztaságát, ugyanolyan becsületes és profi munkát végez például a horthysta rendőrség kötelékében, mint a sztálini rendszer nyomozójaként vagy a Rákosi-korszakban. Tulajdonságai és cselekedetei szinte mitológiai hőssé formálják – mindenki ismeri, de legalább hallott róla. Mi szükséges ahhoz, hogy a szereplő hiteles, hihető legyen?

 

A Krúdy-féle Szindbádhoz az én Szindbádomnak semmi köze. Az övé egy rezignált szemlélő, maga a megtestesült passzivitás. (Habár a lelki élet is egyfajta aktivitás.) Az enyém egy valóságos akcióhős hozzá képest. Romantikus hevülettel akar változtatni a világon. Jobbá tenni. Aztán hamar elbizonytalanodik. De rendületlenül nyomoz tovább. Előképe az Ezeregyéjszaka Szindbádja. Akinek előképe Odüsszeusz. Akinek előképe Gilgames. Aki Ábrahám, Mózes, Ehnaton rokona. Az ember, aki alakítani akarja környezetét. Jobbá tenni. Sokat gondolkoztam, használjak-e egy ilyen jól ismert nevet. De abból a szempontból mindenképp jó választás volt, hogy vele behoztam a könyvbe a Folyóközt és Bagdadot. Vagyis az egzotikumot. Szindbád rendkívüli tehetségű, de esendő, és nem tévedhetetlen. A fennálló rendszerrel mindig kompromisszumot köt. Ez nekem elfogadható. Sőt, szimpatikus. Úgy általában nem kedvelem a forradalmárkodást. Persze az a lényeg, hogy az embert mi vezérli. Szindbádot nem a hatalom és a pénz. Hanem a nyomozás, ami számára az önkiteljesítés. De a nyomozás mellett számomra legalább annyira fontos a detektív szerelmi élete. Szonyát egy általam szeretett személyről mintáztam meg. A hitelesség pedig a részletekben rejlik.

 

– Nyíregyháza és a térségben található bokortanyák több szállal is kapcsolódnak az Erdélyi Fejedelemség történetéhez – ma már kevéssé emlegetett tény az, hogy Bethlen Gábor és később II. Rákóczi György erdélyi fejedelem számos „hazátlan hajdúja” telepedik le itt a XVII–XVIII. században, és ugyancsak erre az időszakra tehető a tirpákság – azaz szlovák eredetű lakosság – letelepedése ezen a vidéken. Egyféle szociográfiaként, sajátos történetírásként is értelmezhető a bokortanyák XX. századi történetének ábrázolása – vagy ezzel elvetettem a sulykot, és a bennem munkáló történész ferdíti el az olvasatot? Jól érzékelem, vagy ismét túlzok, ha azt mondom: nem véletlenül használja az itt lakók beszélt nyelvét, sajátos fordulatait, kifejezéseit?

 

Nem túlzás, valóban egyfajta irodalmi szociográfia ez. A tirpákokról pedig azért írok, mert az irodalomban mindig kiemelt szerep jutott az egzotikumnak. Szerelem, szex, gyilkosság, egzotikum – ezek tudnak feldobni egy könyvet. Nálam Szibéria és Bagdad a távoli egzotikumot, a tirpákok a közeli egzotikumot jelentik. Mert a különösség itt van körülöttünk is. Csak észre kell venni. (Mi magunk is azok vagyunk a szomszédainknak.) Régóta fontos téma a magyar irodalomban a zsidók. És a cigányok is gyakran megjelentek. Mikszáthnál meg a palócok és a „tótok”. Én behoztam a tirpákokat. Meg a szibériai burjátokat. Meg a lemkókat. Meg – legújabb könyvben – a tutejsiket. És vannak még terveim.

 

– Új műfajt hozott létre a duo- és triovellák által. Ha szabad műhelytitkokról kérdezni, hogyan jutott el ehhez a megoldáshoz, amely azt teszi lehetővé, hogy egy-egy helyzetet, történést vagy szereplőt több szemszögből is láttasson?

 

A világ nagyon összetett. Változása nem magyarázható pusztán a jó és a rossz harcaként. Jó több szempontból megszemlélni a dolgokat. Ezenkívül az is ösztönzött az elbeszélések folytatására, hogy minden ötletet nem lehet egy írásban megvalósítani. A megmaradt ötletekből kihajt egy újabb novella. Így lesz belőle duovella. Aztán még egy. Így lesz triovella. És vannak témáim, szereplőim, melyek novellásköteteken és regényeken is átívelnek. Voltaképp minden könyvem kapcsolódik az előzőekhez. Egy nagy könyv eddig az életműven. És remélem, még gyarapodni fog.

 

Történelmi gerincre” épülnek az elbeszélései, regényei – lényegében huszadik századi korrajzként is megállnák a helyüket, ha valaki így szeretné őket olvasni. Hány folyóméternyi jegyzetet jelent ez – honnan inspirálódik, milyen műveket olvas egy-egy nagyobb lélegzetű történet megírásakor?

 

Nem tudom, hány folyómétert jelent ez. Sokat. Évekig gyűjtöm egy-egy könyvhöz a nyomtatott forrásokat. Például a régiségpiacon. A nyíregyházi múzeum és a levéltár helytörténeti kiadványainak nagy hasznát veszem. És a netet is folyton böngészem. S ami talán a legfontosabb: egy korszakra koncentrálva megjelennek előttem azok az emlékek, melyekről nem is tudtam, hogy el vannak bennem raktározódva, melyek akkor, amikor átéltem őket, még nem bírtak különösebb jelentőséggel. Nem gondoltam, hogy használni fogom őket.

 

Márton Evelin

 

 

Csabai László 1969-ben született Nyíregyházán. Az ottani Kossuth Lajos Gimnázium diákja volt, majd a Nyíregyházi Főiskola elvégzése után német szakos tanárként helyezkedett el. Nyelvtanár és könyvtáros a nyíregyházi Lippai János Mezőgazdasági Szakképző Iskolában. Írásait számos folyóirat közölte, A legyőzött című elbeszélésének adaptációját Reviczky Gábor főszereplésével a Magyar Rádió mutatta be. Első elbeszéléskötete 2006-ban jelent meg, majd folytatásos Szindbád-kalandregényeivel jelentkezett a Magvető kiadásában, a legfrissebb Inspektor Szindbád címmel jelenik meg 2021 júniusában. Ugyancsak a budapesti kiadó gondozásában jelent meg a Száraz évszak. Páros novellák (2014), illetve A vidék lelke. Hármas történetek című elbeszéléskötete 2019-ben. Többek között Békés Pál-díjjal (2014), illetve Artisjus Irodalmi Díjjal (2018) tüntették ki.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében