"nyomtatott betűkké változik"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 9. (815.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Toronyból, csont nélkül
MÁRTON EVELIN
Beszélgetés Csabai László íróval
Csabai László
Gogolra várva (részlet)
Ferencz Imre
Ferencz Imre versei
GÜNTER KUNERT
Az írásról. Feljegyzések II.
Monostori Tibor
Monostori Tibor versei
Gerber Erika
Gerber Erika rövidprózái
Alex Văsieș
Alex Văsieș versei
Szijj Márton
Cherry Flavoured Apocalypse
Farkas Arnold Levente
a szó, a hiba
Horváth Adél
Horváth Adél versei
PÉCSI GYÖRGYI
Migráns, posztmigráns kor-irodalom
Balázs Imre József
Ég, varjakkal
Bálint Tamás
Máj hagymalekvárral – részlet –
Lakatos Aliz
Folyamatok és tendenciák az erdélyi magyar nyelvhasználatban
Murányi Sándor Olivér
Medveorr a fenyőtörzsből
Szántai János
Hej, Verkóczi, megsiratlak, valahányszor búcsúztatlak!
Bartha Réka
Online alámerülés női mélységekben
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Aspektuslátás (1)
Biró Mónika-Anita
Líra pintyekről és más tollasokról
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Letekinteni az ég pincéiből
Jakabffy Tamás
Terényi tárcasorozata az Utunkban és a Helikonban
HORVÁTH BENJI
Mint akit rajtakaptak az emlékezésen
 
Balázs Imre József
Ég, varjakkal
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 9. (815.) SZÁM – MÁJUS 10.

(megverekedni)

 

 

a tollak felborzolódnak a nyakán a hangok összegabalyodnak begyében a hasítás és csípés beköltözik csőrébe a karmai

            a levegőbe kapaszkodnak

fáról fára kiabálják egymást falakat húznak fel hangokból melyeken szinte lehetetlen átrepülni csak kifelé nyílnak meg

egy gömb a területe melyben az ő hangja a leghangosabb az ő szárnya a legverdesőbb ez az ő bolyongó buborékja ez lebeghet legtovább

 

 

(röviden)

 

 

az eposz töredékei az égből hulltak alá mint levedlett tollpihék a földön kaviccsá változtak kavicsból koppanássá szikrává szikrából esti tábortűzzé amit árnyékok ültek körül

a lángok duruzsoltak szétküldték a patak mentén visszhangjaikat füstjeleket adtak le a víz lakóinak

a víz alól madarak buktak föl ki látta őket eltöprenghetett hogy fértek el nagy testükkel a sekély vízben

éjszaka mozgásba jött minden helyet cseréltek a dolgok és a történeteik s egy ének madárba kezdett

 

 

(őrtorony)

 

 

az őrtorony a tengerre nézett a hullámok veszélyétől tartotta távol a bentebb lakók életét

sirályok érkeztek vijjogva de a torony állt

hajók vad fénye világított rá de a torony állt

egy polip nézett ki a vízből rá karjait emelgette de a torony állt

a víz mélyéről kagylók prüszköltek felé de a torony állt

és bárki próbált közeledni hátulról a szárazföld felől a vízi veszélyekkel ismerkedni szelíden tolta visszább őket

 

 

(az övé)

 

 

a tojásba zárult levegőt lélegzi be minden éjjel nagy a tojás hosszú évszázadokig elég a levegő

lassan születik meg ahogy egy hold vagy egy rügy egy téli ágban toll egy fejdíszben

övé lesz a gravitáció és annak legyőzése övé a vándorlás pontossága az építés csőrműves szigorú rendje

övé a feketeség legmélyebb árnyalata könnyűsége rejtett érdessége minden ami egy tojáshéj anyagából befelé árad egy belső végtelenbe

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében