"csak ennyit akarok írni: ma is feljött a nap"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 10. (816.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
valamiaversrol.rtf
Karácsonyi Zsolt
Közös tér, szabadság, egyén – Beszélgetés Tompa Gáborral
Adam Zagajewski
Adam Zagajewski versei
Sebestyén Mihály
A tábornok tévedése
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
nem akarok verset írni arról…
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (II.)
Oláh András
Oláh András versei
Tófalvi Előd
Tófalvi Előd versei
HORIA URSU
Sam Riviere versei
Sztaskó Richard
Nem zavarodottság
Molnár Dávid
Narancs és tengeri rózsa
Codău Annamária
Mennyi az elég?
Lovász Krisztina
Lovász Krisztina rövidprózái
Bánfai Zsolt
Bánfai Zsolt versei
Farkas Boglárka Angéla
Az vagyok, aminek látni akarsz
Bíró Béla
Korokba ágyazott Színháztörténet
Molnár H. Magor
Indulatok a könyvtárban
Jakabffy Tamás
Dupré
Iszlai József
Előre emlékezni
 
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (II.)
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 10. (816.) SZÁM – MÁJUS 25.

Kolozsvár első főépítésze, Pákei Lajos (1853–1921) 1880-tól rendezi át a várost, klasszicizáló és eklektikus köntös mögé rejtve az Osztrák–Magyar Monarchia által finanszírozott középületek sorát. Ennek érdekében nyolc év egyetemi szintű okulás állt a rendelkezésére. 1872-ben Budapesten a Magyar Királyi József Műegyetemen, 1873-tól a Müncheni Képzőművészeti Akadémián, 1876–1880 között a Bécsi Képzőművészeti Akadémián végzett építészetet, a dán nemzetiségű Theofil Hansen tanítványaként.

 

Ekkor már megjelent (1867-ben) Ildefons Cerdá katalán mérnöktől a Teoria general de la urbanizacion (Az urbanizáció általános elmélete), amit Barcelona 1850 körül készített fejlesztési tervének kapcsán fogalmazott meg, és rakta le ennek az újra felfedezett tudományágnak alapgondolatait.

 

Európa középkori városaiban már a szellemi reneszánsz kora óta próbálták forradalmasítani az építészeti nyelvezetet, visszanyúlva a Római Birodalom klasszikus romvilágába.

 

A barokk idején már megjelennek a városépítés újragondolásának jelei, de legtöbb esetben a beavatkozások csupán az erődítéseket kiegészítő fellegvárakra, illetve a régi védelmi rendszerek megerősítésére vagy átépítésére szorítkoztak. Meg kellett jelenjen egy újabb birodalmi hatalom biztonsága és egy új gazdasági fölény ahhoz, hogy az egyedi beavatkozások helyett egy újraszervezett világ új regionális fejlesztésekben gondolkodjon. Mindaz, ami elérte az urbanisztikai komfort tökéletességet a Római Birodalomban, 276-ban szétesett még itt, Napoca városában is… A középkor hétszáz éves távlatban, a romok részleges újrahasznosításával kezdte újraépíteni az európai civilizációt. A maradékok szorgalmával, a vándorok bátorságával és a keresztény hit megtartó erejével újra megjelentek a városállamok, az uralkodó királyi családok és az ezek közti szövetségek.

 

A nagy katedrálisok több száz éves folyamatos fejlesztésének a radikális újratervezés vetett véget. A gótikus építészeti nyelvezetet felváltotta a reneszánsz, ami elsősorban az oktatás szellemi felfrissülését jelentette. A civilizáció ókori gyökereinek tudatosítása újra elindította az emberközpontú gondolkodást. Innen egyenes út vezetett a humanista felvilágosodás fele, amikor kiderült, hogy hiányosak még az épített közösségi infrastruktúrák, iskolák, egyetemek, könyvtárak, színházak, előadótermek, múzeumok, fürdők, kórházak és közintézmények. Ezeknek az összefűzéséhez már nélkülözhetetlen volt az urbanisztikai tudomány.

 

 

Pákeinek mint főépítésznek Osztrák–Magyar Monarchia-szintű regionális fővárost kellett faragnia Kolozsvárból. Már 1881-ben parkká alakul az óvár központi piactere. 1885-ben a keleti várárok helyén Kissétateret alakítanak ki, a déli oldalon pedig elkezdődik a Házsongárdi temető rendezése és fásítása. 1890-re már a Főtér is átrendeződik.

 

(1881-től létezik magyar műemlékvédelmi törvény. A Műemlékek Országos Bizottsága fémjelezte az értékelő listákat és a beavatkozások milyenségét. A nagy urbanisztikai átrendeződések folyamata messze meghaladta a védendő épületek lajstromát. A megörökölt, kiemelkedő alkotásokat, templomokat, kastélyokat és palotákat Európa-szerte felújították és kiegészítették, eredeti stílusuk neováltozatával. Az ilyen típusú purista szemlélet forradalmasítója Möller István (1860– 1934) volt, aki többek között Kolozsváron a ferences kolostor restaurálásáért is felelt. Így ennek az együttesnek a századfordulós felújítása mindmáig példaértékű maradt.)

 

A millennium kapcsán, 1894-re már van nyertes szobrász a Mátyás király köztéri szoboregyüttesének kialakítására Fadrusz János személyében. 1902-re befejeződnek itt is a munkálatok. A Szent Mihály-templom középkori tömegének bemutatása fontos mérföldköve volt az új tér kialakításának. Az északi oldalán jól kitalált és megépített neogót torony (1837–1859) megmutathatta magát teljes pompájában, a kerítő falak lebontása után. A déli oldal nagyobb teresedésének egyedi berendezését a Mátyás király szoboregyüttese jelentette. Pákei Lajos, mint építész, megtervezi Fadrusz János budapesti műtermét az együttes méreteinek megfelelően, majd városépítészként kialakítja a szobor talapzatát és ennek környezetét. A bontások során, mint művészettörténész, megmentette az egyedi középkori és reneszánsz részleteket, az új alapozásoknál pedig félretette az előkerült értékes római kori köveket. A múzeumi raktározáson túl a számára legbecsesebb ablak- és ajtókereteket, antiqua betűs intő feliratokat beépítette Majális utcai villájának homlokzati falaiba. A történeti dokumentálásnak sajnos nem lett meg a végleges formája, amivel valamennyi érdeklődő számára szerette volna egy sajátos, díszes könyvben elmesélni és lerajzolni az akkori város újra feltárt értékeit…

 

 

A 19. század második felében bontották le a középkori vártornyokat és várfalakat. Helyettük a városszövet új sarokházain, bérpalotáin láthatjuk a tornyok újra megtestesült eklektikus variációit. A Főtéren Pákei munkája a New York szálloda (1894–1895) karcsú, neobarokk tornyos épülete. Ennek jóval zömökebb és összetettebb variánsát láthatjuk az újonnan kialakított Szentegyház utca tükörszimmetrikus homlokzatain. A sikeres budapesti építész, Alpár Ignác (1855–1928) hat-hat toronykompozícióval gazdagította ezeknek az urbánus bérházaknak a padlásszintjét. A szentháromságra hivatkozva hármas csomagolásban ékesítette a Főtér sarkait, egy-egy lekerekített főhangsúllyal és annak sarokbástyás kis tornyaival biztosította a kis utca torkolatának monumentális kialakítását. Az utcafront középső palotái kettőzött tornyokkal törik meg az eresz egységes vonalát, majd a Bolyai utca sarkát egy-egy négyzetes toronnyal fejezi be. A gazdagon díszített homlokzatok mögött a földszinten üzletsor, az emeleteken pedig bérlakások húzódnak. Ezzel az együttessel betört Kolozsvárra is a nagyvárosok központjainak korabeli komfortja. A Főtér addigi rurális hangulata megszűnt. A Szent Mihály-templomot körbevevő, organikusan kialakított bódék sorát felváltotta az előre megtervezett, monumentális utcafront és térkialakítás. A római katolikus egyház Státuspalotáinak komplex funkciói és reprezentatív megjelenítése lett a meghatározó fejlesztési irányvonala a belváros átépítésének.

 

A hajdani Római Birodalom építészeti kultúrájának felelevenítése a közterek és középületek szintjén, a tudatosított reneszánsz elvek alapján, néhány száz év leforgása után bekövetkezett, még itt Kolozsváron is.

 

Pákei Lajos 1902-ben megalkotott új Unitárius Kollégiuma jól képviseli az oktatási intézmény klasszicizáló nyelvezetének monumentális változatát. Ennek a grandiózus kompozíciónak az előzményei, szintén Pákei gondolatai alapján, a Kereskedelmi Akadémia, az Ipariskola és Iparmúzeum.

 

 

Az északi Híd-vártoronykapu lebontása után, az 1889-ben átadott Kis-Szamos első vashídját, négy, eklektikus saroktornyokkal ellátott bérház jelzi és védelmezi. Tőle nyugatra, 1902-ben adják át az Erzsébet névre keresztelt első gyalogos vashidat is, ami összeköti mindmáig a Kis-Szamos két oldalán kialakított Fellegvári, illetve a Sétatéri sétányokat. 1830-tól már népkertként működik a hajdani mocsaras Szamos-part. 1860-ban kialakítják a sétatéri tavat, a sétányokat és a zenepavilont, Kagerbauer Antal (1814–1872) tervei alapján. 1896–1897-ben megépül a tóparton a Korcsolya Pavilon, a Kioszk (Kaszinó) és a szökőkút, Pákei Lajos tervei alapján. Ezek a munkálatok már feltételezték az 1894-ben kialakított csatornarendszert és az 1896-os vezetékes ivóvíz-szolgáltatást. 1898–1901 között, Szászfenes irányában egy új vízgyűjtővel gazdagodott a város, 1905-ben pedig az első villamosművel a Hideg-Szamos gyűjtőtaván.

 

A századforduló emberközpontú építészete kialakítja a komfortos város fogalmát, és megvalósítja annak csíráját. A természet értékei (parkosított területek, víztükör) tudatosan bekapcsolódnak az újonnan kialakított városszövetbe. Így kialakul a szabadidő eltöltésére az az új infrastruktúra, ahol a testi és a szellemi kultúra szabadon összefonódhat és kialakíthatja jövőképét. Ennek a demokratizáló tevékenységnek az építészeti megtestesítője a parkban elhelyezett Kioszk-Kaszinó épülete. Óriás elődje (térben és időben) a vatikáni Szent Péter Bazilika főhomlokzata. A központi tér jobb és bal oldalán kitárulkozó portikusz magához öleli a tájat és az arra sétáló érdeklődőt. Hál’ Istennek és az elmúlt száz év tanulságainak, 2012-re úgy újították fel és restaurálták ezt az épületet a parkkal együtt, hogy azóta az Urbánus Kultúra Központjaként a városlakó szabadon áthaladhat rajta, vagy bekapcsolódhat a különböző események forgatagába, kiállítások, koncertek, rendezvények sokaságába. Ennek a helynek a kivételességét erősíti a házasságkötés lehetősége is. Annak idején Pákei tervein kiolvasható egyfajta bizonytalanság, hogy melyik oldalát is tekintse az épület főhomlokzatának. A korabeli etikettnek megfelelően, attól függően, hogy hol van a főbejárat, a karon fogott hölgyek a központi csarnoktól jobbra, az urak pedig balra keresték a külön nekik szánt szalonjukat. A végső variánsban a szökőkút felőli bejárás lett szentesítve. Most, hogy a házasságkötés ceremóniája a hajdani zenepavilonban kezdődik, a fiatal pár innen indul az épület felé, megkerülve a mitológiai figurákkal díszített és védett szökőkutat, illetve víztükröt, majd egymásba karolva léphetnek be a nagy szalonba. Az ókori szimmetrikus kompozíció felelevenítésének a jóvoltából nemtől, kortól függetlenül egyforma a jobb és bal szárnya ennek a közösségi térnek. Az axiális átjárhatóság másik végében pedig az előre kitervelt, egyensúlyba hozott tömegek feloldódnak a nagy park organikus zöldövezetében…

 

 

2015-ben, a Romániai Építészek Rendjének Erdélyi Fiókja által megrendezett regionális biennálén Pákei Lajos életműdíjban részesült, post mortem „opera omnia” elismeréssel. Az esemény kiállítását a hajdani New York szálloda romos vendéglőjében rendezték meg. 2015 október 6-án, a felújított Sétatéri Kaszinóban, Pákei Lajos aláírásával, megemlékező feliratot javasoltunk valamennyi kivitelezett épületére. Ennek megvalósítása még késlekedik. Talán idén, a halálának 100 éves évfordulójára való emlékezés adhatna újabb motivációt az általa képviselt épített környezet megjelölésére.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében