"csak ennyit akarok írni: ma is feljött a nap"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 10. (816.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
valamiaversrol.rtf
Karácsonyi Zsolt
Közös tér, szabadság, egyén – Beszélgetés Tompa Gáborral
Adam Zagajewski
Adam Zagajewski versei
Sebestyén Mihály
A tábornok tévedése
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
nem akarok verset írni arról…
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (II.)
Oláh András
Oláh András versei
Tófalvi Előd
Tófalvi Előd versei
HORIA URSU
Sam Riviere versei
Sztaskó Richard
Nem zavarodottság
Molnár Dávid
Narancs és tengeri rózsa
Codău Annamária
Mennyi az elég?
Lovász Krisztina
Lovász Krisztina rövidprózái
Bánfai Zsolt
Bánfai Zsolt versei
Farkas Boglárka Angéla
Az vagyok, aminek látni akarsz
Bíró Béla
Korokba ágyazott Színháztörténet
Molnár H. Magor
Indulatok a könyvtárban
Jakabffy Tamás
Dupré
Iszlai József
Előre emlékezni
 
Oláh András
Oláh András versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 10. (816.) SZÁM – MÁJUS 25.

kartávolság

 

valami huzatmentes zugot keresünk a téren

– egy padot amit még nem lakott be senki –

talányok igazítják utunkat

meg a tegnapokból előtápászkodó emlékek

amikor még nem akartunk kilépni egymás jelenéből

s meztelenül elnyúlva hevertünk az ágyon

nem törődve beszivárgó zümmögéssel

a szomszédban fűnyíró dolgozott

de bennünk vágy lobbant újra

és tikkadt testeden forrásra leltem

hogy aztán hideg pezsgőt szürcsöljünk

a hirtelen támadt eperhabos csöndben…

de ez most másfajta csönd…

hideg reménytelenség karikázik át a téren

biztonságodba húzódnék

köröttünk a mást-akarás sejtjei nőnek

s bár még emlékszem a belőled

sugárzó melegségre s az illatodra

emlékszem a tegnappá zsugorodó mára

ám a föltámadó szél messze sodorja a fák levelét

s már csak szétdobált álmok hevernek a téren

noteszlapok

 

nem hibáztattál

dacosan leszegett fejjel

álltam a peronon

miközben apró galacsinná gyűrt

az egyre növekvő távolság

sört ittam a vasúti restiben

bolyongtam órákig ismeretlen

háztömbök között

s nem találtalak

mintha kitéptek volna

minden mesekönyvből

bennem rekedtek a szavak

eltűntek a hangsúlyok

maga alá temetett

a beletörődés

ám hazaérve hirtelen

megelevenedett a csönd:

ott voltál mindenhol

a fogason felejtett sálban

a szennyeskosárba száműzött

törülközőben

a kopott hátizsákban

s még a fénye vesztett tükörben is

amire egy visszalopott hajnalon

rácsókoltad az életed

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében