"csak ennyit akarok írni: ma is feljött a nap"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 10. (816.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
valamiaversrol.rtf
Karácsonyi Zsolt
Közös tér, szabadság, egyén – Beszélgetés Tompa Gáborral
Adam Zagajewski
Adam Zagajewski versei
Sebestyén Mihály
A tábornok tévedése
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
nem akarok verset írni arról…
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (II.)
Oláh András
Oláh András versei
Tófalvi Előd
Tófalvi Előd versei
HORIA URSU
Sam Riviere versei
Sztaskó Richard
Nem zavarodottság
Molnár Dávid
Narancs és tengeri rózsa
Codău Annamária
Mennyi az elég?
Lovász Krisztina
Lovász Krisztina rövidprózái
Bánfai Zsolt
Bánfai Zsolt versei
Farkas Boglárka Angéla
Az vagyok, aminek látni akarsz
Bíró Béla
Korokba ágyazott Színháztörténet
Molnár H. Magor
Indulatok a könyvtárban
Jakabffy Tamás
Dupré
Iszlai József
Előre emlékezni
 
Tófalvi Előd
Tófalvi Előd versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 10. (816.) SZÁM – MÁJUS 25.

festett garázsajtók közt keskeny útelágazás

 

 

kérdezték mennyire van még innen

mondtam mint minden idáig

de ne tegyenek fel ilyeneket nekem

mert hogy lehet így érkezni ugyanoda

de legalább a kezüket szorítsam meg

azt a száraz tapasztalatot

a sűrű hajlatokat

 

mondtam hogy sosem hittem a kézfogásokban

majd átlőttem a mellkasukat és néztem

a lepattogzott hintát amire csak akkor ültem

mikor visszajöttél

és hajtottam be a térdem előredőlve

és nyújtottam ki a lábam hátrahajolva

 

nem volt más csak az oldalmozgások hiánya

szabadságfoka a merev testnek

minden kilengéskor

elhittem az egyensúlyt

 

 

 

a halál Orbán Ottóval zöldre vár a zebrán

 

 

jelzőlámpák fényében kerülgetek névtelen kutyakölyköket

sárosak könnyűek mint a gyalogátjárók

száraz húsukkal fekszenek a jelzőlámpák mögött

de meghalnak mikor elnevezem őket

jobb nekik ha nem tartoznak sehová

nem tartoznak nekem sem

sárosak könnyűek

nem kérdezem meg miért

azt kérem maradjanak legalább pár napot maradjanak

de ők színes húsúkkal fekszenek

bomló mintái a perzsaszőnyegeknek

a parketteket simára csiszolom és kiszellőztetek

sétálni indulok a folyóparton

villamossínek mellett állok dagasztóteknőmmel

magnéziumot rágcsálok

villamosokkal szabdalom fel süteményeimet

gyalogátjárókra lesek

fűszálat rágcsálok

ráhajolok a tavaszi aszfaltra

új koptató réteget kevertek

a szavannák állatainak bőrét

 

 

(mentés)

 

 

ha a szekrénysorok nélkül költözöl

ők kiszellőztetnek végleg önmagukból

eresztik ki a szagokat a fából

mint az első éjszakán

az előtted ott lakóét

 

és megérzi ezt majd az új lakó

hiába adod át sietve a kulcsokat

a parketta közé behullott hámsejteket

piszkálja kifele a résből

figyel a mozdulatra

és megismeri majd az összefüggéseket

a rendszeres ébredést a padlón

a sietséget az előszobából

 

felsepri a lehullott darabokat

és elhiszi hogy így már nem vagy ott

de a hajlás marad a bútorokban

a becsukhatatlan szekrényajtók

a fogantyúk alatti lepattogzás

az anyagba zúzott milliméterek

 

 

(nincs mentés)

 

 

átjárás volt a falból

gombák jöttek a kanapé helyére

a csíkos papucsba

 

saját nyelvükre írták át a könyveket

bemásztak a tévé mögé hogy átharapják a voltokat

túrták fel a préselt lemezt ahogy tudták

nekik sem volt lakberendezőjük

 

mozdulni kellett volna

megállítani a növekedést

de inkább csak álltam ott

mint aki nem jártas az oldatokban

 

 

Tófalvi Előd 1996-ban született Székelyudvarhelyen. Jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaíró szakos hallgatója, drámát és verset ír.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében