"csak ennyit akarok írni: ma is feljött a nap"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 10. (816.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
valamiaversrol.rtf
Karácsonyi Zsolt
Közös tér, szabadság, egyén – Beszélgetés Tompa Gáborral
Adam Zagajewski
Adam Zagajewski versei
Sebestyén Mihály
A tábornok tévedése
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
nem akarok verset írni arról…
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (II.)
Oláh András
Oláh András versei
Tófalvi Előd
Tófalvi Előd versei
HORIA URSU
Sam Riviere versei
Sztaskó Richard
Nem zavarodottság
Molnár Dávid
Narancs és tengeri rózsa
Codău Annamária
Mennyi az elég?
Lovász Krisztina
Lovász Krisztina rövidprózái
Bánfai Zsolt
Bánfai Zsolt versei
Farkas Boglárka Angéla
Az vagyok, aminek látni akarsz
Bíró Béla
Korokba ágyazott Színháztörténet
Molnár H. Magor
Indulatok a könyvtárban
Jakabffy Tamás
Dupré
Iszlai József
Előre emlékezni
 
Molnár Dávid
Narancs és tengeri rózsa
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 10. (816.) SZÁM – MÁJUS 25.

A narancsok iszonyú tűzlabdák, démoni harci eszközök egy néni szatyrában. A néni kopottas, a szatyor vadiúj, friss nejlontáska. A HÉV-en utazunk, H5-ös. Mondjuk, lehetnénk egy tengeralattjárón is. Ez a kékség lehetne a tenger, amelybe föntről behatol a fény. Hiszen annyira kék a téli délután, hogy ez a tenger belseje. Az Óbudai Zsinagóga murénákkal van tele, rákok araszolnak a Budapest Galéria értelmezhetetlen kiállítási tárgyain, a polipok a Filatori gátnál igazodnak a graffitik színeihez… Most hirtelen egy kötelet rántanak meg bennem. Megszorul a gyomrom és a szívem körül. Olyan érzés lesz úrrá rajtam, mint amikor azt hiszem, otthagytam útközben valahol a pénztárcám, vagy amikor átvillan az agyamon, hogy lekéstem egy fontos határidőt. Így érzik magukat a rohanó gépkocsikkal szemközt ledöbbent állatok. A szürke ajtók, fölpattanó szemhéjakként, kinyíltak, két irányba szétcsapódtak a sós víz alatt, és mi megfulladtunk valamennyien a Szépvölgyi útnál. A víz betörésének pillanatát nem tudom fölidézni, sem a fuldoklásomat, nem emlékszem a többi utas kapkodására és kínjaira, gondolom, ez így szokott lenni máskor is, így a normális, hogy nem emlékszünk ezekre. Figyelem azokat, akik most szállnak föl: régi hajótöröttek. Az a bácsi pufikabátban, mackónadrágban, elhasznált edzőcipőben pórul járt felfedező. A magas, rövidre nyírt hajú, harmincas fickó hosszú vászonkabátban tengerésztiszt. Szétágyúzott naszádja nem ring többé virtuóz prostikkal kecsegtető kikötők felé. A többiek közönséges kivándorlók. Vajon mit csinálhattak ezidáig a tengerbeveszésüket követően? Őgyelegtek a saját hajóroncsaik közt, néha elsétáltak megnézni a római korból maradt elöntött romokat, a régi épületmaradványok kövein ülő puha tengeri rózsákat; vagy a felüljárókról bámultak lefelé arról ábrándozva, hogy a tengeri sünök misztikus fekete csillagok; esetleg medúzák köpenye alá fészkelték magukat, onnan lesve kifelé – vagy éppen befelé, figyelve, miként emésztődik az átlátszó csalánozógyomorban a kishal. Az ajtók most becsapódnak Aquincumnál. Nézem a néni szatyrát. Az ablaknak hajtom a fejem. Ezek a narancsok olyan fájóan hétköznapiak. Ha csakugyan tűzlabdák lettek volna, ki kellett volna hunyniuk a közénk ömlő tengervízben; de most is élénk színűek és gömbölyűek. Eljátszom a gondolattal, hogy nem az öröklét kiúttalanságában siklunk, hanem csak éppen haza-HÉV-ezek Békásmegyerre, ahol aztán leszállok, az aluljárón átmegyek a Csobánka térre, onnan tovább a ház kapujáig, fölliftezek a 8.-ra, otthon kinézek az ablakon a dombhátra, az Ófalura, teszek-veszek, főzök, nyelvet tanulok, lefekszem. A szemeimbe tengeri kékségben suhanó kopasz fák látványa ömlik, de a fejemben ennek az életnek a képei peregnek, mintha valami áramlásban úsznának el.

 

 

Molnár Dávid 1990-ben született Budapesten. Jelenleg is ott él. Intéző-asszisztens-házitanító-bébiszitter kombinált pozícióban dolgozik. Az Óbudai Egyetem műszaki menedzser szakán szerzett diplomát, azt követően az ELTE-n magyar alapszakos bölcsész BA diplomát, majd beszédtudomány szakos bölcsész MA diplomát.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében