"Mi vagyunk a jók, ti vagytok a rosszak"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 11. (481.) SZÁM - JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Onnan nézek szerteszét - Fehér hattyúk kara a fekete hattyúk taván
Benő Attila
(Ha látsz)
(Ütközők)
(Odafenn)
(végül)
Ars poetica töredékek
Szakolczay Lajos
Lászlóffy Aladár, a hetvenéves költő
Kenéz Ferenc
Anyám kamrája
Csaptuk sapkával, vonalzóval
Király László
CSÚFHISTÓRIÁK
Szőcs István
JEGYZET - Magán Szabédi-napjaim
Pomogáts Béla
A Szabédi-háznál
Gyulai Levente
Az interjú mint az (ön)kanonizáció lehetősége
Marius Ianuş
Az ég egyik és másik oldalán
331
Alapdal
Egy nap földi életemből
A jó, a rossz, a csúf
Magányos emberek háborúja
Marosán Tamás
Legyőztem az egészséget
Goron Sándor
Költők a kondérban
Weiner Sennyei Tibor
Zsennyei töredékek
Gyalogút az éjszakába
Gombos Szilárd
Gastronomia
Demény Péter
Válaszdal
Sütő-Egeressy Zsuzsa
Gondolatok az alkönyvtárban
Lászlóffy Csaba
Hiányzol-e magadnak? (folytatás előző számunkból)
Jancsó Miklós
A jövő színháza
Terényi Ede
Kodály 125. Mi az, ami Kodály a zenében?
Hírek
 
Marosán Tamás
Legyőztem az egészséget
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 11. (481.) SZÁM - JÚNIUS 10.

Amit most elmesélek, szorosan kapcsolódik személyemhez. Legjobb, ha máris a tárgyra térek. Vagyis a személyemre. Egyszóval ha akarnék, akkor sem tudnék elszakadni önmagamtól. De legalább megpróbálhatnék megválni a feleslegtől. Attól félek, hogy akkor már nem sok mindenről mesélhetnék.
Mielőtt megszülettem volna, édesanyám áldott állapotba került. Velem volt megáldva. Kellemes fogantatásban volt részem. Május 22-ének éjjelén láttam meg először a napvilágot. Még ugyanabban az évben.
Én vagyok a kisebbik gyermek, anyám másod züllött fia. Van egy bátyám is, aki elsősorban azért a bátyám, mert velem egynemű és mégsem a húgom. Olyannyira hasonlítok a bátyámra, mint egyik tojás a másikra. Egy különbség mégis van közöttünk: én már kissé őszülök, ő nem szült még. A fivérem hajszál híján kopasz. Tudományos-fantasztikus kifejezéssel élve, úgy is mondhatnám, hogy a bátyám űrhajú. Annak idején úgy terveztük, hogyha majd megnövünk, beszélni fogunk egymással. Ezt sajnos nem tudtuk betartani, ugyanis már jóval korábban váltottunk néhány szót.
Gyerekkoromban sok baráttal dicsekedtem. De hamar leszoktam a dicsekvésről, mert engem is csupán a tollaimról lehetett felismerni. A baráti köröm csak az ujjaimon nőtt. A játszótársak mindig jó fejnek tartottak, ezzel magyarázták a sok sapkát amit kaptam. A labdajátékokból is bőven kivettem a részem. Rendszerint a labdát. Legelőször akkor vettem észre, hogy folyton láb alatt vagyok, mikor a barátok labdának használták a fejem. Ez kihatott a korai fejlődésemre is. A korai fejlődésem pedig a későbbi fejlődésemre.
Egyszer, egy madárjós megfogta a tenyeremet, belenézett, és azt mondta, hogy nem látja a jövőmet, mert a tenyér nem madár. Egy cigányasszony viszont a tenyeremből megjósolta: ahhoz, hogy a jövőmre fény derülhessen, előbb kezet kéne mosnom. Azóta, is, a jövőmmel kapcsolatosan, mosom kezeim. Később rájöttem, hogy bármihez is fogok, állandó rendszerességgel túlszárnyalom magam, ezért folyton magam alatt vagyok. Még az irattáskám is depressziós: gyakran kiborul.
Az iskolába az elemi ösztön hajtott. Ösztöndíjat mégsem kaptam. Az elemi iskolát brióssal végeztem. Már kora gyermekkoromban erős vonzódást éreztem a szerencsejátékok iránt, ezért elhatároztam, hogy sorompókezelő bakter leszek. Miután az érettségi vizsgát sikeresen megvettem, bakteriológiára felvételiztem. A szóbeli vizsga után, a vizsgáztató tanár jóságosan megkérdezte, miért nem próbálkozom inkább a pszihiátrián? Éreztem, hogy életem nagy fordulópontjához érkeztem. Befelé fordulásom nem tartott sokáig, ugyanis nem bírom a sötétséget. Sokat morfondíroztam azon, hogy mihez kezdhetnék, de az óriási szellemi megeröltetéstől eborult az agyam. Ekkor dőlt el a jövőm is. Én mindennek ellenére úsztam a boldogságban: ezt a szakemberek a vízfejemmel magyarázták. Amúgy soha sem esett nehezemre, hogy mindig hideg fejjel gondolkozzam, hiszen a szüleim szerint tipikus léhűtő voltam. Kifejezésmódom jelenleg is az agyamat tükrözi: rövid és velős. Az észjárásommal kapcsolatosan a szakemberek megállapították, hogy agyament.
Természetes kisugárzásom is van. A csernobili katasztrojka óta. A beszédem lélegzetelállító, beszéd közben ugyanis nem kapok levegőt.
Emésztési zavaraim elsősorban az érzelmeimre hatnak. Meg hatnak. Meghatnak.
Gyomorrontás esetén, nosztalgiázni szoktam. Ilyenkor mindig eszembe jut a híres Edda sláger: ,,Időm kevés. Mégis hajt valami...”
Valahányszor egy stresszelő helyzetből kerülök ki, mindig érzem, hogy egy nehéz kő esett le a vesémről.
Az orvosom a szerveimmel kapcsolatosan azt nyilatkozta: a szív rendben van, jó lennék pilótának, ugyanis gyakran el vagyok szállva.
Vesehomokom is van. Ez rendkívül jó kihatással van az időérzékemre. Ugyanis a veséimet homokórának használom.
Nemrég egy furcsa betegség kezdte ki az egésszségemet, mely ma is gyakran kínoz. Elkaptam a Micimackó szindrómát, ami abban nyilvánult meg, hogy hosszú időn keresztül semmi dolgom nem akadt.
Amikor betöltöttem a 18. születésnapomat, a szüleim azt mondták, hogy ideje külön költöznöm. Meg is teremtették erre a lehetőséget, vásároltak nekem egy erdőt Gondolták, megemberelem magam. Levágtam a szakállamat, s a tükörben képzeljétek mit láttam? Egy leborotvált állat.
Szeretem az állatokat. Gyakran bíztak rám állatot. Jó néhányszor magamra hagytak. Mikor másodszor töltöttem a 18. életévemet, rájöttem, hogy már egy éve nagykorú vagyok. De ez már a múlté. Szóval miután tényleg betöltöttem a felnőttkórt, a szüleim rám mertek bízni egy macskát. Egy egész órára. Mikor hazaérkeztek, megkérdezték:
– Megetetted a macskát?
– Igen. A kutyával.
Hirtelen arra az elhatározásra jutottam, hogy híres leszek. Azóta is, nap mint nap, híreket várok felőlem.
Néhány hírességtől megkérdezték, hogy amennyiben reinkarnálódna és választhatna, milyen állat szeretne lenni? Madonna például sólyom lenne. Én meg Madonna, hisz sólyom már voltam. A valóság azonban az, hogy semmilyen más állat nem szeretnék lenni, ugyanis elégedett vagyok magammal. Amúgy a legnagyobb külömbség az ember és állat között az, hogy az ember tudja magáról, hogy állat.
Nemsokára kenyérbe estem. Megbotlottam a kenyérboltban. Első munkahelyem a vasúthoz kötődik. Mikor első nap megláttak, az arcomra volt írva, kitünően bánnék a vagonokkal. Ez így is volt, csakhogy ez okozta a vesztemet is. Egész nap vagonokat tologattam, de egy becsületes csereakció lebonyolítása közben a disznó miatt kirúgtak.
– Az a rohadt disznó! Abban az időben disznóhúst szállítottak vasúton. Mind a mai napig meggyőződésem, hogy becsületesen jártam el. Elcseréltem egy szerelvény fél disznót, egy fél szerelvény egész disznóra.
Számomra a becsület sokat jelent. Mindig adtam a becsületre, általában pénzt. Valahányszor kimondok valamit, az az adott témában biztosan fedi a valóságot, mégpedig olyan tökéletesen, hogy a valóság ki sem látszik alóla.
Hamar megnyerem az emberek bizalmát. Egyik nap becsengettem egy házba. Egy hölgy nyitott ajtót. Rögtön láttam, hogy szimpatizál: nem engedett be. Azt mondta:
– A Pit-bull kutya miatt, sajnos nem engedhetem be.
– Fél, hogy megharap?
– Dehogy, nincs itthon.
Intelligenciahányadosom a végtelenhez közelít. Én, sajnos, itt maradtam.
Valamikor még széles skálán mozogtam, de ma már csak három dimenzióban élek. Mióta unalmamban agyonütöttem az időt.
Az ítélőképességem rendkívül kifinomult. Képes vagyok észrevenni mások szemében a gerendát, sőt még a faházat is. De a saját szememben képtelen vagyok észrevenni a szálkát, mert annyira szúrja a szemem.
Képes vagyok észrevenni az egyhangúban, a laposban is a csodát. Én meglátom a sivárban is a sivárványt.
Ami a szerelmi életemet illeti, azzal az eggyel nincs problémám. Mert ami nincs, az nem okoz problémát.
Nemrég, levelezés útján megismertem egy lányt. Ennyi szerelmeslevelet ez idáig életemben nem kaptam. Elküldte a fényképét is. Azonnal beleszerettem. A fényképbe. Én is elküldtem egy fotót, és csodák-csodája, gyorspostával érkezett a válasz. Levelében ez állt: szerelem első látásig. Szóval én vagyok a nők alma... de hamar felriadnak. Mindig enyém az utolsó szó, ami nem csoda, hisz általában magamban beszélek.
Volt olyan idő az életemben, amikor rengeteg színésznő, balerina, énekesnő hálószobájában fordultam meg. Ágyneművel házaltam.
A lányok általában a lelkemet akarják. Sokszor mondtam, hogy azt könnyen megkaphatják, de csakis a testemen keresztül.
Nemrég elhíresztelték rólam, hogy nagy nőcsábász vagyok, ugyanis egyik szomszédom kifecsegte, hogy együtt fekszem a tyúkokkal.
Amit a tánctudásomról elárulhatok, azt jobban teszem, ha titokban tartom. Táncmesterem Kevin Costner, aki Romulus és Remus nevelőanyjával és társaival ropta. Őszintén bevallom, hogy a tánccal mindig problémáim voltak, nem tekintve azt a figyelemre cseppet sem méltó részletet, hogy zene nélkül elég jól ment. Későbbi tánctanáraim gyakran elmondták nekem, hogy bízzam magam a zenére. Vagyis, hogy mozogjak fül után. De nálam ez fordítva történt: amerre én mozogtam, arra ment a fülem is.
Legkedveltebb sportom a sakk. Azért szeretem, mert a sakkban fejjel kell játszani. A múltkor lefejeltem egy parasztot. A tükörben.
Étkezési szokásaimról csupán annyit árulok el: szeretem felebarátaimat. De jó embert nem fogyasztok. Kicsi korom óta csakis a rossz embereket preferáltam. Úgy is mondhatnám, hogy született gonoszt evő vagyok.
Kedvenc ételem a depressziós tojásos velő. Francia neve: ,,Idegösszeomlett”.
Étkezési világrekordot is döntöttem már meg. Megettem egy 777-es Boeing repülőgépet. A Guiness bizottság sajnálatos módon tettemet nem ismerte el rendkívülinek, sőt világrekordnak sem, azzal indokolva döntését, hogy előttem már mások is fogyasztottak el repülőt. Igaz, nem ugyanazt. Sajnos azt a kis részletet figyelmen kívül hagyták, hogy én a gépet 12000 méter magasságban ettem meg.
Mielőtt az íráshoz nekifogtam, balesetbiztosítást kötöttem. A javamat akaró ügynökök meggyőztek, hogyha nem biztosítom be magam, akkor baleset fog érni. Amennyiben életbiztosítást is kötök, garantálják, hogy természetes halállal halok meg. A biztosítás a kölcsönösség elvén alapszik. Én térítem az ügynökeim kölcsöneit. Továbbá garantálják a hosszú életet is. Saját maguknak. Számomra meg azt, hogy életemet hosszúnak érezzem.
Ami a jogaimat illeti, azzal fenntartásaim vannak. Innen ered a mondás, hogy minden jog fenntartva.
P.S.
A régiek szerint az emberiséget a hiányérzet viszi előre, a fejlődéshez. Azon törtem a fejem, hogy én is kéne tegyek valamit az emberiségért. A maximum amit megtehetek: haladéktalanul beveszem a hiányérzet pótló tablettáimat.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében