Alkalom szüli a szerelmet
(Gelegenheit macht Liebe)
Ildinek ajánlva, aki Hildének nevezte magát
Megvolt a saját járásmódja, és tudta ezt,
a léptein látszott; amikor a látványától
egy pillanatra elakadt a lélegzetem,
megbántam, hogy viselkedni tudtam.
Aztán maradék bátorságomat összeszedve meghívtam
magamhoz; színes képeket mutattam neki; ő várakozott.
És elment. Egy szempillantásnyi idő sem telt el, máris
vágyódni kezdtem utána.
Hetek múlva egybefűzött bennünket
egy alkalom a kavargó ég alatt;
két feltöltődött felhő borult, tornyosult
egymásra, egymásba, mintha dulakodnának,
és kölcsönösen elnyelnék egymást. A többi
részletre nem emlékszem, mintha köd borítaná.
Felejthetetlen marad számomra azonban,
amit első találkozásunkkor elszalasztottunk.
Caprimulgus europaeus
Magyarul: kecskefejő, az éjjeli fecskék
fajához tartozik, amely néhány példányt
kivéve Közép-Európában kihalt,
Délkelet-Európában azonban
még mindig elterjedt. Javarészt
rajzó rovarokkal és éjjeli lepkékkel
táplálkozik; röptének hirtelen
irányváltása látványos.
Idősebb Plinius az ókorban tévesen
és megtévesztőn azt feltételezte, hogy
éjszakánként megfeji a kecskéket. Innen
a neve, mely makacsul megőrződött.
Ismertem egykor egy kecskefejőt.
Kecskéit a vár alatti Felső-utcán,
egy istállóban tartotta. Amikor estefelé
hazahajtották őket, köztünk,
gyermekek közt, kitört az ujjongás,
egyszer még a lágytojást is kiborítottam emiatt.
Hogy őket, a csontos-puhákat, a suták
utcácskáján végigtereljem, a meleg deszka-
pajtába. Ahol a kecskefejő várt rájuk, és
bizonyára ők is rá, így odatolongtak.
Bőkezű ember volt, szívesen adott nekünk
a tejből, keveset beszélt, ha igen,
szelíden. Könnyednek tűnt, amit tett. Csak repülni –
repülni sohasem láttam őt.
A karácsonyfa elvitele
(Christbaumabholung)
Mintha kellemetlen kötelességtől szabadultak volna meg,
oly elvetetten szegélyezik az utcát a kivágott fák.
Nemsokára egy traktor utánfutóján tornyosulnak,
mint állati tetemek a járvány után.
Két fa közül gyermekéveim gondosan átkötött,
elveszettnek hitt kis csomagja kandikál elő.
Ébredés!
(Aufstehen!)
Éjszakánként – gyakran többször is – felkelek,
hogy könnyítsek magamon;
de nem teher, amitől megszabadulok,
hanem a lehető legnagyobb könnyűség:
egy aranyrög – mintegy a szívem
formáját ölti a súlytalanság állapotában,
könnyed, akár egy táncoló szappanbuborék,
melytől meg kell magam szabadítanom:
egy vers.
Tárgyalás a kiadóval
(Verlagsverhandlung)
A vers – kétségbevonhatatlanul –
a szó művészetének legmagasabb formája.
Minden vers rizikót rejt magában,
minden költő – rizikófaktor.
Roumanian „angst“
Amikor 2009 januárjában Bukarestben külföldiként –
láb-közelben állandóan
kóbor dögökkel – az egykor oly rettegett Szekuritáté általi
megfigyelésem
nyomorúságos aktáját az illetékes hatóságnál „studíroztam”,
és szünetet tartottam, hogy egy perecet és sört elfogyasszak,
mivel a közelben nem volt gyorsbüfé, és nem állt rendelkezésre
vendéglő,
egy éppen arra járó nőt kérdeztem meg, hol találok egy boltot,
amely élelmiszert árul.
A nő foghegyről felelte: „Este un angst* aici dupǎ colț”
(„itt van az angst rögtön
a sarok mögött”).
És úgy is volt.
* akkoriban Romániában elterjedt élelmiszer-üzletlánc, ném. Angst jelentése ‘félelem, szorongás, rettegés’
BENŐ ESZTER fordításai
