Kevés a bárki
annyi szív van még egyben
megtört összeragasztott
szövetek hajszálvékony
határok átszakíthatatlan
sok füst mégis mindenki
tisztán átlát rajta nyitott
sorok pályaműbe zárva
várják az igazit igazikat
összetörnek megtartanak
soha nem szűnnek meg
pillangóeffektusok
puhán felrázzák és már
semmilyen altató nem segít
hiába saroktól sarokig
a vadakat terelő Juhász
oltási könyv és free pte
tinder randik szemkontaktus
nehezített pálya az egyenes
Tamás helyett inkább Ádám
sosem késő egy vonallal lejjebb
Sorok, hogy felolvasd
Nem bioetika és nem etikus
– most leveszem a hangot, ne pittyegjen.
Nem valótlan és nem amnetisz
– hogy biztos így írják az szkepticizmussal kontextusban felvet egy kérdést, mindjárt utána olvasok.
Nem ordít az ürességtől, lyukakat töm be,
sajtlyukakat vörös borral,
vörös bort kortyoló sajtlyukakat
– most rezgett, bocs, meg kellett nézem, hátha te írtál.
Nem csámcsog a reggeli
teljes kiőrlésű kakaós csiga,
mert van, ami sima lisztből jobb
– igazad volt, de azt nem mondtam, hogy kifogytam a Bl akármiből és október huszonharmadikán nem akartam sorban állni.
Nem küld ködös szíveket,
égképp pótszíveket
más érfaláról letépett szirmokat
– gondolom, ez a hasonlat bejön.
Nem kevély
– jelentsen bármit.
Nem kérdez helyes választ remélve,
bizakodva feltételez
– kezdek álmos lenni, tudod, keveset aludtunk.
Nem áltat és büszkén bánt az igazzal
– ezt meghagyom neked.
Ez az első versem hozzád
– felolvashatom?
Werner Nikolett 1994-ben született Pécsett. 2017-ben a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció és médiatudomány szakán szerzett diplomát. Prevenciós célú mesekönyve, a Leo Gekkó és a Padló világ 2018-ban jelent meg az Üveghegy Kiadó gondozásában.
