"a jó eszemet hagyja meg"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 12. (818.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
árnyék
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Valami olyan térbe érkeztem, ahol éppen lehet lennem” – Beszélgetés Wirth Imrével
Fekete Vince
Halálritmusgyakorlatok
Hertza Mikola
Hertza Mikola rövidprózái
A. E. Baconsky
A. E. Baconsky versei
Demeter Zsuzsa
„Szavazzunk tán a versre” Laudáció Egyed Emese E-MIL-nagydíjához
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Laudáció Székely Örs Méhes György-debütdíjához
MÁRTON EVELIN
Nonó – László Noémi laudációja I. – Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj, 2021
Dal műrepülésről – László Noémi laudációja II. – Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj, 2021
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Nagy Kriszta
Szivárvány
Szigeti Alex
Szigeti Alex versei
KOMÁN ZSOMBOR
Koman Zsombor versei
Codău Annamária
Indián vagy, mert indián vagy, mert indián vagy?
Boda Edit
Boda Edit versei
Mohai Szilvia
Galambok
Czegő Zoltán
Verstan
Balaton László
Ruszli
MESTER GYÖRGYI
Mester Györgyi rövidprózái
Ferenczi Szilárd
Habkönnyű a kényelmetlen
Bartha Réka
„Viharos” karanténhangulat elfojtott érzelmekkel
Teleki Réka
„szeretnék felmentést kérni, receptre eltűnni végre”
Papp Attila Zsolt
Bo Derek mellei
Lakatos Artúr
Az iszlám és világa
Jakabffy Tamás
Mizrahy
Túros Eszter
Festői áramlások
 
KOMÁN ZSOMBOR
Koman Zsombor versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 12. (818.) SZÁM – JÚNIUS 25.

Nincs ütközésig

(részletek)

 

Barlangból kiröppenő denevérek

 

 

Prológus

 

Fekete szkafanderben és teli oxigénpalackkal

            nézünk felfelé a panel erkélyéről.

A rakétakilövő basszusa tolja halhatatlanná a pulzust.

            Száztonnás cigarettát lő ki az űrbe

                                                önnön füstje. Eltátott szád:

            mintha karikákat eregetnél.

 

Hiába ölellek közelebb, a kihatolástól felszakad

                        szeretett légkörünk buborékja:

nyitottá válik a felszín, és beleszakadunk az éjszakába.

 

Zaklatott molekulák fröccsennek az űrbe,

            mint barlangból kiröppenő denevérek.

Egy pillanatra megérezzük a tágasságot,

            majd újra ránk zárul töprengéseink selymes kriptafödele.

 

            Hamu száll, mint a

                                                                        hópihék.

Csillagképeink útvesztőjében a rakétacsikk rááll pályájára.

 

 

Nincs ütközésig

 

 

A föld párás leheletén túl a vég nélküli télben

minden optika halálpontos,

sehol az égszínkék, sehol az alkonyvörös.

 

Arcunk lágy felszínén kristályosodó nárcizmus –

            a kimérten feltartott zsebkendő

                                                            függetlenségünk lobogója.

 

Páncéldobozunk áttöri az emberi tér megszokott korlátjait.

                                    Isteni a fedetlen liftakna.

                        Nincs gombnyomkodás, nincs ütközésig.

 

 

Két magára hagyott szkafander

 

 

Egykori használati utasításaink

elavult szertartási szövegek.

 

A sorompónál az eltávolodás instant határőre

            rikkant

                                    boldog szabadságot

            rémült ábrázatunkba.

 

Eltúlzott öleléseket képzelünk

                                    a befagyott éjszakába

            fényévekre a megvalósulástól.

 

                        Mestereink tanításai

csak átvitt értelemben hasznosíthatók.

 

 

Légy halhatatlan

Lakoma

 

 

Zeusz így szólt a menyasszonyhoz:

Pszükhé, idd ki – légy halhatatlan.

 

Leszögezett     Alprazolám      Kokain

Akció              Lidokain          Okraszabott

Meszkalin        Oxikodon        Limit

Osztalék          Mérték             Alkotmányos

Koncentráció   Amfetamin      Megengedett

Adag               Kontrollált       Akkreditált

 

De végül a vén bölcs emelte

szájához bürökpoharát.

 

 

Kopjafa

 

 

Se kristály,                              se amorf –

bomladozó                                          sejtek

repedt                                      üvegcseppjei.

 

Már-már                                              berezonál,

de meg-megáll                                     a koponyaharkály.

 

Ritmizálj                                              csak,

keserű                                      keselyűmadár:

ütemedbe                                            belenyugszom,

belealszom,                              beleszomszom.

 

Óriás madárszemeivel                         csak

vár, az évgyűrűk                                  mélyére váj,

kapirgál az                               elmúlásban.

 

Ráérez a                                              keserűmadár,

s a kopjafára                            rászáll.

 

 

Súrlódásról és szenvedélyről

Epilógus

 

 

„И пусть посмеются над своими страстями;

ведь то, что они называют страстью,

на самом деле не душевная энергия,

а лишь трение между душой и

внешним миром.”

Андрей Тарковский: Сталкер

 

„És nevessenek saját szenvedélyeiken,

hiszen az, amit ők szenvedélynek neveznek,

valójában nem lelki energia, hanem csak a lélek és a

külvilág közötti súrlódás.”

Andrej Tarkovszkij: Sztalker

 

Bekopog,

mielőtt elmegy.

Nincs idő elengedni,

fényképhamu száll, mint a hópihék,

a két szkafandert tél borítja.

 

 

Koman Zsombor költő, műfordító, matematikai modellező, 1993-ban született Brassóban. Verseit számos folyóiratban publikálták, első kötete októberre várható.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében