"a jó eszemet hagyja meg"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 12. (818.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
árnyék
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Valami olyan térbe érkeztem, ahol éppen lehet lennem” – Beszélgetés Wirth Imrével
Fekete Vince
Halálritmusgyakorlatok
Hertza Mikola
Hertza Mikola rövidprózái
A. E. Baconsky
A. E. Baconsky versei
Demeter Zsuzsa
„Szavazzunk tán a versre” Laudáció Egyed Emese E-MIL-nagydíjához
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Laudáció Székely Örs Méhes György-debütdíjához
MÁRTON EVELIN
Nonó – László Noémi laudációja I. – Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj, 2021
Dal műrepülésről – László Noémi laudációja II. – Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj, 2021
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Nagy Kriszta
Szivárvány
Szigeti Alex
Szigeti Alex versei
KOMÁN ZSOMBOR
Koman Zsombor versei
Codău Annamária
Indián vagy, mert indián vagy, mert indián vagy?
Boda Edit
Boda Edit versei
Mohai Szilvia
Galambok
Czegő Zoltán
Verstan
Balaton László
Ruszli
MESTER GYÖRGYI
Mester Györgyi rövidprózái
Ferenczi Szilárd
Habkönnyű a kényelmetlen
Bartha Réka
„Viharos” karanténhangulat elfojtott érzelmekkel
Teleki Réka
„szeretnék felmentést kérni, receptre eltűnni végre”
Papp Attila Zsolt
Bo Derek mellei
Lakatos Artúr
Az iszlám és világa
Jakabffy Tamás
Mizrahy
Túros Eszter
Festői áramlások
 
Boda Edit
Boda Edit versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 12. (818.) SZÁM – JÚNIUS 25.

Ködfa

 

 

A tél torkában öltött formát.

A dajka idő szitálta ágait.

Mint a tekintetet meglelő délibáb,

kihamvadt.

 

 

Megérkezés

 

 

Remegő véknyú csillagok.

Tükör áll tükörrel szemben.

Szétválaszthatatlanul.

 

 

Feloldozás

 

 

Tudok a halálról. Már

nyugodtan utat engedhetek a

tudattalannak.

 

 

Csillagpólyából kikelve

 

 

Egy felhő suhanása megtöri a víztükört.

Szúnyoglárvák üres bábjait festő moszatok.

Összezavart igeidők hólyagjai a napok nyelvén.

A szív szőlőgerezdjébe harap egy vak kutya.

 

 

Metamorfózis

 

 

Kiderült, hogy a saját magam nevelte paradicsompalánta

valójában bogláros szellőrózsa.

Elképesztett ez az átalakulás. Le voltam taglózva.

És akkor mi lesz a terméssel?

Így is túl sok volt már a szenvedésből, elfelejtelek,

mondta valaki, és kiszaladt a szobából.

 

 

Megálltam az utcán

 

 

Virágba borultam, az ég egyáltalán sehol.

Kerestem egy fát magamnak, belebújtam.

Ki kit tart fogva ezentúl?

 

 

Szemétdomb

 

 

Az ibolyának jó a szemétdomb?

Verseimnek s nekem ne volna jó?

Tegnap láttam, ahogy nyúlugrásból és

őzporoszkálásból palotát szőtt a pók.

 

 

Meggysom

 

 

Szurkos cukor. A decemberi nap szembogara.

Rájárok a madarak jussára, lelkiismeretem furdal.

Széttépett gerlék tolla a diófa alatt. Kopasz álom a tél.

 

 

Míg kacskafarkú szenderünk

 

 

Épp pihen a tornácablaknál, reszket robusztus potrohán a szárny,

csápja lebillen, a hideg üveget nem szereti. Mit lehet tenni?

Tél van, karácsony másodnapja, nem süt a nap.

Legalább két méter a tornác ajtajáig az út.

Ó, hát tudom, milyen bugyuták ezek a rovarok,

de mégis azt mondom neki: kicsike, most mit csináljak veled?

Kinyitom a tornácajtót, vissza a felbürrögőhöz,

kezemet mellé teszem, kisujjamra száll, megáll.

Nem mondom, átfut az agyamon, hogy netán megharap.

Nem mondom, igazán hülye vagyok.

El nem mozdul az ujjamról, de amikor

a nyitott ajtóhoz érünk, azonnal kirepül.

Tegnap egy fakó pöttyű katicát röptettem.

Ma szívünk szendere szállt ki a fagyba.

 

 

Decemberi éj

 

 

Míg a harmat ingacseppje fűre száll,

egy másik élet boltívén át ragyog a nap.

Egy szárnycsapás. Holdat rügyezik a szilvafánk.

És kifut fejünk alól a föld.

 

 

Születtem februárban

 

 

Minden februári lény haszontalan.

Tegnap istentelenül fújt a szél. Segítettem

a viráglégynek hóvirágról hóvirágra mászni.

Ma egy rozsdafarkú röpült be a zárt tornácra,

a reménytelen babércserjére szállt.

A meggyfáról azt kiáltotta vissza:

szabadok vagytok.

 

 

Éjjeli séta

 

 

Nyakamba macskakölyök csimpaszkodik,

jobb zsebemben kisruca,

kinyújtott bal kezemben két pillangó.

Így lépdelek le ezer lépcsőn.

Meddig föld még a föld?

 

 

Az idő vége

 

 

Földdel telt fél dióhéj.

A dióhéjból is föld lesz.

A föld belénk költözik.

Vonat áll a zöldülő vetésben.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében