"a jó eszemet hagyja meg"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 12. (818.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
árnyék
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Valami olyan térbe érkeztem, ahol éppen lehet lennem” – Beszélgetés Wirth Imrével
Fekete Vince
Halálritmusgyakorlatok
Hertza Mikola
Hertza Mikola rövidprózái
A. E. Baconsky
A. E. Baconsky versei
Demeter Zsuzsa
„Szavazzunk tán a versre” Laudáció Egyed Emese E-MIL-nagydíjához
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Laudáció Székely Örs Méhes György-debütdíjához
MÁRTON EVELIN
Nonó – László Noémi laudációja I. – Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj, 2021
Dal műrepülésről – László Noémi laudációja II. – Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj, 2021
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Nagy Kriszta
Szivárvány
Szigeti Alex
Szigeti Alex versei
KOMÁN ZSOMBOR
Koman Zsombor versei
Codău Annamária
Indián vagy, mert indián vagy, mert indián vagy?
Boda Edit
Boda Edit versei
Mohai Szilvia
Galambok
Czegő Zoltán
Verstan
Balaton László
Ruszli
MESTER GYÖRGYI
Mester Györgyi rövidprózái
Ferenczi Szilárd
Habkönnyű a kényelmetlen
Bartha Réka
„Viharos” karanténhangulat elfojtott érzelmekkel
Teleki Réka
„szeretnék felmentést kérni, receptre eltűnni végre”
Papp Attila Zsolt
Bo Derek mellei
Lakatos Artúr
Az iszlám és világa
Jakabffy Tamás
Mizrahy
Túros Eszter
Festői áramlások
 
Ferenczi Szilárd
Habkönnyű a kényelmetlen
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 12. (818.) SZÁM – JÚNIUS 25.

„Jude judecă”, azaz „Jude ítélkezik” – jegyezte meg szinte mellékesen, és a rendező nevével tűpontosan szójátszó mozigépész lány a kolozsvári Győzelem mozi előterében, éppen amikor az apró tévékészüléken a Hercehurcás kufirc, avagy pornó ramazuri kedvcsinálója ment. Ez nem a hivatalos magyar fordítás, csupán a saját változatom, de számtalan pajkos áttétel kanyarítható az eredeti Babardeală cu bucluc sau porno balamuc román címből. Gyenge Zsolt kolléga a Revizoron, az első magyar nyelven megjelent kritikában Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházbannak fordította, mások majd másképpen. Mindenik helyes, és semelyik nem ér fel az eredetivel.

 

Amikor a XXI. század elején rázúdult a világra ez a mindenünket újraértelmezni jött járvány, arra kevesen gondoltak, hogy a filmes elbeszélés is megújulhat a hatására. Radu Jude román rendezőnek nemhogy eszébe jutott, de gyorsan le is forgatta ezt a hosszú című, minden tekintetben huncut-obszcén járványfilmet, amellyel a 2021-es Berlinale fődíját is elvitte. A Babardeală… annyiban járványfilm, de abban nagyon, hogy az orr- és szájmaszkoknak is oszt benne szerepet, ám nem az álarc hagyományos, hétköznapi elrejtő rendeltetésében vagy kulturális értelmében, hanem ellenkezőleg: a különféle maszkminták, színek, rányomott képek és szövegek továbbértelmezik a viselő társadalmi szerepét, vagy éppen „elárulják” a viselőjét, szétzúzzák a kivetített önképet, leleplezik a képmutatót, politikai vagy történelmi rejtett üzenetet hordoznak, illetve, ha a járványszkeptikusság irányából nézzük, az arcra tűzött hőbörgés is szemantikai gyöngyszem lehet. Például a pap szájára vont fehér anyag így üzen: Nem kapok levegőt!; vagy a kösztümös üzletasszony száján feszülő kistakarón piros-sárga-kékben írja: Isten velünk van! E kis utalások számos rétegen átcsorgó értelmezési lehetőséget nyitnak, korunk és kelet-európaiságunk kritikája szövi át a film központi tárgykörének súlyos problémáját, melyet Jude ebbe a roppant könnyed hangvételű szatírába csomagolt, görbe tükröt tartva vele a gyanútlan nézőnek, a nemzet(ek)nek, hovatovább a korszellemnek is.

 

Története rém egyszerű: a nagy presztízsnek örvendő fővárosi középiskola történelemtanárnője és becses férje nemi életük megfűszerezésére kamatyol egy nagyot, videóra veszik, a férj pedig kiteszi egy titkosított pornóoldalra, majd meggondolja magát, de mire levenné, más már lementette és megosztotta egyebütt, ahhoz pedig ő már nem fér hozzá. Így teljesen nyilvánossá válik az anyag, nézik is a 12–14 éves diákok, és persze elmondják otthon, így a szülők is részesülnek a látványban. Összehívnak tehát egy szülőértekezletet, egyfajta rögtönítélőszéket, amelyen kibeszélik és megpecsételik (vagy nem) a tanárnő további sorsát.

 

Jude öt fejezetre osztja az elbeszélést. Nulladik – előjáték. Ez a kézikamerával felvett, rém kínos, rendkívül explicit pucér együttlét, amelybe néha a mama bezavar gyereknevelési kérdésekkel az ajtón túlról, miközben szól a második világháborúban nagyslágerré vált Lili Marlene. Első – a tanárnő végigsétál fél Bukaresten, a külvárosból a belváros felé, útközben pár kínos helyzet aktív vagy passzív résztvevője lesz, közben mindenféle különös alakok verődnek a kamera elé, amely pedig célzottan bevonja az elbeszélésbe, és mint valami obszcén abszurd színházat tárja elénk az épített, felújítás alatt álló, lepusztult városi tájat, a hupiszivárványban tündöklő cégérdzsungelt, a felfuvalkodott nacionalizmus lenyomatait, a mélyszegénység kontrasztjában felbukkanó tájidegen luxusjárgányokat és durva attitűdöket, de hasonlóan tesz a mikrofon is, amely veszi a forgalom zaját, az észvesztett tülkölést, a bevásárlóközpont előtt valami fura okból felcsendülő Zehntausend Mann Waffen-SS-indulót, a fura párbeszédeket, melyek között van járványkonteó, városi legenda, rövid beszélgetés Edgar Lee Masters és Charles Reznikoff költészetéről, semmiből kiragadott történelmi traumák és kuriózumok, gyerekszáj. A Szeplős (Pistruiatul) tévésorozat egykori főszereplőjét, Costel Băloiut valószínűleg egy kommunizmuskori hatalmi perverzió lábjegyzeteként használja Jude, ugyanis az Olaszországba kiszökött, majd hazatért Băloiut a sorozat évekkel korábbi népszerűsége dacára disszidensi minőségében, heti rendszerességgel agyba-főbe verte a Szekuritáté. Második – itt a következő fejezetben többször hivatkozott vagy emlegetett fogalmakhoz kapunk előzetes segédanyagot, olyan fogalmakhoz, amelyeknek a hétköznapin túl, illetve a kontextus függvényében diszkriminatív, megalázó vagy ellenkezőleg, a nemzet nagyságát képmutatóan és kiüresedve magasztaló szerepük van. Ez egy vizuális kislexikon, minden kis bejegyzés a maga hangjával és magyarázó aláírással, kollázs tehát, abszurd ismét, és ha lehet, az előbbinél is obszcénabb. Itt ilyen és hasonló, fura, de attól még igaz (vagy legalábbis a legmélyükre tekintve igaz) kijelentésekben és apró történetkékben tobzódik a fejezet, mint: gyermekek: a szülők politikai foglyai – és közben egy 6 évesekből álló nagy csoportot látunk, akik a román hadsereg egyik közismert indulóját éneklik a Nagy Egyesülés ünnepén; vagy: ököl – „ha az Úrjézusnak olyan öklei lettek volna, mint neked, nem halt volna meg a kereszten”, szóval ilyen és hasonlókból áll össze a lexikon, és mindössze kettőt emeltem ki a sokból. Harmadik – a szülőértekezlet, melyen jelen van a hadsereg és az egyház képviselője is, két olyan intézmény, melyben a nemzet fiai és lányai hagyományosan nagyon bíznak, de amelyek például a holokausztot oly rém eredményesen véghez vitték Kelet-Európában. Itt a tanárnőt mindenfélének összehordják, kibeszélik, újranézik a filmet, alázzák, védekezik, de kevesen állnak ki mellette. Nyilvánvalóan egy nemzet, de igazából az egész emberiség vitatja ebben a groteszk jelenetben azt, hogy milyen tartalom kerülhet a gyermekeink szeme elé, és félreértés ne essék, nem pornóról van szó (arról is), hanem mindenről, amit tanulhatnak. De főként, akiktől – tehát szülőktől, pedagógusoktól, intézményektől és a médiától, az emlékezet s a jellem felkent kőműveseitől. A történetnek három lehetséges lezárását kapjuk végül: a dühöset, a békéset és az ikonrombolósan beintőt.

 

Az Arany Medve-díjas, 105 perces román film röhögős-borzadós csodálata közben egyre inkább meggyőződésünkké válhat – nem mintha eddig nem tudtuk volna, mert mindannyian tudjuk, csak hát szó nélkül hagyjuk –, hogy mind a környezetünk és vele együtt vizuális kultúránk, mind a tanult vagy sulykolt emlékezeti csomagunk, mind a történelem maga obszcén, perverz és sötét, tehát a tér és idő, mi meghatároz életet, tudást, emberi viszonyulást, a nagy szavakkal díszített felszín alatt tele van durva és trágár elemekkel, amelyek mellett simán elmennénk, ha néha egy-egy Jude nem közelítene rá nekünk. És értünk.

 

 

Babardeală cu bucluc sau porno balamuc (Hercehurcás kufirc, avagy pornó ramazuri), színes román–cseh–horvát–luxemburgi–svájci–brit film, 106 perc, 2021. Rendező és forgatókönyvíró: Radu Jude. Operatőr: Marius Panduru. Vágó: Cătălin Cristuțiu. Szereplők: Katia Pascariu, Nicodim Ungureanu, Andi Vasluianu, Claudia Ieremia.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében