"a jó eszemet hagyja meg"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 12. (818.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
árnyék
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Valami olyan térbe érkeztem, ahol éppen lehet lennem” – Beszélgetés Wirth Imrével
Fekete Vince
Halálritmusgyakorlatok
Hertza Mikola
Hertza Mikola rövidprózái
A. E. Baconsky
A. E. Baconsky versei
Demeter Zsuzsa
„Szavazzunk tán a versre” Laudáció Egyed Emese E-MIL-nagydíjához
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Laudáció Székely Örs Méhes György-debütdíjához
MÁRTON EVELIN
Nonó – László Noémi laudációja I. – Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj, 2021
Dal műrepülésről – László Noémi laudációja II. – Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj, 2021
Werner Nikolett
Werner Nikolett versei
Nagy Kriszta
Szivárvány
Szigeti Alex
Szigeti Alex versei
KOMÁN ZSOMBOR
Koman Zsombor versei
Codău Annamária
Indián vagy, mert indián vagy, mert indián vagy?
Boda Edit
Boda Edit versei
Mohai Szilvia
Galambok
Czegő Zoltán
Verstan
Balaton László
Ruszli
MESTER GYÖRGYI
Mester Györgyi rövidprózái
Ferenczi Szilárd
Habkönnyű a kényelmetlen
Bartha Réka
„Viharos” karanténhangulat elfojtott érzelmekkel
Teleki Réka
„szeretnék felmentést kérni, receptre eltűnni végre”
Papp Attila Zsolt
Bo Derek mellei
Lakatos Artúr
Az iszlám és világa
Jakabffy Tamás
Mizrahy
Túros Eszter
Festői áramlások
 
Jakabffy Tamás
Mizrahy
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 12. (818.) SZÁM – JÚNIUS 25.

A hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában hangfelvételeket vásárló zenekedvelők nemigen jutottak hozzá George Gershwin kompozícióihoz. Nem pusztán amiatt, mert a szocialista tömb államaiban jó ideig tiltólistán szerepelt a hanyatló (dekadens, rothadó, polgári, imperialista stb. stb.) Nyugat e szemenszedettül amerikai szerzője, inkább azért, mert akkoriban Gershwin még posztumusz jogdíjas szerző volt – 1937-ben halt meg, ugyebár, életműve pedig világszerte szigorú jogvédelmet élvezett. Aki mégis Gershwin-lemezt vásárolhatott, az elsősorban az Electrecord által kiadott F-dúr Zongoraversenyt és a Rhapsody in Blue-t vehette meg, természetesen LP-n; e felvételen pedig Dan Mizrahy (Mizrahi) adta elő – a Mozifilmgyártó Vállalat Paul Popescu által dirigált zenekarával – a két alapvető Gershwin-opuszt. (Érdekes, hogy ugyanazon hangfelvétel további kiadásain a Mizrahy név már szóvégi i-vel olvasható.)

 

Ma már nem hangzik túl ismerősnek ez a név. Pedig egy kitartó, tehetséges, érzékeny művészről emlékezünk meg alább. Apai ágon szefárd, anyai ágon askenázi zsidó családban született 1926-ban Bukarestben. Tehetségéről mi sem adhat beszédesebb igazolást, mint az a tény, hogy kilencéves korában nyert felvételt a bukaresti Zeneakadémiára. Persze a maga-fajtára méretezett sorsot ő sem kerülhette el: 1941 elején – épp abszolválni készült – a faji törvények értelmében exmatrikulálták, ő pedig márciusban egy szál hátizsákkal útra kelt, s meg sem állt Palesztináig, ahol egy gazdaiskolába került kertésznek. Pár hét múlva a sors úgy hozta, hogy keze ügyébe került egy harmonika. Innen már ismét felívelő pályára állt: még az év őszén befogadták a jeruzsálemi Zeneakadémiára, ahol zongorát, pedagógiát, formatant, összhangzattant, zenetörténetet tanult – elsősorban Alfred Schroedertől, a nagy Artur Schnabel asszisztensétől. 1944-ben abszolvált. De csak 1945-ben érettségizett!

 

Ekkor tért vissza Romániába. 1946-tól számíthatjuk zongoraművészi pályájának igazi felívelését. 1948-ra sikerült Bukarestben is elismertetnie az oklevelét, ’49-ben pedig a koncerttermi munkája mellett tanítani is kezdett. 1951 és ’53 között azonban átnevelés címén különböző fegyintézetekben sínylődött bármiféle ítélet nélkül. Jilaván például közeli rabtársa – sőt egy ideig cellatársa is – volt Scheffler Jánosnak, a szatmári katolikus egyházmegye vértanú püspökének (megh. 1952-ben), akinek megrázó végnapjairól oldalakon keresztül olvashatunk precíz Mizrahy-tanúvallomást az egykorvolt püspök boldoggá avatási peranyagában. Mizrahy olyan bensőséges tisztelettel viseltetett a mártír püspök iránt, hogy zsidó létére torokszorító korális Ave Mariát komponált az emlékére (ezt először csak 2011 júniusában, a beatifikáció küszöbén mutatták be Kolozsváron).

 

Hogy Mizrahy az ínséges időkben nyilvánosan Gershwint játszhatott, azt a külföldön élő zsidó barátainak-ismerőseinek köszönhetjük, akik a mester számára megvásárolták a zongorás Gershwin-művek előadásának meglehetősen költséges jogát. E tekintetben Mizrahy kétségkívül monopóliumot élvezett az országban. Gyakorlatilag ezek révén járta be a filharmonikus zenekarral rendelkező romániai városokat, neve jóformán összekapcsolódott a nagy amerikaiéval – legalábbis a hazai köztudatban. Hosszú pályafutása során mintegy kétszáz alkalommal játszotta a Rhapsody in Blue zenekaros változatát, az F-dúr Zongoraversenyt pedig több mint százszor. A zongorás-zenekaros Gershwin-opuszok CD-re rögzített Mizrahy-összkiadásában (2002) azonban a II. Rapszódia csakúgy hallgatható, mint az I Got Rhythm szimfonikus variációk.

 

Kiemelkedő víziójú, szolid profilú előadó volt, kivételesen empatikus, udvarias tanár, közepesnél jobb zeneszerző és átlagos tehetségű író. Ami különösen említésre méltó a Gershwin-tolmácsolás mellett, az a románc műfajának rehabilitációja körül tett következetes szolgálata. Mizrahy – néhány ugyancsak emlékezetes pályatársához, például Laurenţiu Profetához hasonlóan – a dallamot, a tetszeni akaró, emlékezetessé válni hivatott melódiát képviselte a komponálásban. Nem az adott szövegre húzott rá mesterséges zenei köntöst, hanem mintegy dallamba olvasztotta a szöveg hangulatát, értelmét, prozódiáját. Így lett számos, kifinomultan, de nem mesterkélten ékszerszerű románc és lied szerzője. A lélek ismerője és tisztelője volt, akinek kultúrája, stílusa, ha kevesen ismerik is, időtállóan értékes.

 

2010-ben, nyolcvannégy évesen halt meg.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében