"egyetlen betű volt az előadás"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 13. (819.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Villásreggeli Vilniusban
Papp Attila Zsolt
Kezdetben vala a kép – Beszélgetés Bereményi Gézával
Kenéz Ferenc
Kenéz Ferenc versei
Simonfy József
Simonfy József versei
Magyary Ágnes
Egy férfi – Stilisztikai reváns Esterházy Péter Egy nő című művére (részletek)
Bordy Margit
Bordy Margit versei
Fancsali Kinga
Fancsali Kinga versei
Gothárd Krisztián
Gothárd Krisztián rövidprózái
ANDREI DÓSA
Andrei Dósa versei
Lövétei Lázár László
Szalontai Jank – Irodalmi játék
Marko Pogačar
Marko Pogačar versei
Nánó Csaba
Feljegyzések egy zsebfüzetből (részletek)
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Milyennek láttuk a koronavírust? Rövid covidfilm-szemle
Bartha Réka
Bányaesszé, fordítástükör
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Világnézeti előzmény
RITTER GYÖRGY
Arról a bizonyos „itt élésről”
ANDRÉ FERENC
Előtérben traktor, háttérben Isten
Családtörténet élményterápia nélkül
Jakabffy Tamás
Az új kolozsvári minótaurosz-esemény
Túros Eszter
Még mindig csendben ülök
 
Simonfy József
Simonfy József versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 13. (819.) SZÁM – JÚLIUS 10.

Rossz

 

Vagyok valaki

Rossz álma

Riadna már fel

 

Megbocsájtom

Azt is mit nem

Követett el

 

Az angyal

Szárnyáról

Kaparom a

Vért

 

Aggasztja

A mai

Helyzet

 

Mely

Egyre

Aggasztóbb

Lesz

 

Ha nem

Leszek

Hiányozni

Magamon

 

Kívül

Nem

Fogok

Senkinek

 

Verem

A hold

Dobját

 

Melyre

Bőröm

Van

Feszítve

 

Szomorúsággal

Színültig

A

Világ

Sírni

Könnyek

Nélkül

 

Szavak

Nélkül

Írni

 

 

 

Voltál

 

 

Voltál már olyan egyedül

Fák leveleit olvastad

Tengerparton vízcseppeket

Sivatagban homokszemeket

Egyedülléted egyedüllétre

Gondolt egy szobában

Hideg kályha mellett

Amit elhallgatok ő kimondja

Amit kimondok ő elhallgatja

Amit álmodok ő nem álmodja

Amit nem álmodok ő álmodja

Amit nem felejtek ő elfelejti

Amit elfelejtek ő nem felejti

Akit szeretek ő nem szereti

Akit nem szeretek ő szereti

 

 

 

Szó

 

 

Világvégén egy ajtóba

Zárva várom nyissatok reám

Sziszifuszi kő bennem

Száraz korsóban kavics

Ház falán a repedések

Tenyeremen az életvonalak

Üres visszfényét a tükör

Beleveti a délutánba

Elszenesedett szövőszékén

Egyre csak sző penelopé

Szelet tördelek villámot

Aprózok napjaim alá

Ha szó lennék sohasem

Jönnétek rá melyik az a szó

 

 

 

Fekete doboz

 

 

Még soha nem láttam ilyet

Még soha nem hallottam ilyet

Még soha nem éreztem ilyet

Egy tiszta hangot keresek

Föllélegezni sem hagyom magam

Összeszorított szám mint egy

Páncélszekrény világ mocskával

Pakolva mintha én lennék

A fekete doboza

Ki kell írjam

Másképpen megnehezítené

Napom minden óráját percét

Megdöbbent hogy éppen az

Tart életben ami

Ellehetetlenítné napom

Minden óráját percét

 

 

 

Boldogtalanság

 

 

Ha már tudod

Hány csepp a tenger

Majd akkor vagy

Még akkor sem

Ha már tudod sivatagban

Hány homokszem

Majd akkor vagy

Még akkor sem

Ha már tudod

Hány falevél az erdőben

Majd akkor vagy

Még akkor sem

 

Hogy vegyem ki

Az éjszaka összeszorított

Szájából a holdat

Szép szóval nem adja

Öreg a tükörben

Szemtől szemig

Szájtól szájig

Olyasmit figyel ami

Nem is látható

Már nem voltam

Kinn három hete

Nótás gyermek vihogok

A napba meredve

A boldogtalanság

Kicsírázik sötét

Pincében

 

Ami engem élni

Enged nem tudom

Miről beszélek

Ablak forró vizet

Zúdít nyakamba

Elsomfordálok eb

Aki nagyon nem érzi

Otthon magát

 

 

 

 


Legfrisebb híreink




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében