álom animával
(vis cu anima)
Álmomban a hallgatásoddal küzdöttem.
Fogj kézen, mondtam, és próbáltam hozzátapadni
hippi színekkel díszített, könnyű, nyári dzsekidhez.
Bocsáss meg, a hallgatás agresszívvé, kompetitívvé tesz.
A dörzsölés általi tűz a specialitásom.
Fogj kézen, csúsznom segíts
kompakt vizek testében, hagyj sírni
fáradt korallok mellett. Csúszom, fekete, rombusz
alakú állat, farok helyett ostor. Homokot lélegzem,
és alatta nem találok, csak kétségbesetten öregedő műanyagot,
ahogy csak a műanyag tud öregedni.
Álmomban folyton meg akarsz halni –
a jelzőfényeket rendkívül könnyű követni, mondtad,
még ha az aurájuk valóban machiavellisztikus is.
not quite desirable
mit tudnék mondani hogy jobbá tegyem az életed?
hogy ne ess könnyen depresszióba
hogy ne pazarold energiádat olyanokra, akik nem érdemlik meg
bla bla nincs hatalmamban emberi sorsokat látni a repülőből
mint a cigány nő ma a tengerparton aki egy negyed pakk
kártyából jósolt
a másik három negyed tudása a nagyanyjánál maradt
csak töredékeket ismerek abból ami felvidíthat
a fotók ahol a hátam látszik és ahogy a kezedet fogom
csodás tájakban nem feltétlenül jelentik azt hogy te valóban követsz
látlak virágesőben perzsa selyemfák alatt
de a varázslat bármely eleme könnyen visszaeshet a végtelenbe
a varázslat bármely más eleméhez viszonyítva akkor hol a varázslat?
kínos atrocitások
(atrocităţi penibile)
nincs az elutasítottak számára menedék
nincs bíróság ahol kiállhatnának
ügyükért
csak a mellkasi fájdalom és az önsajnálat
dagályos mozgása van
az ő kőbe vésett képe és az igazságtalan szavak
zengenek a lassan pusztító
hullámok felett
kínos atrocitásokat gondoltam el
hogy gyorsabban múljon a szenvedés
az egyszarvú pokoljárta könnyei
ahogy a szem sarkában feltűnnek újra
mint ciáncseppek
***
a kapcsolatra való koncentrálás csökken
izzadok a szálláson az extázis miatt
nagyon akarlak és nem vagy elég nekem
megvilágított beltér – bent azok
akik napi háromszor lemerítik
az akksijukat youtube a fülesekben
nem szólnak egy szót sem
elégedetlenség emészt jóakaratot
felismerem magam a szálloda
szar hámló vakolatában
ki fogad örökre
ilyen izzadtan készen rá hogy köpjek
sebekre vagy örömökre
megint önző módon értve
a befektetés szót: föld alatti felhőkarcolók
játéktermek sztriptízbárok
hol baszhatom egyedül
seggbe a lelkem örökre
…
a tengeren vagyunk épp
várj fordítsam meg a telefont megmutatom
ahogy leültünk
ehhez a családi portréhoz
napsugarunkkal a karjainkban
az az aranymetszés
i love peaches
a sugárhajtóművek hőhullámait fényképezem
ugyanaz a pazarlás és szóródás az égen a vizekben és a földön
megérkeztem a megfelelő világba azt hiszem maradéktalanul
asszimilálni foglak
annyira szép vagy amikor wong kar-waiból mondasz valamit
és csillapítod az abszurd alkalmatlan tüzet az erotikus bánatot
ezeket a földtől és portól fekete mérlegsúlyokat emeled te fel
élhettünk volna düsseldorfban vagy akár berlinben
este amikor hazaértél volna fáradtan a számlázástól
megkérdeztelek volna warum bist du so seriöz
két elveszett szerotoninlevesbe olvasztott német
magas pofacsontokkal és teuton csontozattal
minél bársonyosabb
annál ijesztőbb
barack szőrével bevont
kifordított bőrű borjú
HORVÁTH BENJI fordításai
Andrei Dósa 1985-ben született Brassóban, jelenleg családjával ott él. Több fontos díj kitüntetettje, öt verseskötet és két regény szerzője, magyar és angol irodalmat fordít román nyelvre. Itt közölt versei az Expectativa luminoasă (OMG Publishing, Kolozsvár, 2020) című kötetből valók.
