"egyetlen betű volt az előadás"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 13. (819.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Villásreggeli Vilniusban
Papp Attila Zsolt
Kezdetben vala a kép – Beszélgetés Bereményi Gézával
Kenéz Ferenc
Kenéz Ferenc versei
Simonfy József
Simonfy József versei
Magyary Ágnes
Egy férfi – Stilisztikai reváns Esterházy Péter Egy nő című művére (részletek)
Bordy Margit
Bordy Margit versei
Fancsali Kinga
Fancsali Kinga versei
Gothárd Krisztián
Gothárd Krisztián rövidprózái
ANDREI DÓSA
Andrei Dósa versei
Lövétei Lázár László
Szalontai Jank – Irodalmi játék
Marko Pogačar
Marko Pogačar versei
Nánó Csaba
Feljegyzések egy zsebfüzetből (részletek)
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Milyennek láttuk a koronavírust? Rövid covidfilm-szemle
Bartha Réka
Bányaesszé, fordítástükör
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Világnézeti előzmény
RITTER GYÖRGY
Arról a bizonyos „itt élésről”
ANDRÉ FERENC
Előtérben traktor, háttérben Isten
Családtörténet élményterápia nélkül
Jakabffy Tamás
Az új kolozsvári minótaurosz-esemény
Túros Eszter
Még mindig csendben ülök
 
ANDRÉ FERENC
Családtörténet élményterápia nélkül
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 13. (819.) SZÁM – JÚLIUS 10.

„Az ember nem ott kezdődik, ahol az anyja véget ér” – áll a kötet hátlapján. Ez egy jó mondat. Tetszik. És a legjobb a Leli életében, hogy nem kell soká kutakodni, hogy ilyen mondatokon csemegézhessen az ember. Persze, az erős nyelviségben ott lappang a rizikó, hogy fokozott erejével kioltja önmagát, de Szaniszló Judit kiváló arányérzékkel veszi az akadályokat. A szövegfolyam gördülékeny, de nem sikamlós, a líraiság és a prózaiság határán könnyedén egyensúlyoz. Bátran váltogatja a regisztereket: naplójegyzet, vers, elbeszélés, gondolatfolyam gond nélkül megfér egymás mellett. Cikázik a szereplők és idősíkok között, a töredékesség azonban nem válik szilánkossá, hanem végig átlátható marad. Valós és fiktív emlékek hiányos vázára építi fel a narratívát, ezzel elegendő teret ad a bekapcsolódásra.

 

Már az első oldalon leszögezi: családregényt tart kézben az olvasó. Főhősünk Leli, a negyvenes, gyerektelen, cukorbeteg nő – akiről a szerző posztmodern gesztussal mindegyre megjegyzi, ne essünk abba a csapdába, hogy vele azonosítjuk –, az ő szülei, valamint mindkét ági nagyszülei. E három generáció léttapasztalatát követi végig a könyv a második világháborútól napjainkig, közben apró létélmenyekből sarjad ki az összkép. Mintha egy családi fotóalbum lapozgatása közben mesélne, melyre vastag rétegekben rakódott rá az adott korok közérzete, egyéni és kollektív drámája, a fokozatosan átalakuló családdinamikák bizonytalansága. Így velük együtt bolyonghatunk végig bő fél évszázad örökölt és tanult tabuinak labirintusában.

 

A történetek személyesek, mégis zavarba ejtően otthonosak: a kelet-európai valóság harsányan köszön vissza belőlük. A férfiaknak nincsenek eszközeik érzelmeik kimutatására és feldolgozására, a nők felmorzsolódnak a társadalmi elvárások malomkerekei alatt, a nagyszülők elcsendesednek a világ zajában, a gyerekek pedig ebből a hagyatékból kell kiépítsék maguknak a saját identitásukat.

 

Az elbeszélő folyamatosan vívódik önmagával, a regényen mégis finom derű dereng át. Nem enged az ítélkezés csábításának, hanem tudomásul veszi: ez az élet. Nem jó, nem rossz, csupán: valamilyen. Sem igazságtételt, sem feloldozást nem vár, egyszerűen szüksége van arra, hogy rekonstruálja az utat, amelyen végigjött. És ehhez kell a legtöbb empátia: saját magunkat érvényesen elbeszélni.

 

 

Szaniszló Judit: Leli élete. Magvető, Budapest, 2020.

 

 

 

 


Legfrisebb híreink




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében