"emlékként raktározódik el"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 14. (820.) SZÁM – JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Feleüres
Sánta Miriám
„Az irodalom egyik titka sebezhetőségünk megosztásában áll” – Interjú Serestély Zalán költővel, íróval
Borsodi L. László
Borsodi L. László rövidprózái
Ruxandra Cesereanu
Angelus (regényrészlet) – Az angyalok és a nép, avagy újból arról, hogyan zajlik a mindennapi élet egy Metropoliszban
Guttmann Szabolcs
Mesék meséje épített környezetünkről (III.)
Láng Orsolya
Láng Orsolya versei
Bíró Borbála
Bíró Borbála versei
Bodor Emese Réka
Bodor Emese Réka rövidprózái
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
Teleki Réka
„ajajaaaj életem” – egy diktátor halála és feltámadása között
HEGEDŰS IMRE JÁNOS
Barna*
Szente B. Levente
Szente B. Levente versei
Jakab-Benke Nándor
A megkarcolt CD
Karácsonyi Zsolt
Veszélyes wellness
Antal Balázs
Kisajátíthatatlan sokszólamúság
Tankó Andrea
Háztájak
Biró Mónika-Anita
Tizennégyen karanténban
Jakabffy Tamás
Tér és fegyelem. Jamal, a nagy öreg
Zakariás Ágota
„A vonalak vezessék a látogatókat…”
 
Ovio Olaru
Ovio Olaru versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 14. (820.) SZÁM – JÚLIUS 25.

semmi látványos nincs a tudományban, mert minden

 

 

már le van írva a tervezésben, és a rendszer tartalmazza

minden lehetséges fejleményét. egy máshol meghúzott vonal

megrontja a negyedik generáció haladását,

és így tört meg minket is, ahogy rosszul elhelyezett,

            ártalmatlan dolgok

szétbontják felszállás után az űrhajót.

 

sky swallows challenger, sötét és könyörtelen

evidencia. elmélet, amely szerint bármely esemény

végtelen alternatív univerzumokat generál

s csupán egyik változatát hagyja látni a valóságnak.

 

és a legbanálisabb változatban összehúztam a szemem felszálláskor,

amit erősebb és érthetetlen erők fújtak le.

sky swallows challenger, folyékony hidrogén tűzijátékok,

azok magánya, akiket legyőzött a januári ég.

 

sky swallows challenger, alumíniumon kioltott arcom,

forró és vakító alumíniumon.

 

 

 

mióta norvégiába mentem, nem törődöm már veled.

 

 

még egy hónap idejére is megkönnyebülést jelent a távolléted.

amikor felszálltam a budapesti buszra,

arra gondoltam, lehet, hogy meghalok, és szomorú leszel.

amikor megmutattam neki a repülőjegyet, felismertelek

a stewardessben, és azt hittem, vége, ide is beszivárogtál,

a repülőgép elmegy a pokolba, és te nem fogod megtudni,

mert nincs tévéd.

 

most naponta jól megtermett, magas és anyai szőkéket látok,

de egyikük sem emlékeztet rád.

látom egészséges arcukat, nagy mellüket,

és dicsérem a vikingeket gondolatban jó ízlésükért.

 

járom bergen utcáit és nincs mit ennem.

a kikötői halászházak mellett

nem kezdesz el hiányozni és nem akarok hazamenni.

elfogyasztottam az instant leveseket,

és a sós levegőtől megszédít pár percre az éhség.

 

könnyű, mert messze vagyok,

és amikor szól a telefon, tudom, hogy te vagy,

és kinyomom.

 

minden nap, amikor kijövök az egyetemről,

leszaladom azt az 5 kilométert a bentlakásig,

 

hogy kiizzadjam a nikotint a garzonból

és megnyugodjak.

 

elhaladok a lehorgonyzott hajók mellett, telefonnal fényképezgetek,

mint a közönséges turisták, eszem a kenyeret magára egy padon,

ahol nem lát senki,

mert szégyellem.

 

a bentlakás ablakából látom a fjordot,

és próbálom az emlékezetembe vésni,

szükségem lesz majd erre a képre

otthon.

telefonon vagy skype-on ugyanaz.

ritkán beszélünk, de a beszélgetéseink hosszúak és megalázóak.

céltalanul járom az utcákat, miután elveszekedünk

5 vagy 10 eurocreditet.

azt reméltem, itt legalább megszabadulok tőled,

de most már tudom, hogy megérdemlem, hogy együtt legyünk

és nem véletlen, hogy ugyanabban a filmben találtuk egymást.

 

még akarok mondani neked valamit,

mielőtt elmegy a net,

ma tanultam egy új szót, ami kettőnkre emlékeztetett:

clusterfuck,

ami azt jelenti, hogy minden elmegy a pokolba

a lehető legrosszabb módon.

katonai műveletekben használják,

amikor valami váratlanul felrobban.

rájöttem, hogy ilyenek vagyunk mi is,

és semmiféle rend nem tudna helyrehozni semmit most már.

 

HORVÁTH BENJI fordításai

 

 

Ovio Olaru 1993-ban született Nagyszebenben. Első verseskötete (Pilotul, 2014, Charmides) elnyerte a Romániai Írók Szövetségének debütdíját. Fenti verse a Proxima B (2017, Charmides) című kötetéből való. 2016 óta a kolozsvári Nepotu’ lui Thoreau irodalmi kör moderátora.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében