"akár egy meghitt pipatórium"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 17. (823.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Két Charlie
Tóth Gödri Iringó
A kívülállásnak is vannak előnyei – Beszélgetés Felméri Cecília kolozsvári filmrendezővel
Molnos Lajos
Molnos Lajos versei
Lovász Krisztina
Lovász Krisztina rövidprózái
Pintea László
A száműzött (II. rész)
Dimény H. Árpád
Dimény H. Árpád versei
Aleą ©teger
Aleą ©teger versei
Erőss Réka
Erőss Réka versei
Mezei Zsófia
hotaru no uta – szentjánosbogarak éneke (első rész)
Vida Gábor
Csendes Don
Fehér Imola
Faggatók
Varga Borbála
Varga Borbála versei
Gömöri György
Madách angol fordítója: egy Tihamér, akiből Iain lett
Tar Károly
Tar Károly versei
Papp Attila Zsolt
2021: Filmodüsszeia, avagy Dácia legyőzi a járványt – Beszámoló a 20. TIFF-ről
Karácsonyi Zsolt
Harag-emlékkönyv, személyes változat
Zsidó Ferenc
Flash-próza, hosszúfénnyel
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Menedék hétköznapokban
Juhász Tamás
Őszre hangolt Kádár-kor
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 13.
DABÓCZI GÉZA
A világvégezet ikonjai
 
HORVÁTH BENJI
Két Charlie
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 17. (823.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

„A világmindenségen át zúgott az erős, fals hang, (…) ez a hamis, tálentum híján való, hitvány, irgalmatlan szaxofonszó, amely inkább volt zihálás és hörgés, mint zene, önmaga kudarcának beismerése…”

                        Esterházy Péter

 

„…after all/ it was you and me”

                        The Rolling Stones

 

„Szevasztok!”

                        Bëlga

 

Elhunyt Charlie Watts, a „rock’n’roll legenda, akinek a jazz volt az igazi szerelme” – olvasom a The Guardianban. És akkor YouTube, Charlie Watts Quintet: A Tribute To Charlie Parker With Strings. Arra gondolok, ha az Úristen most már úgyse tud mit tenni értünk, legalább van két Charlie-ja: egyikük szaxofonozni tanítja, a másik dobolni. Ez a gondolat sántít, persze, én is csak összekötöm a dolgokat, építem a kényszerképzeteimet. Öntudatom sántít, mint klímaváltozásban az évszakok. „Bird was going, going, going… until Bird had gone.”

 

Építem a kényszerképzeteimet, összekötöm a dolgokat, de mi tartja össze őket, hol és minek? Egyre több a rés, ahol kifolyik a belső massza, egyre hézagosabb, minél többet építem. „Látott mindent, és ettől olyan egyedül lett, mint az ujjam. (…) Mert a magányból, mint a fenyőfa oldalán a gyanta, úgy buggyan ki az idő.” Engem is az összekötés, az összekapcsolás, az építkezés szült (teremtett?), és kibuggyan az idő, és a széthullásba, a káoszba megyek majd haza – de csak ha már végigolvastam és megértettem Proustot –, a szerelmes entrópiába. De persze ez is csak egy epizód lesz (akár a nyár), ez is csak egy story of, tribute to… ez sem más, mint all that jazz. Aztán valahol, valakik kezdhetik elölről.

 

Semmi nem a régi – a nyár szelíd, lassú múlása sem olyan szelíd és lassú, nem olyan fenségesen lusta, mint volt, nem is olyan régen. Türelmetlenek és erőszakosak vagyunk, (mintha) elhagyott (volna) minket az Úristen. „Who shot ya?” – kérdi Biggie Smalls, és nem tudjuk, ki lő kire, honnan hová, minek. Jönnek már, itt vannak („megjöttek!”) a virtuális fuharosok, a vega hentesek, a mérges hippik, a steril punkok, az összes öntudattal rendelkező és nem rendelkező állat, és csak úgy zeng tőlük a bolygó: I can’t get no satisfaction!

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében