"akár egy meghitt pipatórium"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 17. (823.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Két Charlie
Tóth Gödri Iringó
A kívülállásnak is vannak előnyei – Beszélgetés Felméri Cecília kolozsvári filmrendezővel
Molnos Lajos
Molnos Lajos versei
Lovász Krisztina
Lovász Krisztina rövidprózái
Pintea László
A száműzött (II. rész)
Dimény H. Árpád
Dimény H. Árpád versei
Aleą ©teger
Aleą ©teger versei
Erőss Réka
Erőss Réka versei
Mezei Zsófia
hotaru no uta – szentjánosbogarak éneke (első rész)
Vida Gábor
Csendes Don
Fehér Imola
Faggatók
Varga Borbála
Varga Borbála versei
Gömöri György
Madách angol fordítója: egy Tihamér, akiből Iain lett
Tar Károly
Tar Károly versei
Papp Attila Zsolt
2021: Filmodüsszeia, avagy Dácia legyőzi a járványt – Beszámoló a 20. TIFF-ről
Karácsonyi Zsolt
Harag-emlékkönyv, személyes változat
Zsidó Ferenc
Flash-próza, hosszúfénnyel
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Menedék hétköznapokban
Juhász Tamás
Őszre hangolt Kádár-kor
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 13.
DABÓCZI GÉZA
A világvégezet ikonjai
 
Aleą ©teger
Aleą ©teger versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 17. (823.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

A

 

A meghalt. Aztán mégsem. Akár az apja,

A, akár a nagyapja, a helyi temetőbe fúlt.

 

Befulladt, aztán mégsem. Belesüllyedt a sárba.

Bele a sárba, tompa, sáros kövek közé.

 

De csitt! Felejtés. Törlés. Ott van éppen és ott sincs.

Mert ott nincs. Nincs kezdete, se vége. A-A-A.

 

Valaki meghalt. Senki. A nevét – elfeledték.

Akár az apja és a nagyapja nevét. Időnként

 

A dolgokkal csörömpöl. Aki aludni ment,

Időnként fölriad, aki virraszt, az haldoklik tovább.

 

Időnként A-A-A a hangját kereső tér iszonyú réme.

Időnként A-A-A az utcán ömlő eső egyhangú bánata.

 

A-A-A tengerekből kibukva bugyborékol.

A-A-A óraműben a kvarc sóhajtozik.

 

Bizonyára csak annyi – halott A.

 

Aki úgy hiszi, hallja, másik füllel figyeljen,

Aki nem hallja, az már hiába is fülel.

 

 

Tojás

(Egg)

 

 

Mikor a serpenyő peremén kinyírod, fel sem tűnik,

Hogy a halálban a tojásnak szeme nő.

 

Egész pici, a legszerényebb

Reggeli étvágyat sem elégíti ki.

 

De máris néz, máris a világodra bámul.

Miféle láthatárról, kinek az üveges szempontja ez?

 

Látja-e az időt, ahogy gondtalanul a teren áthalad?

Szemgolyók, szemgolyók, repedt héj, rend vagy káosz?

 

Súlyos kérdések ilyen pici szemnek, hajnalok hajnalán.

De téged – téged érdekel egyáltalán a válasz?

 

Amikor szemtől szemben asztalhoz ülsz vele,

Egy kenyérhéjjal rögvest megvakítod.

 

 

Csomók

(Knots)

 

 

Egyes csomók fortélyát zsigerből ismered,

Aztán ott vannak a török csomók.

 

Egyes nővérek gúzsát emlékezeted nem oldja.

Aztán báttyak, háttal a hátadhoz kötözve.

És anyák, elnyűtt szvetterekbe szőtten.

És apák, éjjel önnön csapdáikban rekedten.

 

Ezekkel a csomókkal valaki

Füleden át titokban kötelet vezetett.

 

Te volnál a kötél, csomói a családod.

Nem gordiusziak és nem török csomók.

 

Közeliek és távoliak ők, és könnyedén és erőfeszítéssel

Rögzültek benned. Nemrég, öröktől fogva.

 

Csomóidat türelemmel kezeld.

Hagyd őket békességben növekedni, szorulni.

 

Aztán a kötél csöndben emelkedni kezd.

Mint egy fakír, magadból kikapaszkodsz.

 

 

(Stone)

 

 

Senki sem hallja, mit fojt magába a kő.

Jelentéktelen, csak az övé, mint a cipő

Bőre és talpa közé szorult fájdalom.

 

Amikor kibújsz belőle, üres sétányon levél kavarog.

Ami volt, soha többé nem lesz.

Egy csomó másegyéb az elmúlásra vall.

Közeli klinikák szaga. Némán továbbállsz.

 

Senki sem hallja, mit fojtasz magadba.

A köved egyedüli lakója te vagy.

Most hajítottad el.

 

 

Reszelő

(Grater)

 

 

Eszedbe jut anyád, Iokaszté,

Átfúrt tenyérrel jő a disznóólból vissza.

 

Ablak nyílt az őrült fájdalom belsejében.

Kilépett rajta, és a testéből kilépett.

 

Eszedbe jut ijedt apád a kötést hogy cserélte.

Ahogyan feleúton a fásliszél piroslott.

 

Ezúttal a reszelő susogása tied. Gyalulja a világot.

Fogy, fogy az almacsonk, de ki van most kiért?

 

Tenyeredben az alma eszköze vagy csupán?

Csöndesen lereszel, érett buddhista, idared szamszára.

 

Miután eltüntet, a szemed kinyitod, akár anyád

Akkor, a seb túloldalán.

 

 

LÁSZLÓ NOÉMI fordításai

 

 

Aleš Šteger (Ptuj, 1973) szlovén költő, író, Ljubljanában él. A Jugoszlávia összeomlását követően publikáló generáció leggyakrabban fordított tagja. Több verseskötet, három regény és két esszékötet szerzője. Német és spanyol nyelvből fordít. A Berlini Művészeti Akadémia tagja, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagja. Az itt közölt versek Dolgok könyve (The Book of Things, angol nyelvre fordította Brian Henry) című kötetéből valók.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében