Csak homályosan tudom elmondani, hogy mit is szeretnék. Röviden: egy verset, egy prózaverset, vagy egy kis esszét.
Az ötletet Dsida Jenő adta, ami alapján nekem egy fényképet kellett volna készíteni, de nem tudtam, mert nem lehet. Pedig azt gondoltam – és ezért e levél –, hogy olyan könyvet tudok majd készíteni, mint az Ötvenhatos levél, amely nem várt sikert hozott. Ott egy képem szerepel, amihez tizenhatan írtak, írtatok egy-egy verset. Mostani tervem, ha megvalósítható az ötletem, ennek a fordítottja lesz, vagy régisen szólva inkább lesz lehet.
Hogy mi volt Dsida ötlete? Egy 1937-ben megjelent írás, amelyben Debrecenről, a régi temetőről és Csokonai sírjáról szól. Rövidítve ide másolom:
AKÁCLEVELEK CSOKONAI SÍRJÁRÓL
Az 5-ös villamos visz ki a város határán kívül eső, öreg, Hatvan utcai temetőbe.
A szélesebb főútról mezsgye vág jobbra a sírok közé. Itt vagyunk. Csokonai pihenőhelyénél. Csokonai-vers jut eszünkbe, amikor megpillantjuk az akáclombok alá bújt, fekete vasemléket:
„Hamuhodni ákászod alján...”
Igen, ez volt. a vágya, itt „hamuhodni” a debreceni akácos temetőben, az "ákászok” alján. Itt alussza végtelen álmát százharminckét éve a magyarság egyik legnagyobb és legbalabb végzetű költője. A síremlék is öregebb már százesztendősnél.
Az egymás felé rakott, három vastéglányból álló, koromfekete emlékről régen lekopott- az aranyozás. A sírt körülvevő vaskerítés is rozsdás, a kőalapzat mohos; máladozó.
Csokonai
VITÉZ MIHÁLY
Született '1773.
Debrecenben.
Meg-holt 1805.
Hazafiai emelték 1836.
Nem messze a Csokonai-sírtól, szabályos, véget nem érő sorokban kis fehér kőtáblák őrzik a világháború debreceni halottainak nevét és emlékét.
Egymás mellett olvashatjuk a neveket: Bíró Lajos gyalogos, Nagy Mihály tüzér, Kondás József gyalogos, Lőrincz Ferenc huszár. Micsoda hosszú sor! Valamennyi fiatal élet volt, alig több húsz-huszonöt évesnél.
Közöttük ugyanolyan kis tábla:
ANYUSZI POROTYKA
orosz fogoly
1894-1915
S aztán sorban a többi orosz foglyok... Anyuszi Porotyka. - Ki tudná megmondani, miért. olyan megindító ez a magyar fülnek tréfás hangzású muszka név itt a Hatvan utcai öreg temetőben? Szegény kis Anyuszi Porotyka, ismeretlen orosz fiú. Hát ő is ide rejtette huszonegy éves életét a magyar síkság homokjába. Szerencsétlen sorsú magyar költők és szerencsétlen sorsú muszka gyerek egymás szomszédságában várják a feltámadást.
Hirtelen szélroham szaladt át a sírkerten.” (Keleti Újság, 1937.)
Erről az írásról és látogatásról nekem rögtön Szatmárcseke jutott eszembe, amelyről könyvnyi anyagom van készen. Sokan ismerik a csónakos fejfáiról híres temetőt, és azt is tudják, hogy a sírkert közepén, főhelyen áll a Kölcsey klasszicista síremléke, kit a falu népe („jobbágy urak”) vesznek körül. De említhetném a Házsongárdi temetőt is, ahol – lehet, hogy pontatlan az emlékezésem, de a negatívon egymás mellett szerepelnek – Brassai Sámuel síremléke mellett egy magas oszlopon egy fiatal fiú mellszobra áll, alatta csak ennyi: ISTVÁNKA. Ki ő?
Ezekből talán már érezhető, hogy mit szeretnék: hasonló példákat, vagy az itt felsorolt példákat versbe vagy esszébe szedve, amelyek mellé én készítenék fotókat. De másként is lehet, mivel 20-25 éve van készen egy fotós anyagom a híres és falusi temetőkről, és a kapott szövegeket, ha nem tudom pontosan illusztrálni, akkor hangulatában illő temetői képet választanék. Ehhez még azt is hozzá teszem, hogy nekem, aki falun nőttem fel, a temető nem rémisztő hely, nem a holtak birodalma (Hádész), hanem pont fordítva. Ha ismeretlen helyen járok, bárhol is vagyok, felkeresem a temetőt, bármilyen valláshoz vagy felekezethez tartozik is az. Döbbenetes élményem volt utólag, amikor Lappföldön jártam, nem láttam és nem tudtam egyetlen lappot sem fényképezni. Útközben valahol egy kisvárosban megálltunk, épp a temető mellett. Amikor végignéztem a sírokat, a finn kísérőm az egyikre rámutatott: látod, aki itt nyugszik, az lapp volt.
De nem folytatom, mert nehogy én kapjak bíztató és felkérő leveleket.
Még annyit, hogy nem általában kérek élményszerű leírást, verset, hanem valami olyat, mint fent próbáltam Dsidával érzékeltetni, ahol két név szerepel, két sírfelirat keltette különös élmény és gondolat. Ez lehet két sor is, de lehet két oldal is.
Írom ezt a megjelenés reményével, és azzal az ígérettel – ha valami véletlen nem akadályoz meg ebben –, hogy minden verset, prózát képpel honorálok.
Kelt Bicskén, 2007. május 17.
