"akár egy meghitt pipatórium"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 17. (823.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Két Charlie
Tóth Gödri Iringó
A kívülállásnak is vannak előnyei – Beszélgetés Felméri Cecília kolozsvári filmrendezővel
Molnos Lajos
Molnos Lajos versei
Lovász Krisztina
Lovász Krisztina rövidprózái
Pintea László
A száműzött (II. rész)
Dimény H. Árpád
Dimény H. Árpád versei
Aleą ©teger
Aleą ©teger versei
Erőss Réka
Erőss Réka versei
Mezei Zsófia
hotaru no uta – szentjánosbogarak éneke (első rész)
Vida Gábor
Csendes Don
Fehér Imola
Faggatók
Varga Borbála
Varga Borbála versei
Gömöri György
Madách angol fordítója: egy Tihamér, akiből Iain lett
Tar Károly
Tar Károly versei
Papp Attila Zsolt
2021: Filmodüsszeia, avagy Dácia legyőzi a járványt – Beszámoló a 20. TIFF-ről
Karácsonyi Zsolt
Harag-emlékkönyv, személyes változat
Zsidó Ferenc
Flash-próza, hosszúfénnyel
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Menedék hétköznapokban
Juhász Tamás
Őszre hangolt Kádár-kor
Jakabffy Tamás
Hangfelvétel-múzeum 13.
DABÓCZI GÉZA
A világvégezet ikonjai
 
Tar Károly
Tar Károly versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 17. (823.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

Barátság

 

 

Figyelj!

A tükörben, amit eléd tartok,

nem magad látod, hanem

az általam apró életfancsikákból

hirtelen összerakott

magad,

amely jobbnak vagy kevesebbnek

mutat,

de valóságosabb minden

szembenézésedkor látott

aranyozott képpel,

mert barátaid tükrében mutatkozó

egymásra rakott képed

a te igazi arcod.

Nem lehetsz több annál,

amit mi beléd látunk magunkból.

Látod?!

Ez a szép…

 

Magányod kérge alatt könyökölve,

magamról feledkezve,

magamnál inkább

vigyázok reád.

 

 

 

Szerelem

 

 

Tekinteted kandallójának fényében

látom hiányzó felem.

Tükörképzetem melleinek gyümölcsös

            az illata.

Kristályokká szépült nők sorából,

karátok csiszolt tükréből

lépsz elém, olykor kéretlenül.

Meztelenségeddel cirógatod

múltban tékozolt éveim.

Helyed használatlan pótszék,

vendég ott ritkán ült s tapsolt

a függönyön túl sziporkázó létre.

 

Egész csak képzeletemben voltam.

Ködökben húztam meg magam,

társtalan isten.

Sápadt villanás

rozoga gépkocsim piszkos szélvédőjén.

 

 

 

Tavasz

 

 

Még egy tavasz süt szemembe

s virágkelyheikben

jövőmet nyitogatja

három unokám.

Kék az ég és melle kék

még minden szépségnek.

Anyanyelvemet vasárnaponként

nagyapanyelvként tovább adom.

Kék a magasság és a svéd mélység.

A karbantartók örökéletre rendezik

garzonom és maradék gondjaim.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében