"ideje csönd – teremtő messzeség"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 18. (824.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A nemhalottak
Soós Amália
„Építek egy templomot, és az nagyon más lesz, mint az előzőek” – Beszélgetés Nádasdy Ádámmal a Dante-fordításáról
László Noémi
La mia vita
Lövétei Lázár László
Széljegyzet az Isteni színjáték két sorához1
Egyed Emese
Érzékek. Dantét olvasva
Farkas Wellmann Éva
Dante töredékei Ravennából
Papp Attila Zsolt
Dante a Villa Diodatiban
Kelemen János
Dante, a laikus filozófus (1)
Pál József
A jelenlévő költő. Dante modernségéről
Tompa Gábor
Öltözői jegyzet a Divina Commediához
Karácsonyi Zsolt
Az új nép
Kercsó Franciska
Egy veszett róka
Lászlóffy Anna
Amit nem lát a webkamera
Mezei Zsófia
hotaru no uta – szentjánosbogarak éneke (folytatás előző lapszámunkból)
Radu Nițescu
Radu Nițescu versei
László Alexandru
Dante. 700 év távlatából
BÁNKI ÉVA
Kinek az igaza? (Kiválasztottságtudat és személyesség az Isteni színjátékban és az Új életben)
Gy. Szabó Béla
A Dante-illusztrálás nehézségei
Szántai János
És Dante pokla bemozdul
Alexandru Macedonski
Dante halála (Moartea lui Dante) Részlet
Demeter Zsuzsa
A Pokol nem hely: szellemi állapot
MÁRTON EVELIN
A magány kiterjedése
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A vonat nem vár, az éhezők sem
Jakabffy Tamás
A Dante-szimfónia
Zakariás Ágota
„…illusztrátor legyen a talpán, aki fantáziáját követni tudja” Gy. Szabó Béla Dante-sorozata
 
László Noémi
La mia vita
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 18. (824.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

„Tovább szólnék, de tovább menni

            bajt hoz

 és nem lehet tovább beszélni; látom

 a homokon már új tűz lángja nyaldos.

Új nép jön, mellyel tilos szóba állnom,

 vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,

 amelyben élek még: csak ezt kivánom.”

 

Pokol tizenötödik énekének ezeket a (Babits Mihály fordította) sorait küldtük el kortárs magyar költőknek – továbbgondolásra, inspirációs forrásként, mert kíváncsiak voltunk: hogyan hat Dante költői műve a mai lírára, hogyan képes megszólítani újabb korok újabb poétáit. Lapszámunk versanyagát a „válaszul” érkezett költeményekből állítottuk össze.

 

 

            A szerk.



Pár éve, télen, Veronába mentem.

Szerelemért, nem posztóért futottam.

Minthogy helyemre azóta se leltem,

járok tovább, kis szerkezet, kopottan.

Kattogok hol magam, hol más bajától.

Gyűlnek elhullt darabjaim halomban

utam mentén, mely tán kivisz a mából

s értelme lesz, ha szemem nyitva tartom,

ha szívem megállja, hogy nem harácsol

édes fügét, fanyar kökényt a parton:

alábukik morajló tengerekben,

hogy a sötétben szépen megszakadjon.

 

  

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében