"ideje csönd – teremtő messzeség"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 18. (824.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A nemhalottak
Soós Amália
„Építek egy templomot, és az nagyon más lesz, mint az előzőek” – Beszélgetés Nádasdy Ádámmal a Dante-fordításáról
László Noémi
La mia vita
Lövétei Lázár László
Széljegyzet az Isteni színjáték két sorához1
Egyed Emese
Érzékek. Dantét olvasva
Farkas Wellmann Éva
Dante töredékei Ravennából
Papp Attila Zsolt
Dante a Villa Diodatiban
Kelemen János
Dante, a laikus filozófus (1)
Pál József
A jelenlévő költő. Dante modernségéről
Tompa Gábor
Öltözői jegyzet a Divina Commediához
Karácsonyi Zsolt
Az új nép
Kercsó Franciska
Egy veszett róka
Lászlóffy Anna
Amit nem lát a webkamera
Mezei Zsófia
hotaru no uta – szentjánosbogarak éneke (folytatás előző lapszámunkból)
Radu Nițescu
Radu Nițescu versei
László Alexandru
Dante. 700 év távlatából
BÁNKI ÉVA
Kinek az igaza? (Kiválasztottságtudat és személyesség az Isteni színjátékban és az Új életben)
Gy. Szabó Béla
A Dante-illusztrálás nehézségei
Szántai János
És Dante pokla bemozdul
Alexandru Macedonski
Dante halála (Moartea lui Dante) Részlet
Demeter Zsuzsa
A Pokol nem hely: szellemi állapot
MÁRTON EVELIN
A magány kiterjedése
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A vonat nem vár, az éhezők sem
Jakabffy Tamás
A Dante-szimfónia
Zakariás Ágota
„…illusztrátor legyen a talpán, aki fantáziáját követni tudja” Gy. Szabó Béla Dante-sorozata
 
Egyed Emese
Érzékek. Dantét olvasva
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 18. (824.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

„Tovább szólnék, de tovább menni

            bajt hoz

 és nem lehet tovább beszélni; látom

 a homokon már új tűz lángja nyaldos.

Új nép jön, mellyel tilos szóba állnom,

 vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,

 amelyben élek még: csak ezt kivánom.”

 

Pokol tizenötödik énekének ezeket a (Babits Mihály fordította) sorait küldtük el kortárs magyar költőknek – továbbgondolásra, inspirációs forrásként, mert kíváncsiak voltunk: hogyan hat Dante költői műve a mai lírára, hogyan képes megszólítani újabb korok újabb poétáit. Lapszámunk versanyagát a „válaszul” érkezett költeményekből állítottuk össze.

 

            A szerk.


Érzékek1

Dantét olvasva

 

„O, imaginativa che ne rube

tal volta sí di fuor, ch’om non s’accorge,

perché dintorno suonin mille tube,

chi move te, se’l senso non ti porge?”

 

(Nem rettentheti már a csőcselék:

hazája bölcsek csillagszavú éje,

Léthe-örvény, felizzó napkerék,

döntéseit hogy pontosabban mérje,

ideje csönd – teremtő messzeség,

„bár száz trombita harsog is feléje” –)

 

Bice, te vagy? Ilyen volt szőkeséged.

Bolyongó fények, mintha, mint… Elillan!

Rajongás szült s a rajongás eléget,

hiába árad könnyünk itt benn, itt lenn,

végső okokban véltünk menedéket,

„s kilopsz körünkből, hogy fülünk se billen”:

 

Kísértő kép! Megtagadtalak – hányszor?

Végtelen versem térdedig sem érne.

Új életút. Hiányzol, nem hiányzol:

„ó, képzelet, ki úgy vonsz néha félre –”

 

1 Dante Isteni színjátéka (Purgatórium XVII., 11-13.) eredeti és Babits Mihály fordította sorai felhasználásával.

 

 

  

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében