"ideje csönd – teremtő messzeség"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 18. (824.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A nemhalottak
Soós Amália
„Építek egy templomot, és az nagyon más lesz, mint az előzőek” – Beszélgetés Nádasdy Ádámmal a Dante-fordításáról
László Noémi
La mia vita
Lövétei Lázár László
Széljegyzet az Isteni színjáték két sorához1
Egyed Emese
Érzékek. Dantét olvasva
Farkas Wellmann Éva
Dante töredékei Ravennából
Papp Attila Zsolt
Dante a Villa Diodatiban
Kelemen János
Dante, a laikus filozófus (1)
Pál József
A jelenlévő költő. Dante modernségéről
Tompa Gábor
Öltözői jegyzet a Divina Commediához
Karácsonyi Zsolt
Az új nép
Kercsó Franciska
Egy veszett róka
Lászlóffy Anna
Amit nem lát a webkamera
Mezei Zsófia
hotaru no uta – szentjánosbogarak éneke (folytatás előző lapszámunkból)
Radu Nițescu
Radu Nițescu versei
László Alexandru
Dante. 700 év távlatából
BÁNKI ÉVA
Kinek az igaza? (Kiválasztottságtudat és személyesség az Isteni színjátékban és az Új életben)
Gy. Szabó Béla
A Dante-illusztrálás nehézségei
Szántai János
És Dante pokla bemozdul
Alexandru Macedonski
Dante halála (Moartea lui Dante) Részlet
Demeter Zsuzsa
A Pokol nem hely: szellemi állapot
MÁRTON EVELIN
A magány kiterjedése
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A vonat nem vár, az éhezők sem
Jakabffy Tamás
A Dante-szimfónia
Zakariás Ágota
„…illusztrátor legyen a talpán, aki fantáziáját követni tudja” Gy. Szabó Béla Dante-sorozata
 
Jakabffy Tamás
A Dante-szimfónia
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 18. (824.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

„A Mindent Mozgatónak glóriája / a Mindenségen áthat, és világol, / itt hőbb, ott halkabb fényt hintvén a tájra. / Én jártam, hova legtöbb hull a lángból / s láttam, mit sem tud, sem bir elbeszélni, / ki visszatér e magasabb világból.”

 

Mivel éppen aktuális, meghitt barátnőjével, Marie d’Agoult grófnéval járta be Itáliát, s mert akkoriban valósággal habzsolni akarta a helyi zenét, irodalmat, képzőművészeteket, Franz Liszt az 1830-as évek derekától fogva újabb és újabb hullámokban hónapokon át bújta az Isteni színjátékot. A dantei expedíciónak köszönhetjük 1849-re befejezett, zongorára írt, rendhagyó formájú Dante-szonátáját – sőt operát tervezett a Divina Commediából –, de ekkoriban már egy nagy szimfónia vázlatai is megszülettek. Ezt viszont csak 1856-ban, Weimarban teljesítette ki.

 

Utóbbit – az évszám ismeretében bármily meghökkentő is – Liszt multimédiában képzelte el. Bonaventura Genelli festőművészt kérte fel, hogy áttetsző, nagy felületre jeleneteket fessen, amelyeket majd diorámákként vetítettek volna a Dante-szimfónia bemutatóján. Az illusztrációk nem készültek el, sőt a Wagnerrel való többszörös konzultáció nyomán Liszt eredeti elképzelése is nagyot változott. Az eredetileg háromtételesre tervezett mű Paradicsom (tehát harmadik) tétele helyett Liszt egy kétrészes Magnificatot írt – vagyis az Inferno és a Purgatórium után Szűz Máriának a keresztény liturgiába mélyen begyökerezett, ezért közismert hálaénekét formálta meg a Wagner által egyébként megrökönyödve helytelenített női vagy gyerekkar felhasználásával. (Igaz, Wagnerrel szemben nem kisebb tekintély ösztönzése esett a latba, mint Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnéé, Liszt soron következett múzsájáé.)

 

Hogy Dante XIX. századi újrafelfedezése valóságos reneszánsznak tekinthető a művészetekben, arra csak néhány futó példa: William Blake, Csajkovszkij, Rodin vagy Delacroix. De Liszt sem hagyott kevesebb nyomot a maga Dante-szimfóniájával. Igaz, a század második felében a művészek igen sűrű szövésű hálózatában a dedikálás, a parafrazálás és idézés, a közvetlen „ihletődés” igen gyakori tünemény volt. A Dante-szimfónia például a festőművész Gustave Dorét is inspirálta: egy alkalommal Liszt Saint-Saënsszal eljátszotta a festőnek a mű négykezes változatát, amely olyan nagy hatást gyakorolt Doréra, hogy megfestette a Dantét és Vergiliust a Pokol kapujában ábrázoló képét, majd művét Lisztnek ajánlotta.

 

Dante-szimfóniát amúgy 1857. november 7-én mutatták be a drezdai Hoftheaterben. A mű – mit szépítsük – megbukott; Liszt szerint azért, mert nem volt elég ideje betanítania a zenekart. Egy évvel később azonban Prágában nagy sikert aratott a Richard Wagnernek ajánlott szimfónia. Nyomtatott partitúrája 1859-ben jelent meg Lipcsében, igaz, Liszt közben számos javítást, módosítást hajtott végre művében.

 

A recepciótörténet ismeretében a Dante-szimfóniára ma azt mondanók: megosztó mű. „A liszti fantáziának évszázadok kultúráit egybemarkoló alkotása, melyet testvérével: a Faust-szimfóniával együtt legelőkelőbb hely illet a forradalmak utáni Európa szellemi termésében – írja róla Tóth Aladár a Nyugat 1921/21. számában. – Goethe nem szerette Dante mindent felsőfokra hevítő, nagyzoló modorát, mi úgy találjuk, hogy ezt a szemrehányást inkább az olasz költő szellemétől megihletett magyar zeneszerző érdemli, mert míg az Isteni színjáték tercináinak acélgyűrűjéből az igazi emberiesség melegsége ütközik ki, addig Liszt korlátlan csapongásában hiába keressük a mély, tiszta lírát. Dante a középkor dogmatikus ridegségéből és misztikus szertartásosságából a renaissance-hoz vezető úton haladt, Liszt az ember erkölcsi hivatásáért szinte aszkéti­kusan harcoló forradalmak lüktető forróságából, szertartásos és hideg, az emberek erkölcsi kényelméből csillogó kultúrát kovácsoló neokatolicizmusba kívánkozó kor gyermeke. Liszt nem az emberi belső küzdelem tárgyiasítására törekszik, ő inkább érzéseinktől független (legfeljebb az esztétikai hedonizmusból táplálkozó), ragyogó, nagyszerű baldachint feszít az emberi nyomor fölé, a Szent, az Isteni kultúráját akarja, mely előtt semmivé enyészik minden kicsinyes földi szenvedés. Ezek a ragyogó látomások azonban csak akkor meggyőzőek és tiszták, ha éppen abból a »kicsinyes« földi szenvedésből fakadnak. Lisztnél sajnos egészen más a forrásuk. Az ő kultusza kellemetlenül módszeres, utilitarisztikus, hiányzik belőle a kiharcolt vallás őszintesége.”

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében