"én hajnalom maradsz"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 19. (825.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A sárkány ébredése
Demeter Zsuzsa
Nincs írói elefántcsonttorony – Beszélgetés Botházi Mária íróval, újságíróval
Borsodi L. László
Borsodi L. László prózaversei
ZALÁN TIBOR
Könny és elhányt fogak
Botházi Mária
Nempercesek – Botházi Mária helyszíni rövidprózái
Döme Barbara
Nempercesek – Döme Barbara helyszíni rövidprózái
György Alida
Nempercesek – György Alida helyszíni rövidprózái
KORPA TAMÁS
Korpa Tamás versei
Demeter Ferenc
Demeter Ferenc versei
Kabai Henrik
Kabai Henrik rövidprózái
Codău Annamária
Elvárások labirintusában
Miroszlav Lajuk
Miroszlav Lajuk versei
Katerina Devdera
Katerina Devdera versei
Bangha Mónika
Meredith kutyája
Csontos Márta
Reményik Sándor szeretetlírája
Medgyesi Emese
Élet és halál mérleghintája
Bartha Réka
Meryl Streep és a lelki sztriptíz
Szalló Tünde
A test feladatai: félni és menekülni
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A tieitek lőttek, vagy a mieink?
MÁRTON EVELIN
A haza édessége
Jakabffy Tamás
Egy kolozsvári kilenc-tizenegy
Túros Eszter
Kortárs hieroglifák
 
György Alida
Nempercesek – György Alida helyszíni rövidprózái
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 19. (825.) SZÁM – OKTÓBER 10.

Beatutazás

 

 

A fiatal férfi fogta táskáját, vállára vette, majd leugrott vele a vonatról. Nem volt útitársa, így olyan tempóban haladt, amilyent a lába diktált. Menetrendeket sem nézett előre, elvégre úticélja nem igazán volt, csak utazni körbe Romániában. Az éjszakai kivilágítás éppen csak az utat mutatta, a tájból nem lehetett látni semmit, de nem is volt rá szüksége. Rövid szünetet tartott, lehuppant az út melletti porba, cigarettát sodort, és ráérősen elszívta, majd gondolataiba merülve ballagott tovább, amikor egyszer csak megtorpant. Távolra nem látott túl jól, ezért nem tudta eldönteni, mit is lát pontosan, de nem mert megmozdulni. Lélegzetét visszafojtva próbálta kitalálni, mi állja el az útját. Első pillanatra valami furcsa, groteszk pózban görcsbe rándult gyereknek tűnt a mérete alapján, de késő volt, az állomás, a város pedig túl messze ahhoz, hogy gyerekek kószáljanak a környéken. Aztán arra gondolt, ez nem lehet más, csak maga a Sátán, de amint eszébe jutott, már el is hessegette a gondolatot. Ezt senki nem fogja elhinni neki. A lény közelebb araszolt hozzá. Lába épp, hogy érintette a talajt, szinte lebegett, ahogy közeledett felé. Semmilyen állatra nem hasonlított, de így, közelebb érve már emberre sem. Sima, nyálkásnak tűnő testén megcsillant a lámpa fénye. A férfi ekkor eszmélt rá, mit is lát. Egy félig leeresztett héliumos lufi tartotta rettegésben. Arra gondolt, majd ha meséli utazási kalandjait, mégiscsak inkább azt mondja, hogy a Sátánnal találkozott a puszta közepén. Azt könnyebb elhinni.

 

 

Kapzsi Katyó esete a reggeli kávéval

 

 

Kapzsi Katyó – ne tévesszen meg senkit a neve, egy rendkívül kedves, önzetlen lány volt, csak hát tudni kell róla, hogy nehezére esett az ébredés, bármilyen időpontról legyen is szó – az ágyában feküdt. Már harmadszor húzta magára a takarót, miután kikapcsolta az ébresztőjét. Aztán, mikor már negyedszerre is szólt a „nékem csak Budapest kell, hol az ember kora reggel szívesen kel”, Kapzsi Katyó nagy elhatározást tett. Kibújt az ágyból. Nyuszifejes papucsában kitotyogott a konyhába, és még félálomban odakészítette a kávét. Amíg várta az ismerős, rotyogó hangot, készülődni kezdett. A terv a szokásos volt: mire elkészül a kávé, ő is összeszedi magát, és indulhat is a megbeszélt találkozóra. Kapzsi Katyó mindig is büszke volt magára, hiszen nehéz ébredések ellenére sosem késett el sehonnan. Gyorsan copfba kötötte a haját, felöltözött, de csak nem rotyogott a kotyogó, pedig ellenőrizte, begyújtotta alatta a tűzhelyt. Megmozgatta a kávéfőzőt, víz is volt benne. Már nagy rutinja volt benne, mit tud elrontani, de most mindent rendben talált. Hamarosan csak lefő az a kávé. Termoszába cukrot tett és tejet. Megnézte az óráját. Egyre gyanúsabb lett számára ez az egész, de csak nem tudott rájönni, mivel lehet a probléma. Megmozgatta ismét a kotyogót. Már nem volt benne víz, pedig tisztán emlékezett, hogy az imént még volt. Se víz, se kávé. Teljesen kétségbe esett, amikor hirtelen megpillantotta a konyhapulton, hogy kifelejtette a kávéfőzőből a szűrőt. Így történt hát, hogy nem rotyogott a kotyogó, s Kapzsi Katyó, életében előszőr, elkésett valahonnan.

 

 

Próbafülke

 

 

A fiatal házaspár izgatottan készülődött a nagy napra. Nem a sajátjukra, mert az már megvolt, hanem a nő legjobb barátnője megy majd férjhez. Ők a násznagyok, meg kell adni a módját. Meg amúgy is, mit mond a falu, ha szedett-vedetten jelennek meg, vagy egy olyan ruhában, ami már volt rajtuk. A férfi már az első üzletben megtalálta, amit keresett, de a nő sehogy sem tudott dönteni. Egyszerre tíz ruhát is kiválasztott, az eladó viszont rászólt, csak ötöt szabad bevinni a próbafülkébe. A másik ötöt kint hagyta férje mellett, hogy majd adogassa be neki. És ekkor elkezdődött a hosszadalmas procedúra, mellyel valószínűleg mindannyian találkoztunk már valamelyik oldalról. A nő rángatta magára fel, majd le a ruhákat. Az egyikben kövérnek látta magát, a másikból túlságosan kilátszott a melle. Az egyik túl rövid volt, a másik eltakarta a térdét, ami meglátása szerint öregítette. Órákon át próbált, ki sem húzta a függönyt, csak kinyújtotta a legutóbb felpróbált ruhát, hogy hozzon a férj kisebbet, nagyobban, a másik színből, mégis inkább az előzőt akarta megpróbálni még egyszer. Az áruház hangosbemondóján már jelezték, hogy fél óra múlva zár az üzlet, a vásárlók fáradjanak a kasszákhoz és hagyják el az épületet. A nő visszaöltözött saját ruháiba, és dühödten rontott ki a próbafülkéből, ám meglepetésére nem a férje várta ott őt türelmesen.

 

 

Nempercesek – az Erdélyi Magyar Írók Ligája által, a Kolozsvári Magyar Napokon, a Bulgakov Kávéház teraszán szervezett Helyszíni prózaírás című eseményen íródtak, a közönség soraiból jelentkezők kérésére és az általuk megadott kulcsszavak felhasználásával.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében