"én hajnalom maradsz"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 19. (825.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A sárkány ébredése
Demeter Zsuzsa
Nincs írói elefántcsonttorony – Beszélgetés Botházi Mária íróval, újságíróval
Borsodi L. László
Borsodi L. László prózaversei
ZALÁN TIBOR
Könny és elhányt fogak
Botházi Mária
Nempercesek – Botházi Mária helyszíni rövidprózái
Döme Barbara
Nempercesek – Döme Barbara helyszíni rövidprózái
György Alida
Nempercesek – György Alida helyszíni rövidprózái
KORPA TAMÁS
Korpa Tamás versei
Demeter Ferenc
Demeter Ferenc versei
Kabai Henrik
Kabai Henrik rövidprózái
Codău Annamária
Elvárások labirintusában
Miroszlav Lajuk
Miroszlav Lajuk versei
Katerina Devdera
Katerina Devdera versei
Bangha Mónika
Meredith kutyája
Csontos Márta
Reményik Sándor szeretetlírája
Medgyesi Emese
Élet és halál mérleghintája
Bartha Réka
Meryl Streep és a lelki sztriptíz
Szalló Tünde
A test feladatai: félni és menekülni
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A tieitek lőttek, vagy a mieink?
MÁRTON EVELIN
A haza édessége
Jakabffy Tamás
Egy kolozsvári kilenc-tizenegy
Túros Eszter
Kortárs hieroglifák
 
Katerina Devdera
Katerina Devdera versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 19. (825.) SZÁM – OKTÓBER 10.

Indiánok

Індіанці

 

 

Indiánosdit játszottunk

én voltam rózsaszín hajnal

ő pedig sólyomtoll

a meggyfa alatt volt

wigwamunk és a hinta

azt mondta örökké

az én hajnalom maradsz

ötévesek voltunk

és még nem jártunk iskolába

nem vittem haza napocskákat

neki pedig nem volt tele

a hátizsákja kartonfelhőkkel

emlékszem később

nagyon sokat lógott

és mikor megjelent az órán

a tanár megkérdezte melyikünk

hajlandó hinni neki

ha azt mondja ez volt

az utolsó alkalom

csend

csak én

emeltem fel a kezem

éveim száma már majdnem ötször öt

negyed század ő pedig

már sosem éri el az ötször ötöt

és már rég nem is sólyomtoll

legyen neki könnyű a föld

nem tudom miért akasztotta fel magát

de amikor rá gondolok

eszembe jut a meggyfa alatti wigwam

és a szélben ringatózó

hinta

 

 

 

A menyét

Ласиця

 

 

Túl késő már

a fehér szőrű menyét szobámból kiugrott

átrepült lelkem fölött

 

úgy hiszem már a hómezőn szalad

apró nyomokat hagy hátra

hallgatja ahogy

szállnak odafent a fagyos

galagonyát hevítő hótündérek

aztán felszegi fejét

és figyeli

a végtelenbe nyúló síkság

égi mását

 

talán magamra öltöm apám kabátját

utolérhetem?

dehogy

hiszen túl

messze van

 

 

MARCSÁK GERGELY fordításai

 

 

Katerina Devdera 1990-ben született a Vinnyicai területen, Kijevben él. A Vinnyicai Mihajlo Kocjubinszkij Állami Pedagógiai Egyetem befejezése után megvédte Oleh Liseha irodalmi munkásságáról szóló doktori disszertációját. Verseskötetei: Együttlét (2011), Betűk és őselemek (2015).


 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében