"én hajnalom maradsz"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 19. (825.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A sárkány ébredése
Demeter Zsuzsa
Nincs írói elefántcsonttorony – Beszélgetés Botházi Mária íróval, újságíróval
Borsodi L. László
Borsodi L. László prózaversei
ZALÁN TIBOR
Könny és elhányt fogak
Botházi Mária
Nempercesek – Botházi Mária helyszíni rövidprózái
Döme Barbara
Nempercesek – Döme Barbara helyszíni rövidprózái
György Alida
Nempercesek – György Alida helyszíni rövidprózái
KORPA TAMÁS
Korpa Tamás versei
Demeter Ferenc
Demeter Ferenc versei
Kabai Henrik
Kabai Henrik rövidprózái
Codău Annamária
Elvárások labirintusában
Miroszlav Lajuk
Miroszlav Lajuk versei
Katerina Devdera
Katerina Devdera versei
Bangha Mónika
Meredith kutyája
Csontos Márta
Reményik Sándor szeretetlírája
Medgyesi Emese
Élet és halál mérleghintája
Bartha Réka
Meryl Streep és a lelki sztriptíz
Szalló Tünde
A test feladatai: félni és menekülni
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A tieitek lőttek, vagy a mieink?
MÁRTON EVELIN
A haza édessége
Jakabffy Tamás
Egy kolozsvári kilenc-tizenegy
Túros Eszter
Kortárs hieroglifák
 
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A tieitek lőttek, vagy a mieink?
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 19. (825.) SZÁM – OKTÓBER 10.

„Engem ebben a háborúban a tieitek nem leptek meg. Tőlük nem is számítottam ennél jobbra. Az lepett meg, hogy az enyéim semmivel sem jobbak” – jegyzi meg Vladimir Kecmanović regényének egyik hőse. Első olvasásra azt gondolnánk, hogy ez is csupán egy szokványos háborús regény a mindenért okolható ők és a hősies mi összecsapásáról. Kissé patetikus címe ellenére Kecmanović regénye nem ragad meg a klisék és háborús giccs szintjén; nem véletlenül vált a kortárs szerb irodalom egyik meghatározó (2014-ben megfilmesített), ugyanakkor hangos kritikai vitákat előidéző művévé.

 

Az ágyú forró volt a délszláv háborút (vélhetően Szarajevó megszállását) mutatja be egy árván maradt, néma ötéves fiú szemszögéből, akiről szomszédai gondoskodnak, miután gránát éri otthonát. A szikár tőmondatokban beszélő, háborúban szocializálódott gyermekelbeszélő nem újdonság azoknak, akik olvasták például Kristof Trilógiáját, Kertész Sorstalanságát vagy Petőcz Idegenek-trilógiáját. Kecmanović regénye azonban szembemegy a hagyományos elbeszélés szabályaival, a bő sorközök miatt szellősnek tűnő prózája kifejezetten szapora olvasatot követel. A regény fragmentált szövegvilága izgalmasan játszik az olvasó biztonságérzetével, így fokozatosan kiderül: nincs teljes védelmet nyújtó pince vagy szomszéd, se nemzeti, se vallási közösség. Jól érezhető továbbá Kecmanović filmes háttere, a legtakarékosabb nyelvi-képi eszközökkel készíti elő a regény rövid, snittszerű jeleneteit. A hiányzó részleteket Patócs László rövid, precíz zárótanulmánya tárja fel.

 

Kecmanović nem kerüli a tabukat: a legembertelenebb tapasztalatoktól sem kíméli gyermekfőhősét, kíméletlen éleslátással mutatja meg a háborús erőszak már jól ismert formáit. Ehhez mérten a regény lezárása és a főhős „felnőtté válása” is hasonlóan nyugtalanító: a keretes szerkezetet adó ágyúlövések inkább aggodalmat hagynak az olvasóban, mintsem megnyugvást vagy feloldozást. Épp attól válik hitelessé, hogy nem patetizálja túl az egyértelműt: elismeri, háborúban nincsenek mieink vagy tieitek; csak vesztesek, és olyanok, akik későn bújtak el a lövések elől.

 

 

Vladimir Kecmanović: Az ágyú forró volt. Fordította Orovec Krisztina. Forum, Újvidék, 2019.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében