A csíkszeredai Új Kriterion Galéria évi rendszerességgel ad helyet a Várfok Galéria állandó művészköréhez tartozó alkotók kiállításainak. Július végétől Rácmolnár Sándor Jégsapkák című kiállítását láthatta a közönség, ahol a számos grafikai műfajban jártas alkotó életművének jellegzetes műveiből, három, egymástól határozottan elkülönülő sorozatából válogattak.
Szinkronúszókat ábrázoló festményei méreteikből adódóan a kiállítás leghangsúlyosabb, leglátványosabb részét képezik. A 2009-ben készült sorozat éles kontúrokkal vászonra vitt úszópárosai archaikus hatású, merev figurák a képek központi terében. Keménységüket, fegyelmezettségüket, vonalaik feszességét a festői felületek kiszámíthatalansága ellenpontozza, a szabályos és szabálytalan mintázatok kiegészítik egymást. A szinkronitás vizuális megoldásaival kísérletező alkotó a párhuzamok feszültségeit láttatja, figuratív-dekoratív formanyelve egyszerre taszít és vonz, alakjainak koncentráltsága, merevsége, egyformaságba rendezett tagjaik, az arcok jellegtelensége, a testek hibátlansága, az ismétlődő mintázatok egyszerre teremtenek távolságot és tartják fogva figyelmünket. És minél tökéletesebb a szinkron, annál fokozottabb a figyelem, izgalmasabb a látvány. A részletek viszont lazítják az egészet, egy-egy vizuális megoldás, mint az orrcsipeszek, fülkagylók vonalai vagy akár a víz vagy a bőr festői felületei, a vékony vonalú, egyformán hullámzó szemöldökök olyan játékos és dekoratív elemek, melyek úgy vonzzák a tekintetet, hogy közben oldják a témából adódó feszült koncentráltságot. Úgy vannak jelen ezek a képek, úgy tömörek és erőteljesek, hogy mindvégig fenntartanak egyfajta játékot, kettősséget. Dekorativitásuk és reflektáltságuk egyszerre érzékelhető, teljes szinkronban.
Különálló csoportot képeznek Rácmolnár Sándor egyedi printjei, amelyek egy nagyon jellegzetes, markáns, mégis megfejthetetlen világot teremtenek. A Dingbats-sorozat képeinek iróniáját ismert vizuális jelekből építkező kritikai beállítódása eredményezi. Négyzetes felületein, monokróm háttereken tükrös vagy fekete/sziluettszerű jelei furcsa, szokatlan társítások. Egymástól idegen vizuális jeleket rendez sajátos összefüggésbe a számítógépes szimbólumoktól a szanszkrit írásjelekig, mexikói koponyáktól a Duchamp-utalásokig. Sticker hatású sorozatában közismert jelek, szimbólumok láthatók, melyek megszokott környezetükből kiemelve lazán, játékosan kezelt, szokatlan és nehezen értelmezhető összefüggésekbe rendeződnek. Árnyékképek, tükörképek – kevesebbet, többet mutatnak, mint amik.
Papír kollázsainak képregényes történetmesélésével valami olyasmit művel, mint a Dingbats-sorozat képeinél. Egymástól idegen világokat helyez egymás mellé, vizuális közhelyeket hoz különös helyzetekbe. A gyerekkor maradékaiból, a populáris kultúra különböző elemeiből, egyszerű, hétköznapi tárgyakból hoz létre olyan képtörténeteket, melyek úgy érintenek aktuális globális problémákat is, hogy közben nem számolják fel ismert összefüggéseiket, sem a játék lehetőségét. Mindezt csak erősíti a kollázs műfaja, melynek természetéhez tartozik, hogy az összeillesztések, a grafikai varratok mindvégig érzékelhetők maradnak. It’s All So Strange And So Different egyik kollázsának címe, amely akár az egész kiállítást is jellemezheti.
