"mégis mutatna valami célt"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 20. (826.) SZÁM – OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MÁRTON EVELIN
Októberi álmok
Papp Attila Zsolt
„Használni azoknak, akikből vétettem” Beszélgetés Ferenczes István költővel, íróval
FELLINGER KÁROLY
Fellinger Károly versei
Kőnig Levente – Debreceni Balázs
Az Angyalhívó – Kőnig Levente órásmester javítási naplója alapján írta: Kőnig Levente és Debreceni Balázs
Vári Csaba
Vári Csaba versei
László Noémi
Séta
Sánta Miriám
Kivezetés az erdőből
Szondy György
A kiválasztott
Csapó Kriszta
Csapó Kriszta versei
Zongor Andrea
Haláltánc (első rész)
Claudiu Komartin
Claudiu Komartin versei
Vörös István
Az olvasó szabadsága
Gerber Erika
Én itt vagyok
Ion Stratan
Pentameron
Csontos Márta
Csontos Márta versei
Farkas Boglárka Angéla
Beszámoló a 21. Filmtettfesztről – A „majdnem elvesztés” öröméről
Bartha Réka
Bagatellizáló emlékezet: drámaírói work in progress
Biró Mónika-Anita
Kritikák kötetben, csíkos csomagolásban
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Merülőpróba
Nyílt sebre sót szórni
Jakabffy Tamás
A kétszer született Bretan
Kányádi Iréne
Részvétel egymás életében
 
Claudiu Komartin
Claudiu Komartin versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 20. (826.) SZÁM – OKTÓBER 25.

Album

            Cosminnak

 

Sorra fotózkodunk

haldoklókkal és újszülöttekkel

megpróbáljuk megvédeni a napot a gyarmatosítás

veszélyétől a felemésztés és kivonulás általi

fajmegmentők militáns hordáival

az erős italoktól

körülöttünk egyre gyakrabban

köröznek kiéhezett kis vadak

várják hogy valami nekik is jusson

az összes szeretetlenek lakomájából

előre megfontoljuk az álommal való találkozást

megzörgetjük kicsit

egyszerű hangszereinket

a szabadsággal és gammasugarakkal

tömött fák árnyékában

 

már nem vagyunk szépek

már nem vagyunk álmodozók

elkezdhetnénk

végre élni írni vagy

tökéletes páciensei lenni egy

ősznek ahol meg fog halni még

egy jégesőtől megvert rigó

és születni fog délen egy tevekölyök is

amiről majd megpróbálunk gondoskodni felnevelni

hogy később áthúzhassuk a tű fokán

amikor a tű elközeleg

és hallani fogjuk zörgető és dédelgető hangját

ahogy nevünkön nevez

ahogy hívogatja csontjainkat

valamivel közelebb

 

 

 

2018. július 24.

(24 iulie 2018)

 

 

nyár, puffadt és változó

nyár, esővel teli, szelíd halottakkal, ahogy masszív

támadásra készülnek a pompa ellen

amit mégsem érhet el egyikünk sem, bármilyen hevesen is

dolgoznánk a sötétben ezen

nyár, tüzekkel teli, túlzsúfolt mészárszékekkel

intubált apákkal, hegedűk fiaival és képekkel, amiket az elméd mutat

és vigyázó hangon rádparancsol: „Nyelj!”

nyár, mint egy öreg, rossz költőnő

aki még szeretne faszt, de szégyellne

ellentmondani a tankönyveknek –

nem vinnélek el újra

 

o d a a d l a k b á r m i é r t

 

 

Pszicicus és a csodálatos kő

(Psihicel şi lespedea minunată)

 

 

Mi hallszik ki a mész alól,

eleven gyerekek?

– Az én négy országban ismert,

gyönyörű elmém.

Mi hallszik ki, mint jég alól,

e mész alól?

– Az én elmém, mely veletek akar

nevetni és énekelni,

Gyöngélkedő polip köszönt

a tenger aljából.

Palló akarna lenni újra,

Közte és a világ között, most, hogy mindent

szenvedés és zűrzavar takar.

Ki visít hiába

a mész alól?

 

 

noche madrileña

 

 

gyere végezzünk el egy egyszerű gyakorlatot

és gondoljuk azt egy pillanatra hogy

bármennyire valódinak tűnnének is

mindezek a filmek velünk

csak folyékony álmok mind

(nehéz embernek lenni tanít meg rá

egy helyi misztikus miközben

valami gőzt fúj az

óvatlan hold fölé)

mindegyik szemben egy homokóra

amelyre gondolhatunk

mágikusan

vagy csak ha tiszteletben tartjuk a bennszülöttek

elismert elméleteit

az átjárásról

és a felszabadító korlátokról

 

vannak fák amelyek pont most

csak belül nőnek csak

az eltakaró foszforeszcenciában

végükön nedvességgel

és magvak amikből új szemhéjak nőnek

nem tudnak ők semmit

arról hogy mit torzítottam el

a mai napig tudatlanságból

vannak fák amelyeknek még

gyökerük sincs láttam egyik éjjel

miközben a barátommal egy fekete

bőrkanapét cipeltünk

egyik odúból a másikba

aztán lihegve leültünk

pihentünk kicsit

kibontva a fényben amit

folyton megtört a nővér arca

 

és újrakezdtük a mászást

úsztunk a fű hullámai közt

az eltakaró foszforeszcenciában

 

 

HORVÁTH BENJI fordításai

 

 

Claudiu Komartin 1983-ban született Bukarestben. Költő, műfordító, a Poesis Internațional folyóirat főszerkesztője, több fontos díj kitüntetettje, hét verseskötet szerzője, kötetei jelentek meg német, szerb, török és bolgár fordításban is. Itt közölt versei a 2021-ben Autoportret in flama de sudură címmel megjelent kötetből valók.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében