Album
Cosminnak
Sorra fotózkodunk
haldoklókkal és újszülöttekkel
megpróbáljuk megvédeni a napot a gyarmatosítás
veszélyétől a felemésztés és kivonulás általi
fajmegmentők militáns hordáival
az erős italoktól
körülöttünk egyre gyakrabban
köröznek kiéhezett kis vadak
várják hogy valami nekik is jusson
az összes szeretetlenek lakomájából
előre megfontoljuk az álommal való találkozást
megzörgetjük kicsit
egyszerű hangszereinket
a szabadsággal és gammasugarakkal
tömött fák árnyékában
már nem vagyunk szépek
már nem vagyunk álmodozók
elkezdhetnénk
végre élni írni vagy
tökéletes páciensei lenni egy
ősznek ahol meg fog halni még
egy jégesőtől megvert rigó
és születni fog délen egy tevekölyök is
amiről majd megpróbálunk gondoskodni felnevelni
hogy később áthúzhassuk a tű fokán
amikor a tű elközeleg
és hallani fogjuk zörgető és dédelgető hangját
ahogy nevünkön nevez
ahogy hívogatja csontjainkat
valamivel közelebb
2018. július 24.
(24 iulie 2018)
nyár, puffadt és változó
nyár, esővel teli, szelíd halottakkal, ahogy masszív
támadásra készülnek a pompa ellen
amit mégsem érhet el egyikünk sem, bármilyen hevesen is
dolgoznánk a sötétben ezen
nyár, tüzekkel teli, túlzsúfolt mészárszékekkel
intubált apákkal, hegedűk fiaival és képekkel, amiket az elméd mutat
és vigyázó hangon rádparancsol: „Nyelj!”
nyár, mint egy öreg, rossz költőnő
aki még szeretne faszt, de szégyellne
ellentmondani a tankönyveknek –
nem vinnélek el újra
o d a a d l a k b á r m i é r t
Pszicicus és a csodálatos kő
(Psihicel şi lespedea minunată)
Mi hallszik ki a mész alól,
eleven gyerekek?
– Az én négy országban ismert,
gyönyörű elmém.
Mi hallszik ki, mint jég alól,
e mész alól?
– Az én elmém, mely veletek akar
nevetni és énekelni,
Gyöngélkedő polip köszönt
a tenger aljából.
Palló akarna lenni újra,
Közte és a világ között, most, hogy mindent
szenvedés és zűrzavar takar.
Ki visít hiába
a mész alól?
noche madrileña
gyere végezzünk el egy egyszerű gyakorlatot
és gondoljuk azt egy pillanatra hogy
bármennyire valódinak tűnnének is
mindezek a filmek velünk
csak folyékony álmok mind
(nehéz embernek lenni tanít meg rá
egy helyi misztikus miközben
valami gőzt fúj az
óvatlan hold fölé)
mindegyik szemben egy homokóra
amelyre gondolhatunk
mágikusan
vagy csak ha tiszteletben tartjuk a bennszülöttek
elismert elméleteit
az átjárásról
és a felszabadító korlátokról
vannak fák amelyek pont most
csak belül nőnek csak
az eltakaró foszforeszcenciában
végükön nedvességgel
és magvak amikből új szemhéjak nőnek
nem tudnak ők semmit
arról hogy mit torzítottam el
a mai napig tudatlanságból
vannak fák amelyeknek még
gyökerük sincs láttam egyik éjjel
miközben a barátommal egy fekete
bőrkanapét cipeltünk
egyik odúból a másikba
aztán lihegve leültünk
pihentünk kicsit
kibontva a fényben amit
folyton megtört a nővér arca
és újrakezdtük a mászást
úsztunk a fű hullámai közt
az eltakaró foszforeszcenciában
HORVÁTH BENJI fordításai
Claudiu Komartin 1983-ban született Bukarestben. Költő, műfordító, a Poesis Internațional folyóirat főszerkesztője, több fontos díj kitüntetettje, hét verseskötet szerzője, kötetei jelentek meg német, szerb, török és bolgár fordításban is. Itt közölt versei a 2021-ben Autoportret in flama de sudură címmel megjelent kötetből valók.
