"kellő formára nyesve"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 21. (827.) SZÁM – NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Mărcuțiu-Rácz Dóra
diszoklevel.pdf
MÁRTON EVELIN
„Szeretném hinni, hogy lehet tökéletes szöveget alkotni” Beszélgetés Döme Barbara íróval
Hellmut Seiler
Hellmut Seiler versei
Döme Barbara
Varró Eszter újra megmutatja
Patak Márta
Orvos akarok lenni
Máriás József
Szellemi otthonteremtés
FEHÉR IMOLA – SIMONFY JÓZSEF
Kétlelkes négykezesek
Antal Norbert
Antal Norbert versei
Zongor Andrea
Haláltánc
Luca Ștefan Ouatu
Luca Ștefan Ouatu versei
Codău Annamária
Gondolatok a szakadék mentén
Jenei Gyula
Légszomj 4.
Márton Ágnes
Márton Ágnes versei
Barazsuly Viktória
Képnapló
Aniszi Kálmán
A lélegző vonal és a lélegző betű szimbiózisa
RITTER GYÖRGY
A Nap gyermeke
Marton Orsolya
Potenciális bestseller
Tamás Dénes
Egyben a kettő
Lakatos Artur
Drámába zárt történelem
Lakatos Artur
Szól a rádió
Jakabffy Tamás
Kolozsvár régi-új orgonája
Láng Orsolya
Transzcendens materializmus
 
Antal Norbert
Antal Norbert versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 21. (827.) SZÁM – NOVEMBER 10.

inhalátor

 

 

az inhalátor ízét érzem.

nem használtam legalább tizenöt éve,

de pontosan emlékszem

édeskés-szabadító ízére.

amiután meghalunk,

a tudatunk ép annyira, 

hogy felfogja, hogy meghalunk —

ilyen lehet az íze a halálnak is:

levegő, amelyik beszorult egy skatulyába.

ilyen íze van az emlékednek;

ilyen világoskék, szinte türkiz,

amelyik megmarad akkor is,

ha már kinőtted az asztmádat.

 

 

 

türkiz

 

 

gyengének érzem magam.

a reszkető húsomban 

ropogó erekben fekete vér folyik:

mint te; vagy nem is tudom már.

talán zöld voltál, akár a tavasz,

vagy égkék Kolozsvár felett,

tudod, az a türkiz, mint a pizsamám.

a kávézó folyton zakatol: 

elfelejtettelek — akkor más volt,

ősz, kicsit feketébb, mint az aszfalt vize —,

most a meztelen lábad alatt fű nyílik

és virág, az a kék, türkiz, amelyik olyan,

mint a jégvirág a fehér télből az ablakomról.

 

az éjjelek is másak — narancssárgák,

mint a szomszéd ház cserepei,

amit a napsugarad, amit kizártam,

festett át. vagy akár a homok,

okker, ha már ebből az időzónából 

kiűztem a napot.

új vagy, és ó, mint az óra

az öreg antikváriusnál — finom ezüst,

melynek ketyegése olyan, mint a lépted.

 

hagyd meg nekem a szphingiai kérdését;

legyél már ezután közönséges ember,

voltál Oidipusz eleget;

majd leszek én Théba,

melyben a beköszöntő tavasz más lesz.

hagyd, hogy a völgyben,

a sziklasírok bejáratánál

éjjel csillagcsokrok nőjenek.

 

 

áttetsző

(epilógus)

 

 

megszűnt a dialógusunk:

maradtam újból a monológommal.

vagy az is lehet, hogy mindvégig

két monológunk volt, és nem 

egymáshoz, hanem a múltunkhoz

intéztük; vagy a jövőnkhöz,

melyből ezáltal kiszorítottuk egymást.

 

nem vagyok már én sem fekete,

sem fehér, és a türkiz beszürkült.

te is színtelen lettél, áttetsző,

átnézek rajtad, nem maradt belőled semmi,

csak olvadó jég, belőlem pedig 

cigarettafüstben elmosódó alak. 

talán mégis létezhetünk egymás nélkül;

az Antarktisz már felolvadt, 

helyette ott maradtak a hideg sziklasírok.

 

nosztalgikus melankólia vagy;

ezért hát

viszlát.

a színpadunk üres,

jön majd más komikus,

aki rólad mesél, de én maradok továbbra is

kép a pénztárcádban, vers, tétova sor.

és talán egyszer kiveszel majd.

 

 

Antal Norbert 2002-ben született Zilahon. Tanulmányait 2021-ben végezte a Kolozsvári Református Kollégiumban. A Helikon Amit nem lát a webkamera címmel meghirdetett pályázatának különdíjasa.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében