saga
nincs annál szebb
és annál borzasztóbb mint egyedül maradni
te –
és egy tölgyfaasztal amin tartasz
néhány képet rólad és a húgodról
fogjátok egymás kezét és ez akkor nem volt szégyen
nincs szebb a húgomnál
én egyetlen hitem
IMG_1-536
szerettem fényképezni
mielőtt elmentem otthonról
vártam a mikulást
vidéken a csempekályhás szobában
még mindig nevetek anyán és apán akik filmeztek
és nem mozdultak 3 órán át
gyermek voltam
készen rá hogy kielőzzelek
és végül ezt tettem
amíg nem értettem már
miért beszélek múltidőben
nincs annál szebb
és annál borzasztóbb mint hazajönni
te –
és veled egy videókazetta
fejed a tehenet 5 évesen –
a szüleid nevetnek nem mozdulsz 3 órán át
mosolyogtok amikor a képernyőn feltűnik mama
aki épp meghalt
és olyanokat mondtok hogy micsoda háziasszony volt
hallgat
kicsi korom óta finom kezeim vannak
nincs borzasztóbb mint egy kazetta a gyermekkorból
ami nálunk tartósabb
anyagokból készült
niajah
úgy szeretem niajah-t ahogy az anyámat
oda jutottam hogy azt hittem ellenzi
a túlélési ösztönömet
már 5 éves koromban
amikor meg akarta mosni a fejemet
éreztem hogy megfulladok
sírtam
kiabáltam
az ő karjaiban – védelem
nem értettem mitől
úgy szeretem niajah-t ahogy az apámat
készen rá hogy megtanítson mi a férfiasság
kivágta a körmeimet a húsból
a sebességtől gyorsabban kiugrik a vér és nem lenne baj
ha a dombtetőn nem tűnne fel a kisbusz
ha nem sietne hiába rángatózik a kezem
apám csak a tenyerével tudott megsimogatni
a fejem tetején
boldogan hogy hazamegyünk
úgy szeretem niajah-t ahogy a húgomat
olyan szép és fiatal – a büszke
sakura van elzárva benne
megszid ha tévedek
meghallgat
soha nem mondtam el neki mennyire irigylem
azt ahogyan él
úgy szeretem niajah-t
ahogy saját magamat szeretem
tele figyelmet kérő bizonytalanságokkal
végül ninjutsut tanultam
a szerelem mint egy anime
órákat vesztegetsz amíg vársz hogy megjelenjen
órákat amíg várod a végét
én pedig
amíg egy újabb manga után sóvárgok
magamhoz szorítom karjaimmal a klónt
itt vagyok a mosdótáltól
megkarcolt ujjbegyeimmel
elrendezett vizes hajjal
úgy szeretem niajah-t ahogy nagymamámat
eltévedt szemekkel néz rám
elfelejti hogy hívnak és meghal amikor
eltűnik az összes klón
szeretem niajah-t
de ő nem érti amit mondok neki
megyek vissza Konohába
HORVÁTH BENJI fordításai
Luca Ștefan Ouatu 2000-ben született Negrești-ben, jelenleg Kolozsváron tanul. Első kötete Cinematic címmel jelent meg 2019-ben az OMG Publishing House kiadónál.
