(Jegyzetversek járvány idején)
vannak, akik félnek, hogy megbetegszenek
az oltástól. kevés a tapasztalat, a statisztikai
mérőszám – tartanak az esetleges nem kívánt
mellékhatásoktól. ezért várnak. kivárnak. egy idős,
beteges férfi a szomszéd utcából (alig vonszolja
magát) azt mondja, neki nem kell vakcina,
ő alkohollal erősíti az immunrendszerét.
eddig is sokat ivott, de mostanában az egészsége
megóvása érdekében a sörről áttért
a töményre. úgy tudja, az megöli a vírust.
***
egy rokon a nyájimmunitásban bízik,
pontosabban nem akarja elkapkodni, s inkább
megvárná, mi történik azokkal, akik beoltatják
magukat. harmincöt évvel ezelőtt: belváros,
koraősz, ebédelni indulunk néhányan, s ahogy
lenni szokott, olyan kollégáról beszélgetünk,
aki nincs jelen. jó gyerek az, jó gyerek,
mondja valaki, mire másikunk hozzáteszi: azért,
ha fronton lennénk, bevetésen, hát az
nagyon zavarna, ha az a jó gyerek véletlenül
mögöttem jönne kibiztosított fegyverrel.
***
még tavaly láttam valami felvételt, amin – talán
egy afrikai országban – egyenruhás katona verte
a járókelőket, mert nem használtak maszkot. most
egy másik videón cirillbetűs környezetben rendőr áll
a mozgólépcsőnél, s akin nincs maszk, arra gumibottal
rásuhint. vállra üt, vagy felkarra. esetleg a hátra. akik
elmennek mellette, többnyire fiatalok, igyekeznek
elhajolni az ütések elől. szinte senki nem visel
maszkot, de amikor észlelik a helyzetet, néhányan
előkapják valahonnan: zsebből, táskából, s gyorsan
az arcukra igazítják. őket nem üti meg a rendőr.
s nem üt meg egy hatvan körüli férfit sem, pedig
neki nincs maszkja, és igencsak behúzza a nyakát,
s a karját is védekezően emeli. micsoda barbár
humanizmus, de legalább hatékony! importálhatnánk
ezt a módszert, gondolom, hisz nálunk is törvény
írja elő a maszkhasználatot köztereken, mégis
mennyien megszegik a szabályt. de vajon
gondolhatok-e ilyet? pontosabban leírhatom-e,
hogy bennem is zsigeri indulat feszül azokkal
szemben, akik nem tartják be a törvényt,
s az orvosi szakma jelen járványtani ismeretei és
ajánlása ellenére, puszta kényelemből
nem használnak maszkot metrón, boltban, utcán?
leírhatom-e azt, amit sokan gondolunk, hogy
mégiscsak elvárható a nagyobb fegyelem,
s hogy a törvényt be kellene tartatni valahogyan?
de hogyan? gumibottal? a demokráciáról szóló
közhelyeink, hiedelmeink nem egyeztethetők össze
azokkal a képsorokkal, amelyeken egyenruhások
kényszerítik ki a maszkhasználatot, a szabálykövetést.
és azzal sem, hogy valakinek egyáltalán
megforduljon a fejében az ilyesmi. így viszont,
hogy leírtam ezt, nem gerjesztek-e néhányakban
felháborodást, dühöt, amit csak úgy tudnak
levezetni, hogy legalább képzeletben jól összevernek
engem? gumibottal, félholtra. nem tudom, éreznék-e
a kognitív disszonanciát? azért önvédelemből
ideírom: a szerző nem azonos a lírai alannyal.
