A kommunikációs szakemberként is ismert szerző tudományos igényességgel, mégis a kommunikációs szakember gyakorlatával fogalmazza meg a doktori disszertációként íródott munkáját. Forrásanyaga a sajátos körülményekhez képest gazdag, ugyanakkor – más történetírói ágazatokhoz viszonyítva – eléggé atipikus. A szakirodalmon kívül adások archívumai, kérdőíves felmérés és más különböző háttéranyagok segítették a kötet elkészültét.
Olyan intézménytörténettel állunk szemben, melynek során a szerző a Kolozsvári Rádió szűkebb értelemben vett esettanulmányán keresztül az egész romániai magyar rádiózás közelmúltjára és jelenére is reflektál. Ez kiderül a jól átlátható struktúrából is.
A Rádiótipológia című bevezető fejezet a rádiózás műfajával kapcsolatos alapismereteket foglalja össze. A közszolgálatiság kapcsán kiemelendő az európai és amerikai fejlődési irány összehasonlítása – ez utóbbiban ugyanis magánvállalkozásként, gyakran amatőr kezdeményezésként indult be a rádiózás műfaja, és az ebből fakadó helyzetet szabályozta a későbbiekben a jogrend. A Médiaszabályozás magáról a rádiós működést biztosító jogrend – uniós és hazai jogszabályok – tartalmáról szól. Ez a fejezet önálló olvasmányként akár jogi-közigazgatási érdeklődésűek számára is használható. Történelmi értékkel is rendelkezik a következő három fejezet, de nem csak. Természetesen az elemzésben a legkomplexebb maga az esettanulmány, mely aktuális kérdéseket is tárgyal.
A következtetések elgondolkodtatóak, különösen az a rész, ahol a szerző a források hiányáról, elérhetetlenségéről, valószínűsíthető megsemmisüléséről beszél. Érdemes lenne a jövőben a kutatást továbbvinni, akár szociológiai szempontokat is figyelembe véve. Ez azonban nem von le semmit a már elkészült kötet értékéből.
Rácz Éva Mária: A közszolgálati rádió átalakulása. Kolozsvári Rádió 1989–2016. Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2020.
