"nincs helye színlelésnek"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 22. (828.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Magyar átiratok: Ne félj (Pilinszky János: Ne félj)
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Pilinszkyt hosszan, kitartóan kellene olvasni” – Interjú Hafner Zoltán irodalomtörténésszel
Szántai János
Újratervezés
Wirth Imre
A név kátyú, vaddisznódagonya, omladék, szerelem – 18.
Hanna Bota
a talpak (tălpile)
Kabdebó Lóránt
A „rettenetes” megfogalmazása és feloldása
Czegő Zoltán
Czegő Zoltán versei
Balla Eszter
Balla Eszter versei
Csoma Zsuzsanna
Emlékfürdő
Benedek Adrienn
Amit nem lát a webkamera
Hermán Dániel
Örökség
Deniz Otay
Deniz Otay versei
Lövétei Lázár László
Zöld Kráter
Fecske Csaba
Fecske Csaba versei
Szondy-Adorján György
Szondy-Adorján György rövidprózái
Papp Attila Zsolt
Kivezetés a Bond-univerzumból
Nagy Boróka
Akikben magunkra ismerhetünk
TŐTŐS DOROTTYA
Utas és homokszem
Zsidó Ferenc
Megérkezés a bolyongásba
Tankó Andrea
Örökpanorámáért cserébe – valódi kapcsolatok?
Vonyít a lét – tizenkét fosztóképzős történet
Jakabffy Tamás
Gershwin – Taillard tükrében
Kányádi Iréne
Ösztön
 
Hanna Bota
a talpak (tălpile)
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 22. (828.) SZÁM – NOVEMBER 25.

Ha az egyik talpam mindegyre feladja

meséltem már ezt a történetet

csakis a sztyeppei mongoloid, eredendően vándor

gének miatt

a mandulavágású szem és a vörös haj is a talpam miatt ilyen

mert egy vörös miatt pusztult a hunok Attilája is

az utazásban edzett talp az egész bolygóról őriz nyomokat

spórákat klorofilt pollent halak pikkelyeit

jak- és bölénycsontok kálciumát az unikornisé sem hiányzik

térképek rajza a bőrben útvonalak

csillagok állása a tejútsáv

az a talp vágtára fogja álmomban is

még ha alszom is jólnevelten paplannal takarva

a transzilván télben mint egy hibernálásban

az a talp kipattan az ágyból az ablakhoz tapad és beszél

a holdfogyatkozásnak

tudja amikor a puszta szelei porfelhőket emelve

dűnék peremén vágtatnak vadul

 

pont úgy ismerem a távozni vágyó talpam

mint azt amelyik maradni akar

mindegyre földhöz ragad

gyökereitől nem szakad el

sejtjei az ősök vizéből merítenek

pásztorokéból akik csutorából enyhítik szomjukat

bőrét az esztena friss teje mossa

édes orda és sajt

mentavirág és fenyőmag illatú

szövetei a Kárpátokkal együtt kezdtek domborulni

bőre csak akkor repedezik meg ha a völgyek kiszikkadnak

az aszályban

és a juhokat levágják

a kukorica is termés nélkül szárad el

s mert mindezek nyomot hagynak talpamon

érzem az özönlő ellenséget látó anyák iszonyatát

 

nomád az egyik talpam

otthonülő a másik

és nem zavar hogy epidermiszemben

eltérő elvek csatáznak

csak akkor igyekszem békíteni őket

ha lábbelit akarok húzni

csizmát kér az egyik magassarkút a másik

az egyik meztelen a másik csókra vágyik

 

KARÁCSONYI ZSOLT fordítása

 

 

Hanna Bota 1968-ban született Kolozsváron. Költő, író, műfordító, a teológián és a bölcsészkaron végezte egyetemi tanulmányait, kulturális antropológiából doktorált. Számos vers- és prózakötet szerzője. Verseit többek között angol, francia, török, spanyol, magyar és cseh nyelvre fordították.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében