Amott unokám, Áron
Fáradt este teszem helyére
a papírt kenyeret
– Hogyne természetesen megérte
És még amennyit a remény ereget
Az ember magyarul megfogalmazta
Él amennyi mindenből kilábol
A mindenség öngyűjtő vasmassza
És a percben arc és szó Szaud-Arábiából
Áron unokám tenyerén valahol
arcot és hangot sugárzó szerkezet
Legszebb reményem feléje lohol
Ima fog össze két-két kezet
2021. aug. 31. Sepsiszentgyörgy
Fiamhoz
Nem játszottam eleget
se veled
se gyermekeiddel
Negyven éved emleget
Tölteted
ideadó hittel
Lassan ide-oda lesz innen mindenem
Átkeresztelkedik a zuhogó kanális
A számlán súlyában él a történelem
Itt éltem ennyit, hol magyar a madár is.
Fájdogál, hogy sírni is itt tanultam.
Éltében és titokban sirattam hazámat.
Egyetlen képletben jelenem s a múltam.
Állítom, hogy élek s ragyog a madárhad.
2021. aug. 27.
KIRÁLY FARKAS
Jövőm eleganciája
megpöccenti kalapját, udvariasan köszönt,
bemutatkozik: én vagyok a jövőd.
felöltője illatos,
szerecsendió- és kardamomillatú.
szerintem szereti az érlelt sajtokat.
jövőm hanyagul elegáns nő
képében mutatkozik meg,
haja a zöld és kék árnyalataiban játszik,
piros válltáskája van,
övén hálóban kristálygömb fityeg.
kabátját kérem, hátat fordít,
folyik lefelé a ruhadarab.
fogasra akasztom, közben ő hajába túr.
ígéretes, gondolom.
ígéretes jövő.
foglaljon helyet!
otthonosan teszi.
teával megkínálhatom?
inkább vizet kérek, hideget.
pohár vagy zuhany?
a zuhanyt langyosan szeretjük.
ők a zuhanyt langyosan szeretik.
hallgatom, mondom.
inkább én magát.
de hát nem…?
nem, nem. dolgozzunk a dolgon.
ez majdnem pleonazmus, mit tegyek,
hát dolgozzunk a dolgon.
elővenném ezt a golyóbist. nézzünk bele.
nézzünk, nézzünk csak.
hát akkor figyelje.
behunyt szemmel hatékonyabb.
ez volna hát a révület, ez.
a kezdet és a kezdet.
vég nélkül.
írni fogsz, mondja, vég nélkül.
írni fogtok, vég nélkül.
fogunk?
fogtok.
mit?
amit. írj egy verset, mondja.
rögtön?
igen.
mert az érintésed hiánya
indítja legrosszabb irányba
megbicsakló gondolataim
most töprengjek el valamin?
ne töprengj semmin. szeress
téged?
persze, engem is. de leginkább őt,
mert ő jelenti számodra a jövőt.
most már rímelsz is? én volnék a költő.
ne tévesszen meg a komoly felöltő.
most komolyan? te rímekkel szívatsz?
ne csináld, nem szeretem e grimaszt.
ó, jövőm, te kurkuma- s kardamom-,
és mi mindenre rímel még dalom,
csak azt ígérd: majd lassan teljesedsz,
hogy minden szerelmem belélegezd.
