"nincs helye színlelésnek"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 22. (828.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Magyar átiratok: Ne félj (Pilinszky János: Ne félj)
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Pilinszkyt hosszan, kitartóan kellene olvasni” – Interjú Hafner Zoltán irodalomtörténésszel
Szántai János
Újratervezés
Wirth Imre
A név kátyú, vaddisznódagonya, omladék, szerelem – 18.
Hanna Bota
a talpak (tălpile)
Kabdebó Lóránt
A „rettenetes” megfogalmazása és feloldása
Czegő Zoltán
Czegő Zoltán versei
Balla Eszter
Balla Eszter versei
Csoma Zsuzsanna
Emlékfürdő
Benedek Adrienn
Amit nem lát a webkamera
Hermán Dániel
Örökség
Deniz Otay
Deniz Otay versei
Lövétei Lázár László
Zöld Kráter
Fecske Csaba
Fecske Csaba versei
Szondy-Adorján György
Szondy-Adorján György rövidprózái
Papp Attila Zsolt
Kivezetés a Bond-univerzumból
Nagy Boróka
Akikben magunkra ismerhetünk
TŐTŐS DOROTTYA
Utas és homokszem
Zsidó Ferenc
Megérkezés a bolyongásba
Tankó Andrea
Örökpanorámáért cserébe – valódi kapcsolatok?
Vonyít a lét – tizenkét fosztóképzős történet
Jakabffy Tamás
Gershwin – Taillard tükrében
Kányádi Iréne
Ösztön
 
Balla Eszter
Balla Eszter versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 22. (828.) SZÁM – NOVEMBER 25.

Életre ítéltek

 

Az üvegfal belső oldalán állok,

szürke, nyálkás a külvilág:

arcok, melyeket többé nem ismerek fel,

eső, melynek nem érzem az illatát.

Pontatlan ecsetvonások a házak,

boszorkánykezek a fák.

 

fekete ég alatt

nem terem virág

 

Bent fojtogató, meleg magány,

viaszarcomat nézi a tömeg.

A koszos kirakatüvegen át

szmogba fulladni látom lelküket,

száraz tüdővel életért kapkodnak

könnyező, ólom-mennyek alatt.

 

fejvesztve rohan

velünk a világ

 

 

 


Endlösung

 

Vonatfütty. Felsóhajtanak a sínek:

elindul a hajnali járat.

Egy őr kergeti el a peronról

a csaholó, éhes kóbor kutyákat.

A bíbor sugárban arannyá lesznek

az állomás törött ablakai.

Senki sem tudja, merre vagy miért.

Szalad velük a fémóriás

a hol volt, hol nem holnapok felé,

féreglyukat váj a térbe

a vak bizonytalanság, egymás szeme

menedék. Egymás kezét szorítva siklanak,

mint tengerben úszó papírhajók

hullócsillagok országa felé.

 

 

 


Vallomás

 

éjjel egy halk tisztáson

levetkőzöm testemet,

körtáncot járok a széllel

kialudt tüzek felett.

 

engedjetek egybenőni a fákkal,

gyökereimmel ölelem a földet

ágaim fel törekszenek,

szétszakítják a felhőket.

 

legyek májusi eső,

érjek egyszer én is aranyat,

legyek vihar, hogy megtépázzam

az alvó falvakat.

 

leszek tavaszi szél,

a szerelmet cirógatom,

leszek dörgés,

a szíveket megszakítom,

 

leszek a tied, s te az enyém,

csak nyisd ki az ajtót.

sárosan jövök és véresen,

legyél kamillák és cickafarkak

illata, gyógyíts, légy velem

villám, légy velem szél,

légy velem nyár és légy velem tél.

vörös hajnalokban

a jéghideg szél.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében