"jött a tél, nem volt elég"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 23. (829.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Amíg megérkezik
Túros Eszter
Befejezetlen történet – Beszélgetés Márton Árpád festőművésszel
Traci Brimhall
Traci Brimhall versei
Tamás Dénes
Tamás Dénes versei
MESTER GYÖRGYI
A téma az utcán hever
Kabdebó Lóránt
A „rettenetes” megfogalmazása és feloldása (2.)
Lakatos-Fleisz Katalin
Örök élet
Biró Sára
Biró Sára versei
ANDREI DÓSA
Kerekes házikó (Részlet a Füvész című regényből)
Balázs Hanna Imola
Így nem mentjük meg a világot
Szabay Boglárka
Szabay Boglárka versei
Codău Annamária
Váratlan eszmélések
Keszthelyi György
Keszthelyi György versei
Cseke Péter
A Székelyföld és a Szászföld határvidékén – Szülőföldem szociográfiai megközelítése
Ferenczi Szilárd
Természetesen árnyas
Nagy László Zsolt
Több perspektíva
Borsodi L. László
A Balkántól Putyingradig, a végső kikapcsolás előtt
Tankó Andrea
Beleülni a szavakba
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„A tét nem az, hogy összeverem-e magam, hanem hogy mennyire”
Jakabffy Tamás
Hálás ajándék Eduard Rietz hegedűtanárnak
Székedi Ferenc
Munka – menetközben
 
Karácsonyi Zsolt
Amíg megérkezik
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 23. (829.) SZÁM – DECEMBER 10.

Ha a szilágysági dombok vonalát figyeli az utazó, előfordulhat, hogy megpillantja a vén sárkány nyomát. Az ecsedi láp vén sárkánya gyakorta megpihent e dombokon, ha elunta már számolgatni mocsaras lakhelye lidércfényeit, ha más fényekre vágyott, más időkre.

 

Ha jövőbe vagy a régi időkbe akart tekinteni forró nyarakban, sötét novemberekben edzett pillantásával, akkor e dombok hullámzásának lassú ritmusát követve utazott az időben, mozdulatlanul. E mozdulatlanság eltartott néha évszázadokig is, de a sárkány, amikor jövőre, múltra egyaránt figyelt, nem öregedett egyetlen napot sem. Ott állt a rezzenéstelen belső pillanatban, árnyakra, mondatokra, békére és harcra egyaránt készen, csatákat és víg lakomákat tapasztalva, ahogy a történések sora átfutott vagy átdöcögött éppen a sárkánytekintet sugarán. Emlékezett a Sárkánykert tavaszi táncaira, várak omlására, hegyek emelkedésére, mert egyidős volt az ő kérges háta és a hegyek gerince.

 

A sárkányokat meglepni nehéz, legyőzni pedig lehetetlen, csak akkor győzhetsz le egy sárkányt, ha sárkány vagy te magad is, ha egyik a másikat legyőzi, csak önmagát győzi le akkor. A meglepetés az, ami illatként, titkos moccanásként, nap fényének villanásával, holdsugár éji hajlásával bekövetkezik néha mégis. Ilyenkor a sárkány megvénül, világoszölden fiatal lesz.

 

Az ecsedi láp vén sárkánya is egy ilyen meglepetéstől látta magát először vénnek, utoljára e váratlantól, a már-még nemtörténhetőtől fiatalodott meg egészen. Nem is csak egy meglepetés volt, meglepetések zuhatagja borította el hirtelen a mindenre kész sárkányelmét, hidegen lángoló szívét is a hatalmába kerítette.

 

A sárkány, a vén-fiatal sárkány nem törődött az emberekkel, méhek rajzása, hangyák útja figyelmét inkább lekötötte, mint más bőrében járó lények futkosása, léte, halála. Jó kétezer évnek előtte a meglepetés elérte őt is. Egy embert látott az időben, emberi gyermeket szaladni, pusztaságok mélyében ülni, halált életté változtatni. Nem volt előtte, de jelen volt, ettől lepődött meg a sárkány, tudta azt, hogy még neki is e gyermekre kell várni egyre. Jövetel világhajnalára.

 

Utazó, ha vigyázva nézi a Szilágyság dombvonulását, észreveheti a vén sárkány várakozó nemrezzenését.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében