"jött a tél, nem volt elég"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 23. (829.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Amíg megérkezik
Túros Eszter
Befejezetlen történet – Beszélgetés Márton Árpád festőművésszel
Traci Brimhall
Traci Brimhall versei
Tamás Dénes
Tamás Dénes versei
MESTER GYÖRGYI
A téma az utcán hever
Kabdebó Lóránt
A „rettenetes” megfogalmazása és feloldása (2.)
Lakatos-Fleisz Katalin
Örök élet
Biró Sára
Biró Sára versei
ANDREI DÓSA
Kerekes házikó (Részlet a Füvész című regényből)
Balázs Hanna Imola
Így nem mentjük meg a világot
Szabay Boglárka
Szabay Boglárka versei
Codău Annamária
Váratlan eszmélések
Keszthelyi György
Keszthelyi György versei
Cseke Péter
A Székelyföld és a Szászföld határvidékén – Szülőföldem szociográfiai megközelítése
Ferenczi Szilárd
Természetesen árnyas
Nagy László Zsolt
Több perspektíva
Borsodi L. László
A Balkántól Putyingradig, a végső kikapcsolás előtt
Tankó Andrea
Beleülni a szavakba
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„A tét nem az, hogy összeverem-e magam, hanem hogy mennyire”
Jakabffy Tamás
Hálás ajándék Eduard Rietz hegedűtanárnak
Székedi Ferenc
Munka – menetközben
 
Biró Sára
Biró Sára versei
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 23. (829.) SZÁM – DECEMBER 10.

ítéletidő

 

 

köveket rakosgatsz a parton

mint az óriásistenek

akik emberarcúra nyalogatták a sziklákat

aztán felköltöztek a hegyek fölé

nyomukban kőrakásokat hagyva

hogy soha ne térjünk le útjaikról

 

felépíted leomlik

felépítem lerúgod

a harmadiknál tovább nem jutok

olyan vagy mint az istenek

akik amint felértek az égre

ledöntötték az utolsó halmot

hogy a csúcsnál tovább

senki ne mászhasson

 

agyagot hordok a folyóból

hogy összeragaszd a köveket

és istenként mászhass

mert a jó istenek ilyenek

sovány gyermekarcú férfiak

 

nyakig bekenlek agyaggal

nehogy leégj a déli napon

mert szeretlek ahogy a jó isteneket

félelemből és megszokásból

 

minden mozdulattal ráncosabb leszel

mint a jó istenek akik öregen születnek

mint a kövek melyeket simára nyaltak

hogy aztán lábnyomukban repedjenek meg

 

kezed foltosszürkére piszkolja az eget

amikor indulok hátranézel

mint egy jóisten aki számon tartja a szenvedést

de bele nem avatkozik

 

zuhanás közben még látom

megvillanni piszkosfehér fogaid

 

 

 

vetésforgó

 

ameddig a szem ellát

addig vagyok búzamező

bőröm ekevas fogaddal szántod

mellkasom emelkedik

süllyed ahogy a hegyek

gyűrődnek tüdőlebenyeim

kéreglemezekként távolodnak

mint folyómedrek a kékfalú erek

kettéhasadnak nyelőcsövemen

láva ömlik végig fogad beletörik

a megdermedt felszínbe eső gyűlik

medencémbe kioldja a sót sejtjeim közül

látóhatárnyi tenger vagyok

 

 

Biró Sára 2001-ben született Marosvásárhelyen. Idén végzett. Pár hónapig még itt él, aztán bölcsészkarra megy vagy világgá. Versei eddig a Műút-portálon, a Szifonline-on, a Látóban, a Kulteren és a Nincsben jelentek meg. A Helikon Amit nem lát a webkamera címmel meghirdetett pályázatának különdíjasa.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében