"Vörös és fehér, vörös és fekete lovon"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 12. (482.) SZÁM - JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Onnan nézek szerteszét - Eljön a mi időnk
Szőcs István
JEGYZET - Édes-bús internyet
Móser Zoltán
Kedves barátaim!
Bogdán László
Versei
Gyulai Levente
Változó dialóguspozíció
Egyed Emese
Vale
Bréda Ferenc
Ave Csehy!
Izsó Zita
01. Üdvözlet sehonnan
02. Mi kell
03. Vihar
05. a jövőre emlékezve
06. szerel mese
07. helyben(t)élet
08. voltvan
Lászlóffy Csaba
Hiányzol-e magadnak? (befejező rész)
Petrik Emese
Az ars poetica műfaji lehetőségei és Kassák művészete
Király Farkas
rétegek (a gömb)
Terényi Ede
Kodály 125. - Kodály-képek, Kodály-arcok
Júliusi évfordulók
 
Király Farkas
rétegek (a gömb)
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 12. (482.) SZÁM - JÚNIUS 25.

elhagyta ajkaid.
a magas fűbe esett
és elszaladt.
utánairamodtak
a gyíkok és a sünök.
keresgélték a csigák.
azóta sem nyugodnak.
s nem találják.

szavak amőbamozgása
mint műhó a kis hógömbben
kavarognak a cseppfolyóssá préselt időben
áznak egyre csak a
rosszabb vagy bölcsebb
békésebb napokra
félretett mondatok
kifakulnak az alanyok
eltompulnak a tárgyak
halványodnak a jelzők
olvadnak
szétválaszthatatlan keverékké

(elindul a szemek mögül
kényelmesen a halántékig araszol
megpihen majd szúrkál egy kicsit
aztán hátrafelé veszi az irányt
elkúszik a fül mögött
megkerüli az atlasz-csigolyát
előre furakodik a
koponyavarratok alatt
s miután megcsiklandozott
minden idegszálat
előrobban a fényre
mint a tüsszentések

átkelünk kompon vagy komppal
átkelünk mindenképp
átalkelünk akár by ferry is
nemladikon de nemladikon
idejön itt van a kapitány
nincsen is piros pej paripán
letegez egyúttal lenéz a kapitány
én kágéestés autóval a kompján
ő viszont valaki ő a kapitány
de sebaj valamiről sejtése sincs  
én tudok a világon legjobban kapitány
lenézni valakit úgy hogy észre sem veszi
megtanultam pesten és budán
kompon sejde ladikon te kapitány

mikor a költők sétálnak
a folyók hömpölygésükből visszafognak
és lépteikhez lassul a föld forgása
mikor a költők sóhajtanak
bocsánatot kérnek a monszunszelek
s a hangsebesség bánatukhoz igazodik
mikor a költők poharat emelnek
táncot lejt  a láng a cefre alatt
amikor a költők pihennek
az idő széjjelszakad)

egy napon megérkeznek
csillogó szárnyakon
s becsapódnak a
a nyelvtelenné lettek
gépezetei
de akkor már csak
a némaság buborékai
szóródnak szét a szógömbökből
véglegesen s hasztalanul

kővé meredt lángok között
mint a gyermekek dobálja
a visszhang a szótlan éneket.
ilyenkor a kopjafák
hónuk alá gyűjtik a csontokat
majd kivándorolnak az időből




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében