"jött a tél, nem volt elég"
Kereső  »
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 23. (829.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Amíg megérkezik
Túros Eszter
Befejezetlen történet – Beszélgetés Márton Árpád festőművésszel
Traci Brimhall
Traci Brimhall versei
Tamás Dénes
Tamás Dénes versei
MESTER GYÖRGYI
A téma az utcán hever
Kabdebó Lóránt
A „rettenetes” megfogalmazása és feloldása (2.)
Lakatos-Fleisz Katalin
Örök élet
Biró Sára
Biró Sára versei
ANDREI DÓSA
Kerekes házikó (Részlet a Füvész című regényből)
Balázs Hanna Imola
Így nem mentjük meg a világot
Szabay Boglárka
Szabay Boglárka versei
Codău Annamária
Váratlan eszmélések
Keszthelyi György
Keszthelyi György versei
Cseke Péter
A Székelyföld és a Szászföld határvidékén – Szülőföldem szociográfiai megközelítése
Ferenczi Szilárd
Természetesen árnyas
Nagy László Zsolt
Több perspektíva
Borsodi L. László
A Balkántól Putyingradig, a végső kikapcsolás előtt
Tankó Andrea
Beleülni a szavakba
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„A tét nem az, hogy összeverem-e magam, hanem hogy mennyire”
Jakabffy Tamás
Hálás ajándék Eduard Rietz hegedűtanárnak
Székedi Ferenc
Munka – menetközben
 
Tankó Andrea
Beleülni a szavakba
XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 23. (829.) SZÁM – DECEMBER 10.

Miniallűrök. Apró modorosságok, játszi magatartásminták. Szócsinálás, kifordítás-befordítás. A szavak jelentéstartalmai megteremthetőek. A nyelv határtalan – lehet, ahogy a képzettársítások, a szerelem és az élet színterei is.

 

Az elsősorban kiváló színészként ismert Kézdi Imola ezúttal költőként merész vállalkozásba fog. Modorosságokat kever a profánnal, konyhát a medencével, szerelmet annak hiányával. Három ciklusból álló verseskötete él a médiumköziséggel, ciklusnyitó két- és négysorosait illusztráció kíséri. Tükör-kép. Befele mutató, belülről építkező verseiben egyszerre teremt monologikus versbeszélői perspektívát és párbeszédességet is. A vers hangja történik. A kötet vizuális elemei a tárgyias költészetet idézik, felnövekednek és betöltik a teret a mindennapok eszközei, közben pedig átfolynak a szerelem foghíjas szűrőjén.

 

Miniallűrök ismerős és idegen halmaz. Ismerősek az élethelyzetek, színterek és az újraírt klasszikusok. Ismerős a fokozott önreflexivitás, az önkritika és -irónia lélektani és irodalmi gyakorlata, legyen szó öregedésről, a női testről és súlykérdéseiről [„a gátlásaink leolvadnak,/a kilóim nem.” (Lustán, 13.)], a tükörben visszatetsző szép–nem szép vizsgálódásokról (Elég csinos). Az első írásos emléktől kezdve Arany János balladáin és Petőfi gondolatbántalmain keresztül kifordulnak és újraíródnak a klasszikusok, elrejtve a szerelem történései közé.

 

A jól bejáratott ismerősséget zavarja össze a szavakkal való végeérhetetlen játék, a dalszerűség, a jelentések dekonstrukciója, a nyelvtelenség, ezek révén pedig a lehetséges jelentéstartalmakra való rácsodálkozás: „leszek öl fa,/hogy ölel. Hess!/leszek vár,/hogy vár. Hass!” (Leszek öl, 11.) Köthetünk sálat és kompromisszumokat (Hűvös, 18.), a lélek stabilitása nemezelhető (Testem, lelkem, 75.), az ember előbb válik porrá és kamuvá, mint hamuvá (Látod?, 77.), a szerelem pedig birtokos jelzők és igei személyragok közti átjárás (Benned, 37.). Minimális modorosság, maximális zűrkeltés. Szagok és ízek, szakítások, kérdések és állítások. Kézdi Imola (néhol talán túl) bátran és határok nélkül nyúl a szavakhoz, ráerősítve arra, hogy jelentéseink köztünk teremtődnek.

 

 

Kézdi Imola: Miniallűrök, Koinónia, Kolozsvár, 2021.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében