1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

A tanárnő reggel korán kel
megfőzi az aznapi ebédet
szendvicseket csomagol
a férjének inget vassal
kiviszi a szemetet
– a kukák csordultig tele
nem vitték el a szemetek –
gondolja magában majd
felkölti a többieket:
párját meg a gyerekeket
következik a szokásos
kapkodás majd az indulás
ki-ki a megszokott helyére
csengetésre ér oda
első lecke az óda
második a szóképzés
harmadik János vitéz
negyedik... mindegy
mindig ugyanazt mondja
mindig ugyanúgy
– néha kicsit árnyaltabban –
a lelke színültig félelemmel
szorongással borzongással
fokozott kétely-tolongással
vagy éppen közönnyel
friss hiány-özönnel
délután csak ül a széken
kuporog a vélt reményen
mindennapi megváltásra várva
elvonul fölötte a kegyelem árnya
– az isteni TALÁN s az emberi HÁTHA