1. Nyomtat
2. Kisebb
3. Könyvjelző

Hiszek egy anyaméhbeli
Őstehetetlenségben
nem tehetek róla hogy
kettőnk közé születtem és
itt kellett hagynom a mocskos
pelenkáimat hogy játsszon
velük a szél míg én velünk
s a szél velük és zászlókkal
magyar román s mindenféle
úniók és szakítások
zászlóival s pelenkákkal
én meg velünk majd egyre többet
csak magammal (más nem ért meg)

S Hiszek egy más – egyetemes
anyaméhországban melynek
nincs zászlója sem tehetetlen-
ek nem leszünk majd ott tehát
pelenka sincs és szél sem de
még azelőtt kettőnk közben
sokmindent elfúj

mindenesetre a kettőnk
(mármint én saz éppen másik)
dinamikája elvileg
(méhen kívül muszáj az elv)
határtalan csak ügyesen
kell a nemlévő határon
átgázolni lopakodva
(sosem tankkal vagy páncél-
kocsival néha esetleg
valami magasba lövő
rakétával csak vigyázni
majd a zuhanáskor)
mert az erő visszahat és
határt szab rám (kettőnk közé)
s azt a ruhát nem szeretem
ahogy a szélt és a zászlót
sem – nem engednek szabadon
mozognom a mindennapon
mindennapi elvek
alatt között s mellett

Úgyhogy mikor éppen érem
a zászlókat mind széttépem
s felrugom a határkövet
(persze csak ha körülnéztem
s látom hogy senki sem követ)
csendben és néha már
véletlenül is s tétován
félig tettlegesen de
egész Hitelesen mindig