1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Levelet álmodtunk –
hírhozó madarak lengtek a vizek fölött,
fehér ragyogásban, ezüstben.
Szorongva ébredtünk: öröm és szégyen
széttárt karokkal állni most,
amikor ismerjük mesterségünk,
és ő is elfogad minket.
Amikor velünk álmodik egy-egy levél,
amellyel szállunk a vizek fölött,
idegenül vagy örökre testvérien,
figyelve, őrizve, nem felejtve
egy földrész szerelmes hajlatait.
Egy földrészét, mely ott aludt, élt, álmodott
vén fóliánsok nagyapa-tenyerén Anno Domini...
Rezes fákkal, égő asztagokkal,
nyugtalan füvekkel, tankcsapdákkal,
géppuskafészkekkel, melyeket
lassan elnyel és elemészt a bozót.
Ilyesmikről volt szó, azt hiszem.
S ha földet érünk egyszer végleg,
törött szárnnyal,
jelentést teszünk minden repülésről,
végérvényesen és hibátlanul.
Fjordokról, csúcsokról, erdőtengerekről.
Mert mindezek a tietek. Lehetnének.
Ha földet érhettek az álmodott levéllel,
mely önmaga is egyre álmosabb.

2007. június 27.