"nincs olyan táj, ország, amelyet sosem ront el az ember"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 2. (448.) SZÁM — JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
At­lan­ti­sza­ink
Király László
A Vass utca
Egyed Emese
A kí­ván­csi­ság áldásairól
Marta Petreu
Fenntartások nélkül
Adrian Popescu
A ki­in­du­ló­pont egy an­to­ló­gia
Szőcs István
MERENGŐ
V/ES­PE­RES AZ OPE­RÁ­BAN
Lászlóffy Csaba
A waterlooi ganajtúró bogár
Budapesti (XI. kerületi) óda
Bogdán László
Költő a vér­pa­don
Ma­gyar ada­lék Borges Az al­jas­ság vi­lág­tör­té­ne­te cí­mű mű­vé­be
Dimitrie Stelaru
Kutyák
A fehér angyal
Ők hárman
Pontus Euxinus
Caraomer
Áltatás
Odin
A kocsma
Karácsonyi Zsolt
D. S. DNS
Józsa T. István
Chap­lin, a szegénylegény
Nextepp Béla
Az azonistúlon in­nen
Papp Attila Zsolt
Burus Botond megleli az Istent
Marácz László
Bolyai János és a magyar mint tökéletes nyelv
Szakolczay Lajos
Kós Kár­oly-épü­le­tek
Ha­ris Lász­ló fo­tói a bu­da­pes­ti Kolta Ga­lé­ri­á­ban
KÓ­DEX –
Társadalom(élet) és gaz­da­ság
Terényi Ede
ZE­NE – KÖLTŐI VILÁG 17.
Öröm­re han­go­lat­la­nul?
Februári évfordulók
 
Szakolczay Lajos
Kós Kár­oly-épü­le­tek
Ha­ris Lász­ló fo­tói a bu­da­pes­ti Kolta Ga­lé­ri­á­ban

XVII. ÉVFOLYAM 2006. 2. (448.) SZÁM — JANUÁR 25.

Mél­tóbb ki­ál­lí­tás­sal nem is kezd­het­te vol­na meg mű­kö­dé­sét a Há­ló Egye­sü­let (ez a ke­resz­tény össze­fo­gást, meg­se­gí­tést, lel­ki gon­do­zást az egész Kár­pát-me­den­cén be­lül év­ti­ze­dek óta gya­kor­ló-vég­ző tár­sa­ság) Kolta Ga­lé­ri­á­ja, mint a Kós Kár­oly-épü­le­te­ket be­mu­ta­tó szí­nes fo­tók­kal.
Az el­ső ki­ál­lí­tó, Ha­ris Lász­ló, akar­va-aka­rat­lan két em­ber előtt is tisz­tel­gett. Kós Kár­oly alkotó zse­ni­jét meg­idéz­ve az előtt a dr. Kolta Mag­dol­na (1958–2005) – a ga­lé­ria név­adó­ja – előtt is, aki a Ma­gyar Fo­to­grá­fi­ai Mú­ze­um és a Mai Ma­nó Ház meg­ál­mo­dó­ja­ként em­ber­fe­let­ti mun­kát vég­zett a ma­gyar fo­to­grá­fia ha­zai és kül­föl­di el­is­mer­te­té­sé­ért.
Ha­ris Lász­ló kép­ző­mű­vé­sze­ti lá­tá­sa, von­zó­dá­sa egy-egy mű­höz köz­is­mert – újabb, nagy mé­re­tű ké­pei pél­dá­ul va­la­mely fest­mény rész­le­tét idé­zik meg, a Hold-krá­ter­ben „űr­sé­tát” vég­ző szem­ként,  az ott lá­tot­tak igé­ze­té­ben.
Hogy ez az egy­re koz­mi­ku­sab­bá vá­ló, né­mi­képp a szakralitással is érint­ke­ző lá­tás­mód az év­ti­ze­dek alatt mi­képp ala­kult ilyen­né – a po­li­ti­kai jel­le­gű ak­ci­ók­ból, sza­bad­sá­got ki­ál­tó fo­tók­ból ho­gyan lett ar­tisz­ti­kus, az éte­ri szép­sé­get az ön­ki­fe­je­zés szol­gá­la­tá­ba ál­lí­tó lét­ma­gya­rá­zat –, ar­ra a kö­zel­múlt­be­li felsőzsolcai tár­lat (Bárczay-kastély) volt meg­győ­ző pél­da.
Ám a jó fo­tós, a gé­pét mes­te­ri mó­don ke­ze­lő – a tech­ni­ka min­den csín­ját-bín­ját is­me­rő és al­kal­ma­zó – mű­vész nem­csak ak­kor van ele­mé­ben, ami­kor te­rem­te­ni kell (a fény­kép, vi­lág­hí­rű nagy­ja­ink­tól tud­juk, önál­ló, esz­té­ti­kum­mal bí­ró mű­tárgy), ha­nem do­ku­men­tá­to­ri mi­nő­sé­gé­ben is. Per­sze Ha­ris­nál – néz­zük csak meg a Var­jú-vá­rat domb­ol­dal­ból ki­eme­lő ár­nyé­kot, a be­ló­gó fa dő­lés­szö­gét stb. – ez a meg­őr­ző-do­ku­men­tá­ló gesz­tus is te­rem­tés.
Kós Kár­oly-ké­pei, mint­ha min­den ré­szük­ben az élet­mű igaz­sá­ga­it hang­sú­lyoz­nák, át van­nak szel­le­mít­ve. A Szé­kely Nem­ze­ti Mú­ze­um (Sep­si­szent­györgy), lá­bát meg­vet­ve a ha­zai táj­ban, erős vár, s még­is mint­ha láb­ujj­he­gyen jár­na, oly ke­cses szel­le­mi épít­mény. Ugyan­az az Is­ten la­kik fa­lai közt, mint a zebegényi ró­mai ka­to­li­kus temp­lom­ban, vagy a mo­nos­to­ri úti (Ko­lozs­vár) re­for­má­tus temp­lom – Szil­ágyi Do­mo­kos: Ha­ran­goz­nak Mo­nos­to­ron... – tor­nyá­ban.
Ha­ris Kós Kár­oly-épü­let­fo­tó­it néz­ve nem vé­let­le­nül jut eszünk­be a kő ro­mol­ha­tat­lan igaz­sá­gát val­ló ma­ku­lát­lan em­ber tett­re kész alak­ja, cse­lek­vő er­köl­cse. Su­gall­ják-e ezek a fo­tók – meg­ej­tő szép­sé­gü­kön kí­vül – azt a bá­tor­sá­got, amely Tri­a­non vész­fel­hői alatt ott­ha­gyat­ta az épí­tés­re föl­kent épí­tésszel a bu­da­pes­ti ka­ted­rát, hogy az övé­i­hez ro­han­va élé­re áll­jon, a bús­la­ko­dást meg­vet­ve, a te­rem­tő mun­ká­nak?
Bi­zony su­gall­ják.
Mert akár a Wekerle-telep há­za­it néz­zük, akár az óbu­dai re­for­má­tus pa­ró­ki­át vagy a zebegényi temp­lom ka­pu­ját, avagy egy-egy ki­sebb haj­lé­kot (Csu­tak-vil­la, Sep­si­szent­györgy), ugyan­az su­gár­zik be­lő­lük: az ott­hon me­le­ge és ere­je, mi több, a kö­zös­ség szol­gá­la­ta.
Nem vé­let­le­nül idéz­te a fo­tó­mű­vész meg­hí­vó­ján a Ki­ál­tó szó (1921) – a Kós Károly-i er­kölcs és gon­dol­ko­dás – pél­da­ér­té­kű ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sát.
„Épí­te­nünk kell! Fo­gunk hát épí­te­ni új, erős vá­ra­kat a ré­gi Is­ten­nek. Az Egy­nek, az Igaz­sá­gos­nak, az Erős Is­ten­nek. Aki ide­kül­dött tit­kos Ázsi­á­ból egy­ko­ron min­ket, és akit mi ide­hoz­tunk ma­gunk­kal. Aki ol­tal­ma­zott, és akit mi is meg­vé­del­mez­tünk – ma­gunk­nak.”
Az egész tár­lat a fönt idé­zett fo­hász, az ön­ma­gunk ere­jét vi­lág­gá ki­ál­tó gesz­tus igé­ze­té­ben szer­ve­ző­dött.
De aki nem csu­pán a sze­mé­ben, ha­nem fog­ha­tó kö­zel­ség­ben is meg akar­ja őriz­ni eze­ket a fo­tó­kat, az sze­rez­ze be Anthony Gall auszt­rá­li­ai épí­tész – aki a nagy er­dé­lyi szel­lem ked­vé­ért ta­nult meg ma­gya­rul – zse­ni­á­lis köny­vét, a Kós Kár­oly mű­he­lyét (Mundus Ki­adó, 2002).
Ez az al­bum fen­sé­ges, olyan, mint egy Kós Kár­oly-re­mek.
Fé­nye, sok egyéb mel­lett, at­tól is van, hogy Ha­ris Lász­ló eb­ben is köz­re­mű­kö­dött.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében