Nem szeretem, hogy bizonyos tekintetben ,,kollégák” lettek Lincoln elnök és Ferenc Ferdinánd, Zorán Gyingyics és Cavaradossi, a Marseilles-ben meggyilkolt jugoszláv király és Lermontov, Cézár és Jézus, Kennedy elnök és Puskin Sándor. De hát, de hát...
Amikor még az efféle az általánosan művelt koponyákban cirkuláló tartalom volt, a kor tudata, az utca témája, és Victor Hugo komputerében ott forgolódott az igazságtevő, zendülő, barikádokat építő és megszállva tartó párizsi (európai) polgári népség öntudata, akkor még valahogy imígyen lehetett összegezni a dolgok állását.
,,Mi tulajdonképpen a macska? Kiáltott egyik forradalmár. Egy kis korrektúra. Isten mikor megteremtette az egeret, így szólt: ni-ni ostobaságot csináltam. És megteremtette a macskát. Az egér sajtóhiba, a macska a javítás. Az egér és a macska együtt a teremtés átnézett és korrigált kefelevonata...”
Hiszen ezek már újságolvasó európai polgárok voltak, nem egy közülük maga is nyomdász. A másik ilyesmiket emlegetett fel, hogy az ókori zsarnokölők, Harmodiosz és Arisztogeiton, még jóval a marathoni, Európára nézve pozitív kimenetelű csetepaté előtt, no meg Brutus, Cromwell, Charlotte Corday valamennyien éreztek szorongást a tett után, mivel szívünk oly remegő és az emberi élet olyan rejtelem, hogy még a közérdekből elkövetett, szabadító gyilkosság esetében is, ha van ilyen, lelkifurdalást érzünk amiatt, hogy megöltünk egy embert, s ez erősebb lehet annál az örömnél, hogy szolgálatot tettünk az emberiségnek. (Kivéve a határzárak, taposóaknák, öngyilkos merénylők kiagyalóit, csatarendbe állítóit.)
A Caesar szóról Brutusra fordult a beszélgetés, és ilyen mondatok ringtak a barikád légterében: ,,A nagy embereket többé-kevésbé mindig megugatják, a lángelme valósággal kívánja a sértést. Ahogyan Brutus karddal, úgy osztogat igazságot Ciceró a gondolattal. Caesar, aki átlépte a Rubicont, királyi vagy majdnem zsarnoki dolgokat művelt. Huszonhárom sebe engem mégis kevésbé hat meg, mint a köpés Jézus Krisztus homlokán. Caesart a többi szenátor döfte le, Krisztust a szolgák ütötték arcul. Sajnos a képlet kimozdíthatatlanul és elmozdíthatatlanul érvényes és örök.