"Krisztust a szolgák ütötték arcul"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 16. (486.) SZÁM - AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Mi jár a fejünkben?
T. Szabó Levente
A hallgatás alakzatai: öt kérdés
Balajthy Ágnes
A költő, akinek eleme a játék
Rigán Lóránd
Epikurosz disznaja
Demeter Ferenc
MMXVIII (Drakula átka)
Balázs Imre József
Értelmiségi szerepkatalógus Szilágyi Domokos műveiben
Demény Péter
Miért Kolumbusz?
Petrik Emese
Az önértékelés játéktere (folytatás előző számunkból)
Szőcs István
Jegyzetek a NYELV ÉS LÉLEK témához (folytatás előző számunkból)
Terényi Ede
STRAVINSKY 125. - Stravinsky C-dúr álma
Szeptemberi évfordulók
 
Lászlóffy Aladár
Mi jár a fejünkben?
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 16. (486.) SZÁM - AUGUSZTUS 25.

Nem szeretem, hogy bizonyos tekintetben ,,kollégák” lettek Lincoln elnök és Ferenc Ferdinánd, Zorán Gyingyics és Cavaradossi, a Marseilles-ben meggyilkolt jugoszláv király és Lermontov, Cézár és Jézus, Kennedy elnök és Puskin Sándor. De hát, de hát...
Amikor még az efféle az általánosan művelt koponyákban cirkuláló tartalom volt, a kor tudata, az utca témája, és Victor Hugo komputerében ott forgolódott az igazságtevő, zendülő, barikádokat építő és megszállva tartó párizsi (európai) polgári népség öntudata, akkor még valahogy imígyen lehetett összegezni a dolgok állását.
,,Mi tulajdonképpen a macska? Kiáltott egyik forradalmár. Egy kis korrektúra. Isten mikor megteremtette az egeret, így szólt: ni-ni ostobaságot csináltam. És megteremtette a macskát. Az egér sajtóhiba, a macska a javítás. Az egér és a macska együtt a teremtés átnézett és korrigált kefelevonata...”
Hiszen ezek már újságolvasó európai polgárok voltak, nem egy közülük maga is nyomdász. A másik ilyesmiket emlegetett fel, hogy az ókori zsarnokölők, Harmodiosz és Arisztogeiton, még jóval a marathoni, Európára nézve pozitív kimenetelű csetepaté előtt, no meg Brutus, Cromwell, Charlotte Corday valamennyien éreztek szorongást a tett után, mivel szívünk oly remegő és az emberi élet olyan rejtelem, hogy még a közérdekből elkövetett, szabadító gyilkosság esetében is, ha van ilyen, lelkifurdalást érzünk amiatt, hogy megöltünk egy embert, s ez erősebb lehet annál az örömnél, hogy szolgálatot tettünk az emberiségnek. (Kivéve a határzárak, taposóaknák, öngyilkos merénylők kiagyalóit, csatarendbe állítóit.)
A Caesar szóról Brutusra fordult a beszélgetés, és ilyen mondatok ringtak a barikád légterében: ,,A nagy embereket többé-kevésbé mindig megugatják, a lángelme valósággal kívánja a sértést. Ahogyan Brutus karddal, úgy osztogat igazságot Ciceró a gondolattal. Caesar, aki átlépte a Rubicont, királyi vagy majdnem zsarnoki dolgokat művelt. Huszonhárom sebe engem mégis kevésbé hat meg, mint a köpés Jézus Krisztus homlokán. Caesart a többi szenátor döfte le, Krisztust a szolgák ütötték arcul. Sajnos a képlet kimozdíthatatlanul és elmozdíthatatlanul érvényes és örök.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében