A fűben kullancs, hóvirág, taposóakna és Bem apó lábnyoma. Hetvenhétféle indokkal akarják letörölni, eltörölni, eltiltani, eltakarni előlünk örökre. Ez persze nem demokrácia. Eleve nem ez a demokrácia, amiért annyi hajszálunk és vércseppünk ment veszendőbe, használtatott fel. A demokrácia ellenségei mindig pontosan tudják, hogy a legkülönbözőbb, össze se illő elemek, vegyszerek, tézisek miért is kellenek a jó ügy folytatásához vagy lejáratásához. S mivel is fenyeget a folytatás a teljes készlet nélkül.
Nincs világosság, csak csillogás van. Ez terel, mint lidércfény, csábít, taszít a leépülés mellékútjaira, ösvényeire, kerülőire. Gázmérő, ködméter. A tbc-t gondozzák, s az ábécékbe hal bele az emberiség. Itt van mindjárt egy látványos hazugság: Európa és a hóvirág. Húszezer évvel a jégkorszak után, amikor Lakatos néninek még használtruha-akciós, globalizációtól levetett rongyai sincsenek a decemberekre, az állatvédő liga oposszumokat és angolnákat gyámolít. A hóvirág eszmei értékét a kipusztulás ellen ugyanazoknak a diszkóbarbároknak a megzabolázásával lehet elérni, akiknek a belépti díjából a profit származik. A hatósági bírság sem a Lakatos gyerekek Kincskereső Kisködmönére gyűjt, hanem a hazugoknak. Hófehérke és a hét méret. Meddig nőhet egy törpe, s hol kezdődhet egy akadémikus? No és mi lesz az eleve hátrányos helyzetbe faroltatott népekkel? Curik hátra, az igába, a lágerbe.
Hetet egy csapásra, pedig még nem is haragudtam! Mi mindent tartalmaz a mesebeli vitéz Szabócska önbizalma? Esetleg civil szerveződés a legkülönbözőbb előjelű kakastollasokkal szemben. Amikor már semmi sem működik, az államok emlékét a vállvonogatás kormányozza. EU-fejlettséggel és sok-sok, végeláthatatlan belső vizsgálattal. Nem egy, nem egy-két-három országban, nem abban a néhány Európában, amit már alaposan kiismertek a félanalfabéta Lakatos nénik is. De hát erre húz a huzat, arra von a vonat. Valaki egyszer oly sokáig ült a ritirátán, hogy arra a konklúzióra jutott: a kultúra az, amit mégis tudunk, hordozunk, civilen szervezünk, miután mindent elfelejt az emberiség. Az emberiség hajlamos elfelejteni, ha a ritiráták bűze nem emlékeztet arra, hogy szembehazudják a legjobb, legegészségesebb, legbiztatóbb szimatait.
