1.
Ex voto
Egy kicsit felhőbe kerültem,
A semmi tájára kerültem,
Szép napok ékes küszöbére
Léptem mulandóság jegére.
Kedvesem, messze, messze jártam.
Messze hallgatás kapujában.
Távolodott a reménység is.
Elmúltam, megszülettem mégis.
Egy kicsi felhő: benne rejts el,
Istenem, rejts el, ne felejts el,
Ne felejtsd szívek dobogását
Egyengetni csodavárását.
2.
Alla via
Izzó meleg lesz, térj hűvös terembe!
Tengeri szélbe bújj könnyű köpenybe,
márványra nézz, messzi vizekre érezz.
(Moszkoforosz szól kedvesem szívéhez.)
Szelíd legyen a szó, szóáldozat.
Napos kövek ritmusa oldja, oldja,
gondhoz kötve a lélek kék hajója
(enyéssz, homály, fények játéka rajtam,
csigahéjak a tengeri szavakban,
fehér sirály, vakító kikötő),
vaskötelek hurokra, tűzcsomóra,
ereszkedj, árnyék, pálmatörzsre, lombra.
(Moszkoforosz: derűt hozó pillantás:
útra kelőnek
áldás.)
3.
A harmatcseppről
Álmodnám, vágynék,
mondd, hogy nem lehet,
szavadba vágnék,
mondd, hogy nem lehet,
nem lehetsz gyönge,
mondd, hogy nem lehet,
hűvös fővel, örökre
NEM LEHET.
Kiálts, ha hallgatnál,
hisz nem lehet
bevallani magadnak, senkinek –,
eszedre hallgass,
mondd, hogy nem lehet,
titkolj, takargass;
álom: nem lehet!
Kihallgattam messziről szívedet.
Zihált a csönd, úgy váltott ütemet
billentyű, ér; vert, erőt veszített,
hallgattam, zakatolta:
nem lehet,
könnycseppel játszol,
kérdezz, felelek…
Szeress, elvesztem.
Nem lehet,
nem lehet.