"só födi az elsüllyedt hajókat"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 17. (487.) SZÁM - SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Ahogy a választottak hazudnak valamit, rögtön hír lesz
Pomogáts Béla
A régióké a jövő
Egyed Emese
Koszorú
Bertha Zoltán
Páskándi Géza-emlékkiállítás Tokajban
Fekete Vince
Piros autó lábnyomai a hóban
Szőcs István
Kísértetes jegyzetek
Papp Attila Zsolt
Nóta a feltámadásról
Hangyanyár (holtsáv, holtszezon)
Underground. Utóirat Az Óvároshoz
Visky Zsolt
(Valamibe kapaszkodnom)
(A költő nem tartja magát)
(Már-már azt gondolná)
Bakcsi Botond
Artaud, a kegyetlenség és az anarchia
Antonin Artaud
Héliogabalus avagy a megkoronázott anarchista
Kabán Annamária
Versépítő alakzatok
Gyulai Levente
"A vidra egyik útja során történt"
Petrik Emese
Az önértékelés játéktere (befejező rész)
Terényi Ede
STRAVINSKY 125. - Stravinsky - OK-TETT
 
Terényi Ede
STRAVINSKY 125. - Stravinsky - OK-TETT
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 17. (487.) SZÁM - SZEPTEMBER 10.

„Bármely alkotás különböző gyökerei közül a talán legfontosabb meghatározhatatlan”
            (Stravinsky)


Stravinsky életében, művészetében, figyelmének felkeltésében, irányításában néha fontos szerepet játszottak álmai. Saját maga számol be egy álomról, amely Öktettjének megszületéséhez vezetett: „Az Oktett egy álommal kezdődött: Kis szobában láttam magam, köröttem hangszeresek kis csoportja valami tetszetős zenét játszott. Nem ismertem fel a zenét, pedig feszülten figyeltem, és semmit sem tudtam belőle felidézni másnap, de emlékszem álombéli kíváncsiságomra: hányan vannak a muzsikusok. Arra is emlékszem, hogy nyolcnak számláltam őket, azután megint néztem, és láttam, hogy fagottokon, harsonákon, trombitákon, fuvolán és klarinéton játszottak. Nagy örömmel és várakozással ébredtem ebből a kis koncertből és másnap reggel belefogtam az Oktett komponálásába, amely előző nap eszembe sem jutott, bár egy ideje akartam már írni egy kamaradarabot – nem közzenét, mint A Katona története, hanem hangszeres szonátát.”
Ebből az álom-beszámolóból majd minden kiolvasható, ami Stravinsky igazi énjét jellemezheti. De ehhez az énhez egy sor – máig legnépszerűbb műve után úgy érkezik el, mintha az egy hosszú álomból való felocsúdás lenne: RÁÉBREDÉS MŰVÉSZETE VALÓSÁGÁRA. A Tűzmadárral „leszállt” az érzelmek infernójába. A Petruskával végigjárta a zenei (zenekari) csillogás érzéki paradisóját. A Le sacre-val dantei utazást tett az emberiség őskorába a modern zenei hangzástechnika minden elemével sugallva az út La divina commediáját. Az Oktett a kijózanodás első, új ars poeticat sugalló alkotás életművében. A „Gondolatok Oktettemről (1924 január, The Arts) rendkívül koncentrált, pontos, majdnem tudományos igényű alkotói program. „Oktettem – fogalmaz Stravinsky – saját formával rendelkező tárgy. Mint minden más tárgynak, súlya van és helyet foglal el a térben, és mint minden más tárgy, szükségszerűen veszít súlyából és térfogatából az időben és az idő folyamán. A veszteség mennyiségi, mert minőségi nem lehet mindaddig, amíg érzelemkeltő alapja megtartja objektív tulajdonságait, ameddig a tárgy megtartja „fajsúlyát”. A tárgy fajsúlyán nem változtathatunk magának a tárgynak elpusztítása nélkül.” A megfogalmazás ÚJ, de maga a jelenség régi. A zene csúcsain, legyen az a reneszánsz vagy a barokk stílus, a zenedarab tárgyként jelenik meg. Ezért nem kerül az árnyalatok jelzése e művekbe, nincs dinamika, nincs tempóváltás. Ezekre a művekre is vonatkozik Stravinsky megállapítása: „Oktettem nem „érzelemkeltő” mű, hanem önmagukban kielégítő objektív elemekre épülő zenei kompozíció.” Később hozzáteszi: „Az ilyen alapra épült mű nem engedheti meg az „interpretáció” mozzanatának beszüremlését előadásába annak kockázata nélkül, hogy tökéletesen jelentését veszti. (...) A mű interpretálása, képmásának realizálása: amit pedig én kívánok, az magának a műnek, nem pedig képmásának a realizálása. Tény, hogy idővel minden zene megszenvedi az előadást, ez a tény nem volna baj, ha a torzulás nem mondana ellent a mű szellemének.”
Stravinsky elsőként kimondott summás „ítélete”, hogy a zene TÁRGY, csak a 20. század második felében vált általánosan elfogadottá a modern zene mindennapi életében. Az előadók eltúlzott szerepének fékezésére csak úgy valósulhatott meg, hogy az új zene eleve gépi megszólaltatásra készül; a zeneszerző egyben előadja is művét és lemezfelvételen fogyasztásra kész műalkotást bocsát a hallgató rendelkezésére. Stravinsky szavaival: „Ez a fajta zene semmi másra nem vágyik, minthogy önmagában kielégítő legyen. Általában, a zenét csak zenei problémák megoldására tartom képesnek: semmi más, sem az irodalmi, sem a képi elem nem lehet igazán érdekes a zenében. A lényeg a zenei elemek játéka.”
Stravinsky izgalmas olvasmány, bárhová lapozzunk is bele írásaiba, a felfedezés élménye tapad minden szavához. Oly sok évtized után döbben belénk a felismerés: Stravinsky a 20. sz. egyik legnagyobb gondolkodója.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében