(komédia)
- részlet -
SZEREPLŐK:
PÉTER
TAMÁS
PANDÚR
ORSI
EDE
KACSA
HORÁTZ PISTI
HORVÁTH JÁNOS
JENNIFER
SZŐKE LÁNY
BARÁTNŐ
Rendetlen szoba, középen heverő, egyik lába könyvekkel aládúcolva; balra rozzant fotel; hátul fejmagasságban a falra szerelve kemény, szögletes fekete párna, olyan, amilyet a karatésok használnak gyakorláshoz.
A földön valami bonyolult rendszer szerint széthelyezgetett papírlapok hevernek. Van, amelyiken csak egy-két mondat, van, amelyik teleírva. Tamás készülő kötetének darabjai: Tamás épp sorba próbálja rendezni őket.
Ketten vannak a színpadon: a nagydarab, szakállas, harminc és negyven közötti Péter és a vékonypénzű, huszonöt-huszonhat éves Tamás. Péter az ágyon hever, Tamás fel-alá járkál. A két fiatalember költői párviadalt folytat: ez a híres-neves kakukk.
PÉTER (Rögtönöz, gondolkodik) Hú, de sajog a fejem ma, lüktet az agylé.
TAMÁS (ő is meg-megállva, rögtönözve) Hát, ha legényke vagy éjjel, jön majd reggel a balhé. (diadalmasan Péterre néz, aki kegyesen int, hogy tovább)
TAMÁS Lebomlik a testben a vegyszer, a sósav májban
PÉTER Marja a lelkem a gyász ma, a sav csak a párja
PÉTER Mert baja lelki… (megakad) lelki…
TAMÁS (diadalmasan) Kakukk!
Péter nagyot nyögve föltápászkodik, odabattyog a falra szegezett párnához és belefejel. Aztán visszaheveredik a díványra
TAMÁS Hagyjuk, dolgom van.
PÉTER Ugyan, korán van. Félsz, hogy vesztesz, mi?
TAMÁS Jó, egy utolsót. Kezdheted.
PÉTER Forma?
TAMÁS Maradjon.
PÉTER Szép, ami tiszta fehér, ha keret köríti a semmit.
TAMÁS Mi?!
PÉTER Kakukk! Nincs visszakérdezés!
TAMÁS Jó, de ha értelmetlen?
PÉTER Nem az. Meg tudom ismételni.
TAMÁS Inkább ne.
Megtörten a párnához megy, néhányszor belefejel.
PÉTER Keményebben! Ne várd meg, hogy segítsek.
Tamás engedelmesen beveri még egyszer a homlokát, aztán a homlokát simogatja.
TAMÁS Apám, ez aztán öli az agysejteket.
PÉTER Ez a cél, nem? Azt már meséltem, mikor Ede egyszer annyira részeg volt, hogy a párna helyett a falba verte be a fejét? Még odaát, a Szív utcában.
TAMÁS És mi volt?
PÉTER Semmi. K.O. Aztán felkelt, és ivott tovább. (Röhögnek.) Én mondom, bakker, ezért a párnáért egyszer még verekedni fognak azak az irodalomtörténészek.
Újabb röhögés.
TAMÁS (feltápászkodik) Akkor nem is rongálom tovább. Megyek dolgozni.
PÉTER Hiába, rabszolgának születni kell.
TAMÁS A jövő havi lakbérünk, te barom. (Az asztalhoz ballag.)
PÉTER Mielőtt leülsz, behozhatnál egy sört.
TAMÁS Ehhez nincs korán?
PÉTER Gyógysör, te alantas zoknievő.
Tamás kimegy a konyhába.
PÉTER (utána kiált) Magadnak is hozhatsz.
Míg Tamásra vár, szórakozottan konstatálja, hogy billeg a kanapé.
PÉTER Még mindig részeg vagyok, vagy tényleg lejt a kanapé?
TAMÁS (visszatér a sörrel) Nem vagy, hanem és. Kivettem az egyik kötetet.
PÉTER Mi ez, kölcsönkönyvtár? (Feltápászkodik, az ujjával megméri a hiányt.) Megbontottál egy tökéletes rendszert. Ha már építeni nem tudsz, legalább ne rombolj. (A földön heverő papírokat kerülgetve a könyvespolchoz megy.) Baszd meg a papirkáidat… Ebben a szobában már rókázni is csak lóugrásban lehet.
A könyvespolchoz kecmereg, és keresgélni kezd. Tamás közben bekapcsolja az asztalon a laptopot, papírokat tesz maga elé, és munkához készül – valami fordításféléhez --, de fél szemmel Pétert lesi.
Péter a könyvespolcnál méricskél.
PÉTER A fenébe, mind vékony. Hiába, sorvad a magyar líra. (Kivesz egyet, belelapoz) Tizenhét oldal, a fele rajz. Azért ez már pimaszság.
TAMÁS (nevet) Kié?
PÉTER Mit gondolsz? Horátzé.
Végre talál egy megfelelően vastag kötetet.
PÉTER A jó öreg Pandúr… Látod, ennek még van mondanivalója.
TAMÁS Ha még neked is sok van, szólj, mert inkább kimegyek a konyhába.
PÉTER Jó ötlet.(A helyére illeszti a könyvet; kipróbálja.) Tökély.
Lefekszik. Belekortyol a sörébe. Böfög.
PÉTER (kéjjel ízlelgeti) Mmmm… A régi csókok íze…
Tamás kuncog.
TAMÁS Tényleg, összejött valami azzal a kis mongol csajjal, akire egész este hajtottál? Sikerült benyúlnod a bugyijába?
PÉTER Igen. De ő sajnos már nem volt benne. A házigazda egy orrhosszal megelőzött.
TAMÁS Ez valami egzotikus figura?
PÉTER Elég a malackodásból. Dolgozz. Nem akarok a híd alatt aludni.
TAMÁS (kuncog, közben dolgozik tovább) Esküszöm, mintha a feleségemet hallanám.
PÉTER Látod, milyen kényelmes. És engem még baszogatnod sem kell.
TAMÁS (szórakozottan) Hát pedig valami élvezet nekem is kijárna. Amiért itt megtűrlek.
PÉTER Tán inkább fordítva.
TAMÁS Meg ne próbáld. Ez volna életed utolsó balfogása.
Péter feltápászkodik.
PÉTER Szóval veled ilyen veszélyes a szex? Ne csigázz! A kis mongol amúgy is felhúzott…
TAMÁS (feláll, röhög) Ne közelíts…
PÉTER Gyere, hadd keressem meg a G pontodat.
Elkapja Tamást, aki először tréfára veszi a dolgot, de aztán látja, hogy Péter nem viccel. Komolyra fordul a bunyó, Péter dühödten küzd, durván az ágyra teperi Tamást, kíméletlenül leszorítja, a hátára térdepel, és hátrafeszíti a karját. Aztán hirtelen elfogy az ereje, lehemperedik, és tohonyán a földre rúgja Tamást.
TAMÁS Te baromállat! Vérzik az orrom!
PÉTER (ernyedten szuszog a kanapén, a söréért kotorászik) Hát, legalább tudod, milyen érzés, amikor majd a köteted megjelenése után végigmennek rajtad a kritikusok.
TAMÁS Kösz… (Az orrát törölgeti) Te vadbarom! És ha belegondolok, hogy neked már nincs is jogod itt lakni…
PÉTER Hát ne gondolj bele. Amúgy is rút germanizmus.
A verekedés következtében összegyűrődtek és összekeveredtek a lapok. Tamás letérdepel melléjük, simítgatja, rendezgetni próbálja őket.
TAMÁS Teljesen összekeveredtek!
PÉTER Az úttörő ahol tud, segít…
TAMÁS Kezdhetem újra! Te hülye fasz.
Tényleg mérges, összecsapja a noteszgépet, és kicsörtet a konyhába. Péter maga elé veszi Tamás félig kiivott sörösüvegét, és abból iszogat tovább. Megcsörren a telefon. Péter felveszi, belemorog)
PÉTER Hümm. (hallgatja a dumát) Én meg a dalai láma. (Kis szünet, Péter bólogatva hallgat) De büszke vagy a pémobilodra, sunyikám! A Pandúrnak sokkal mélyebb a hangja!
Lecsapja a telefont, átkiabál a szomszéd szobába)
PÉTER Ennyi dramaturgiai érzéked sincs, kisköcsög? Elsieted a poént!
Tamás mogorván benéz az ajtón.
TAMÁS Mi van?
Ismét megcsörren a telefon.
PÉTER Ezt értsem úgy, hogy nincs is mobiltelefonod?
Felkapja a kagylót, rettentő édeskés.
PÉTER Halló, tessék, szép jó napot! (hallgat) De jó hallani ezt az összetéveszthetetlen baritont… Ja, már mások is panaszkodtak: ezek az őrült digitális központok… Elnézésedet.
(hallgat) Tessék?… Hogy mi?… Öööö… Persze, bármikor… szervusz… (Lenyomja a gombot, csodálkozva nézi a kagylót, aztán Tamásra rivall) Ne tátsd a szád, segíts rendet csinálni! Gyorsan!
Kétségbeesetten pakolni kezd, az üres üvegeket Tamás kezébe nyomja, aki áll, mint a faszent.
TAMÁS Mi van, rajtunk üt a KÖJÁL?
PÉTER Rosszabb. Pandúr volt az. Az igazi. Öt perc múlva itt van. A Köröndről hívott.
TAMÁS Szóval ti tényleg jóba vagytok?
PÉTER Ezek szerint. Állj! Ez reménytelen, inkább rendetlenséget csináljunk! Úgyis inkább így képzel el minket.
Péter megáll a könyvespolc előtt.
PÉTER Csak halott szerzők lehetnek elöl! Azokra biztos nincs megsértődve.
Egy csomó könyvet kikapkod a polcról, és az egyik fotelbe dobja őket. Mindketten tesznek-vesznek. Csengetés hallatszik. Péter csípőre teszi a kezét, körülnéz.
PÉTER Pont olyan, mint volt. Rendben. Nem adtuk be a derekunkat. (A kanapéra pillant, amelynek egyik lábát immár egy Pandúr-kötet egyensúlyozza ki.) Szent Ég, a kötete. Ez nem maradhat itt. Csinálj vele valamit. Cseréld ki!
Kimegy, Tamás gyorsan kiveszi a könyvet a kanapé alól, lázasan keresgél egy hasonló vastagságút, de már nincs ideje a cserére. Péter Pandúrral jön vissza.
PANDÚR (a mögötte baktató Péternek)… ugye megérted. (körülnéz) Szóval itt dolgoztok? Szép.
Pandúrnak állandóan megszólal a mobiltelefonja, pittyeg, dalol, döngicsél. A vén költő hiábavaló kísérleteket tesz, hogy elhallgattassa, de többnyire csak ront a helyzeten. Zavarban van tőle, de büszke is rá.
PÉTER Jaj, te talán még nem is ismered a lakótársamat. Tamás. Az én ifjú kis pártfogoltam.
Tamás, kezében még mindig a Pandúr-kötettel, hülyén áll. Kézfogás a szoba közepén.
PANDÚR Igazán örülök. Személyesen még nem találkoztunk, de már sokat olvastam tőled. És kíváncsian várom a folytatást.
PÉTER Klasszikus főszerkesztői szöveg. Elegáns és semmire sem kötelez. Tanítani lehetne az akadémián.
PANDÚR Egyébként nem lep meg, hogy itt talállak. (Itt szólal meg először a telefon) Jaj, elnézésteket. (Nyomkod) Átkozottul nehéz volt kinyomoznom, hol laktok, csak azt tudtam, hogy együtt. Végül a szerkesztőségi takarítónő adta meg az új címeteket.
PÉTER Melyik?
PANDÚR Hát csak egy van. Amelyik úgy hasonlít Lukács Györgyre. De mi nem ezért szeretjük. (Megint a telefon) Elviselhetetlen ez a szerkentyű. (Szentenciózusan) De sajnos nélkülözhetetlen. (Körülnéz) Leülhetek?
PÉTER Jaj, bocsáss meg. Tamás!
Tamás a kanapéról kinyalábolja az imént a polcról kiszedett könyveket. Ledobja őket a földre. Pandúr lezuttyan, a kanapé meginog; Péter és Tamás együttes erővel akadályozza meg, hogy hanyatt essen.
PANDÚR (felháborodva) Ez valami tréfa? Minden vendégetekkel megcsináljátok?
PÉTER Csak az írófejedelmekkel. Bocsáss meg, az én hibám… a legutóbbi bulin egy duhaj kedvű pályatárs kitörte. Még nem volt időnk megcsináltatni.
PANDÚR Addig is miért nem tesztek be alá egy vastag könyvet? (Tamásra néz, aki még mindig kezében szorongatja a Pandúr-összest) Csak ne az enyémet.
PÉTER Remek ötlet. Tamás!
Tamás serényen ugrik, és könyveket suvaszt a kanapé rövidebb lába alá. Pandúr leül.
PÉTER Jobb, mint újkorában. Kösz a tippet.
PANDÚR (nagyvonalúan int) Na szóval, hogy a tárgyra térjek… Van itt nálam egy hete egy amerikai kislány.
PÉTER Irigyellek, Sanyi bátyám.
PANDÚR Péter, nem kell mindenre mondani valami vicceset. A csöndnek is megvan a maga értéke.
(Mindhárman csöndben maradnak)
PANDÚR Cseszd meg, mit is akartam mondani?
TAMÁS Az amerikai lány…
PANDÚR Ja igen. Jennifer. Az amerikai kiadóm talent scoutja. Szerkesztő. Egy hete itt lóg a nyakamon. Már nagyon unom: nem tud megülni a szép kis popóján. Péter, meg ne szólalj!
PÉTER Hallgatok.
PANDÚR Szeretném ma estére rátok sózni. Holnap reggel hál isten elutazik. Azzal kecsegtettem, hogy nálatok találkozhat a fiatal generáció színe-javával. (Megint pittyeg a telefon. Pandúr nyomkodja, de az megbokrosodott, nem hagyja magát, mindenféle fura hangokat ad. Végül Pandúr teljesen kikapcsolja, aztán mentegetőzik.) Nem bírok vele. Az a baj, hogy túl sokat tud.
TAMÁS Tényleg komoly. Ez a 7120-as?
PANDÚR Én nem értek hozzá. De állítólag most ez a legmodernebb. Kamera van rajta, meg internet, még a legfrissebb tőzsdei árfolyamokat is mutatja. Bolondságok. (Szemérmes büszkeséggel kuncog, majd elkomorodik.) Szóval, azt szeretném, ha rendeznétek Jennifer tiszteletére egy kis összejövetelt.
PÉTER Bulit?
PANDÚR Lehet az is. Ti jobban ismeritek, kit érdemes bemutatni neki. Nyelvi nehézségeitek nem lesznek.
TAMÁS (buzgón) Persze, majd én tolmácsolok.
PANDÚR Nem kell, magyarok a szülei. Szépen megőrizte a nyelvet. És gyarapodott is, amióta itt van.
PÉTER Ha jó a mester…
PANDÚR Én jobbára angolul beszéltem vele, a nyelvgyakorlás végett.
PÉTER Mi az, hogy kit érdemes bemutatni? Milyen erények alapján válogassunk?
PANDÚR Hát, irodalmiak alapján, gondolom. Ez a lányka ismerkedni jött ide. Kibrusztoltam, hogy még az idén belepréseljenek a tervükbe egy magyar szerzőt. A fordítást is állják. Még nem publikus, csak nektek mondom. A lényeg, hogy minél több jó anyagot szedjen össze. Ez óriási lehetőség nekünk. Nektek. Egy kezdő író pályáját egy ilyen kötet felröpítheti. Egy érettebbnek pedig… (Péterre néz)… új lendületet adhat.
(Oda sem figyelve felvesz a fotelje mellől egy könyvet: megnézi a címlapját. Aztán egy másikat is felvesz, azt is szemügyre veszi.) Igényes választások. Nálatok jó kezekben lesz.(Feláll. Rábök a földön szétteregetett papírokra) Ez csak a huzat? Vagy koncepció?
TAMÁS Csak a kötetsorrenden gondolkodom.
PÉTER Ő írja, én taposom. Ebből csak kijön valami.
PANDÚR Holnap reggel felrakom a kislányt a repülőre, és végre mindenki megint azt csinálhatja, amihez ért. (A telefon megint szól, előveszi, nyomogatja, valamit néz rajta.) Húha! Szervusztok, gyerekek, rohannom kell.
PÉTER Leesett a BUX-index?
PANDÚR Tamás, miért nem ugrasz be hozzám valamikor a szerkesztőségbe. Szívesen látnék ebből egy kis mustrát. (Lehajol, beleolvas az egyik szövegbe. A két srác meredten figyeli, mit fog mondani. Ő szó nélkül helyére teszi a papírt.) Na, szervusztok, sietek.
Kimegy.
PÉTER Hát ez meg mi a faszért jött ide?
TAMÁS (révült mosollyal) Úgy láttam, tetszett neki.
PÉTER Szerintem sem volt magánál. Ne éld bele magad, amíg ő él, nem lesz köteted a Triptichonnál. Amerikában meg pláne. Se neked, se másnak.
TAMÁS Valamiért csak feljött.
PÉTER Valószínűleg egy hétig bezárva tartotta a lányt, hogy véletlenül se kerüljön kapcsolatba eleven íróval. A csaj fellázadt, és most a vén kavarógép kénytelen eléterelni egy-két balekot, akik azzal foglalkoznak, hogy írónak adják ki magukat. Ahelyett, hogy ő adná ki őket.
TAMÁS Azért ne tagadd, őrült jó lenne egy kötet odakint.
PÉTER Az ifjú titán és a hordozórakéta. Beléd tényleg érdemes volna invesztálniuk. Van hátra még harminc értelmes éved. Visszahoznád a befektetést
TAMÁS Neked meg zabálnák az életrajzodat.
PÉTER Meg a szétrohadt fogaimat.
TAMÁS Miért? Szerinted kamu a kötet?
PÉTER Nem feltétlenül. De akkor meg felmerül a kérdés, hogy Pandúr miért nem valamelyik meszes agyú haverját, vagy ifjú talpnyalóját protezsálja?
TAMÁS Nekem úgy tűnt, hogy ez a szerep tőled teljesen sem idegen.
PÉTER Pedig azt hittem, finoman csinálom. Mindenesetre nem olyan látványosan, mint te.
TAMÁS Mindent a költészetért. Akkor felejtsük el a táncestet?
PÉTER Azt már nem. Úgy megdugom a nőt, hogy jövőre életműkiadásom jelenik meg Amerikában halinakötésben. Nem tudom, milyen élményekben lehetett része az elmúlt hét folyamán, de ilyenben biztos nem.
TAMÁS (vigyorog) Mialatt Pandúr ízes dél-dunántúli angol kiejtését hallgatta… Szerintem többször elélvezett.
PÉTER (röhög) Hiába, a nyelv ereje.
TAMÁS De kit hívjunk meg?
PÉTER Igen, ez fogas kérdés.
