"milyen kevés tízezer év"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 19. (489.) SZÁM - OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szilágyi István
Búcsú Létay Lajostól
Pomogáts Béla
Magyar mérleg (Cs. Szabó László esszéiről) (folytatás előző lapszámunkból
Vári Attila
Marionett
Lászlóffy Csaba
Költők és kémek sikátorai
Bálint Tamás
Szikra
iDea
A Téglavetők utcai hős emlékezetére
Szétcsúszva
Flann O'Brien
Úszikkétmadáron
Móritz Mátyás
A vége az, hogy meg kell halni
Jancsik Pál
Egy Áprily-vers elemzése
Gaal György
Száz éve halt meg Kőváry László, Erdély történetírója
Szőcs István
Kísértetes jegyzetek 4. - Álom s rút idő
Cseke Péter
Buday György laudációja
Terényi Ede
STRAVINSKY 125. - A szerialista
Hírek
 
Lászlóffy Csaba
Költők és kémek sikátorai
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 19. (489.) SZÁM - OKTÓBER 10.

Csak úgy rajzanak az éjszakából – mondjuk 1593-ban(?) Stanley lord (Ferdinando) talán keveset sejtett akkoriban ifjú pártfogoltjának ma akár a végtelennel párhuzamba állítható sikeréről, jóllehet a győzelemről s a halhatatlanságról azon időkben is többen álmodoztak: gondoljunk csak az angolok királynéjára, Erzsébetre, no meg a spanyol ármádiára. Az ifjú William, családi örökségét tekintve, üldözött katolikus volt Angliában (így hát már az sem ártatlanság, ahogy nekivág a világnak). Nem lehetett azt csak úgy maga mögött tudni, még ha egy sivár hajnalon rászánta is magát: „hűtlenül” megszökött a  királyné vándorszíntársulatával. Ámde – mi ne  látnók? – nagy-nagy szerencséje volt mégis. Nem úgy, mint „ördögi zsenialitással” megáldott ifjú társának, aki szintén nagyreményű színpadi szerző volt és pénzhamisító, de amikor francia-földről visszatért, Erzsébet emberei gyanakodni kezdtek rá, hogy kém.(Az is lehet: csak imádta a francia nyelvet.) Átkozott nap – egy huszon-kilenc éves tehetség gyásznapja, aki egyetemi évei alatt a cambridge-i Corpus Christi College-ban angolra fordította William kedvenc ókori szerzőjét: Ovidiust!… Indulatában most előrántja
kését(„Te zord, konok, kőszív, lelketlen, nyers, / Dühöm kívántad?”…), ám dulakodás közben a ki-rályné Robert Poley nevű hírhedt spiclijével, a hegyes szerszám öt centiméternél mélyebben a Cristopher Marlowe fejébe hatol. A bűnt mindig becsben tartó utókor megőrizte ezt az epizódot. Egy dokumentumfilm szerint (amelyen négyszáz valahány év után a konspiratív ház látható) az írók örökké gyanúsak voltak a mindenkori hatalom szemében. Shakespeare-nek alighanem már a király drámákon járt az esze: a VI. Henrik című, persze az akkori viszonyok között – népszerűségben – tán vetekedett a Csillagok háborújának mai tévé-sikerével. Mi változott azóta?… Hányszor az az érzésünk (mégis!), hogy számos kortársunkkal nem ugyanabban a világban élünk. („Oly ellentét vagy minden jó dologgal… mint délinek az északi sarok”) Ott szarkák cseregnek baljós zűrzavarban - de te itt várd ki, amíg vízgyűrű vagy növekvő dicsőség (mindegy) „tág körétől oszlik semmivé”.

2007. március 6.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében