Csak úgy rajzanak az éjszakából – mondjuk 1593-ban(?) Stanley lord (Ferdinando) talán keveset sejtett akkoriban ifjú pártfogoltjának ma akár a végtelennel párhuzamba állítható sikeréről, jóllehet a győzelemről s a halhatatlanságról azon időkben is többen álmodoztak: gondoljunk csak az angolok királynéjára, Erzsébetre, no meg a spanyol ármádiára. Az ifjú William, családi örökségét tekintve, üldözött katolikus volt Angliában (így hát már az sem ártatlanság, ahogy nekivág a világnak). Nem lehetett azt csak úgy maga mögött tudni, még ha egy sivár hajnalon rászánta is magát: „hűtlenül” megszökött a királyné vándorszíntársulatával. Ámde – mi ne látnók? – nagy-nagy szerencséje volt mégis. Nem úgy, mint „ördögi zsenialitással” megáldott ifjú társának, aki szintén nagyreményű színpadi szerző volt és pénzhamisító, de amikor francia-földről visszatért, Erzsébet emberei gyanakodni kezdtek rá, hogy kém.(Az is lehet: csak imádta a francia nyelvet.) Átkozott nap – egy huszon-kilenc éves tehetség gyásznapja, aki egyetemi évei alatt a cambridge-i Corpus Christi College-ban angolra fordította William kedvenc ókori szerzőjét: Ovidiust!… Indulatában most előrántja
kését(„Te zord, konok, kőszív, lelketlen, nyers, / Dühöm kívántad?”…), ám dulakodás közben a ki-rályné Robert Poley nevű hírhedt spiclijével, a hegyes szerszám öt centiméternél mélyebben a Cristopher Marlowe fejébe hatol. A bűnt mindig becsben tartó utókor megőrizte ezt az epizódot. Egy dokumentumfilm szerint (amelyen négyszáz valahány év után a konspiratív ház látható) az írók örökké gyanúsak voltak a mindenkori hatalom szemében. Shakespeare-nek alighanem már a király drámákon járt az esze: a VI. Henrik című, persze az akkori viszonyok között – népszerűségben – tán vetekedett a Csillagok háborújának mai tévé-sikerével. Mi változott azóta?… Hányszor az az érzésünk (mégis!), hogy számos kortársunkkal nem ugyanabban a világban élünk. („Oly ellentét vagy minden jó dologgal… mint délinek az északi sarok”) Ott szarkák cseregnek baljós zűrzavarban - de te itt várd ki, amíg vízgyűrű vagy növekvő dicsőség (mindegy) „tág körétől oszlik semmivé”.
2007. március 6.